DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az ÁSZ alelnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A hatályos alkotmány szerint az Állami Számvevõszéknek ellenõriznie kell a költségvetési törvényjavaslat megalapozottságát, a felhasználások szükségességét és tényszerûségét.
A számvevõszéki törvény az alkotmányos feladatot konkretizálja, és e szerint vizsgálnunk kell a bevételi elõirányzatok teljesíthetõségét. Az államháztartási törvény végül kötelezi az ÁSZ-t arra, hogy véleményt formáljon vizsgálatairól és véleményérõl tájékoztassa az Országgyûlést, amely a költségvetési törvényjavaslattal együtt hasznosítja a Számvevõszék véleményét.
Véleményünk nem teljes. Nem terjed ki a törvényjavaslat I-es, II-es és III-as kötetére, mert a törvényes határidõre, szeptember 30-ra csak a törvényjavaslatot és annak mellékleteit, valamint az általános indoklását tartalmazó kötetet kaptuk kézhez. A további három kötet két héttel késõbb érkezett meg. Erre az idõpontra az ÁSZ már lezárta a véleményét, és azt két füzetben eljuttatta az Országgyûlésnek. Mi ily módon igyekeztünk elõsegíteni, hogy a törvényjavaslat általános vitája a tervezett idõpontban elkezdõdhessen.
A kialakult gyakorlatunknak megfelelõen a Számvevõszék nemcsak a törvényjavaslat normaszövegét, nemcsak a mellékleteket és a számok összefüggéseit tekintette át, hanem helyszíni vizsgálatokat is folytatott a fejezeteknél, a tárcáknál, valamint több tucat helyi önkormányzatnál is.
Ezen utóbbi helyszíni vizsgálati tapasztalatok feldolgozása kapcsán viszonylag terjedelmes a II-es számú füzetünk, de azt gondolom, hogy ezek az információk elõsegíthetik a törvényalkotás hatékonyabb munkáját.
Tisztelt Országgyûlés! Az Állami Számvevõszék, mint mindig, a mostani vizsgálati megállapításainak a nyilvánosságra hozatala elõtt is lehetõséget adott minden ellenõrzött szervezetnek, elsõsorban a Pénzügyminisztériumnak arra, hogy észrevételeit megtegye. Több alkalommal, többféle formában, szakértõi és vezetõi szinten is sor került egyeztetésekre.
(10.30)
Megszoktuk, sõt természetesnek tartjuk, hogy néhány témakörben eltérõek az álláspontok. Ezek közül a miniszter úr is néhányról itt említést tett. Én itt ez alkalommal csupán néhány kérdésre szeretném felhívni a figyelmet.
Az egyik kérdéscsoport. Vajon teljesíthetõek lesznek-e a bevételi elõirányzatok? Nem állítjuk, hogy nem lesznek teljesíthetõek. Nem azt állítjuk, hogy az elõirányzatok megalapozatlanok. Az elsõ füzetünk bevezetõjében azt írjuk, hogy a bevételi oldal megalapozottsága bizonytalan. Miért bizonytalan? Részben azért, amit már a korábbi esztendõkben is jeleztünk, ami sok szempontból érthetõ és természetesnek tekinthetõ: a törvényi háttér teszi bizonytalanná a bevételi elõirányzatokat. Hiszen az Országgyûlés jelenleg tárgyalja a jövõ évi adótörvényeket, és miután ezek az adók fogják meghatározni a költségvetési bevételek döntõ részét, elvileg legalábbis elõállhat olyan helyzet, hogy az elfogadott törvények más kondíciókat fognak tartalmazni azokhoz képest, amelyekkel a költségvetés készítõi számoltak.
Bizonytalanságokat rejtenek magukban a vám- és importbefizetési elõirányzatok, a privatizációtól várt bevételi elõirányzat - az ismert események kapcsán is -, az adóbeszedés eredményességének javulásától remélt elõirányzatok, amelyekre a miniszter úr az expozéjában szintén utalt, és általános bizonytalanságot, nem csak a bevételi, de inkább talán a kiadási elõirányzatoknak a bizonytalanságát jelenti, az energiaár-emelés számszerûsítésének a hiánya a törvényjavaslatban.
Egy másik vita, problémakör az államháztartási törvény elõírásainak az érvényesítése a költségvetési törvényjavaslatban. Vajon elegendõ információt tartalmaz-e a törvényjavaslat egy felelõs döntés meghozatalához? Az államháztartási törvény egyértelmûen rögzíti a kormány ezzel kapcsolatos feladatait. Elõírja többek között, hogy a kormány az 1997. költségvetési évtõl kezdõdõen teljes körûen bemutatja a költségvetési évet követõ két év várható elõirányzatait is. Ennek a kötelezettségeknek az utólag benyújtott kötetek is csak részben felelnek meg, mert miként azt az I-es kötet is említi a bevezetõjében, 1998-ra és 1999-re nem alulról építkezõ elõirányzatok készültek, hanem, idézem: "az 1997. évi elõirányzatok kivetítésébõl levezetett tendenciákat mutatták be".
Azt mindenesetre elismerjük, hogy a nemzetgazdasági összefüggések bemutatása, szakmai szóval az úgynevezett gördülõ tervezés, elõrelépést jelent a korábbi évek törvényjavaslataihoz képest.
Tisztelt Országgyûlés! Számvevõszéki nézõpontból a jövõ évi költségvetés fõ kérdésének az államadósság kezelésére vonatkozó javaslat látszik. Miniszter úr expozéja végén ezzel a kérdéssel foglalkozott. Az elsõ füzetünkben bemutattuk azokat az idõsorokat, amelyikbõl kitûnik, hogy a jövõ évi kamatkiadások megközelítik a kiadási fõösszeg egyharmadát, az adósságszolgálat pedig megközelíti a kiadási fõösszeg felét.
Az Állami Számvevõszék fennállása óta kitüntetett szerepet szán az államadósság, az adósságmenedzselés problémájának. Ügyelünk arra, hogy vizsgálatainkkal, elemzéseinkkel, javaslatainkkal ne tévedjünk a gazdaságpolitika területére. Ezért nem foglalkozunk a gazdasági növekedés, az infláció, a foglalkoztatás, az egyensúly, a jövedelemarányok kérdéseivel, de az adópolitikával vagy a Jegybank monetáris tevékenységével sem.
Az adósságmenedzselés, a Magyar Nemzeti Bank és a központi költségvetés javasolt adósságcseréje fontos gazdaságpolitikai kérdés is. Az ezzel kapcsolatos szakmai viták során gyakran felvetik a Számvevõszék illetékességének, szakmai kompetenciájának kérdését. Helyénvaló ezért itt most konkrétan is idézni a számvevõszéki törvény 3. §-át, amely szerint "az Állami Számvevõszék ellenõrzi a Magyar Nemzeti Banknak az államháztartással való hitelkapcsolatait".
Nemcsak jogunk, de kötelességünk is tehát az Országgyûlés figyelmét e rendkívül fontos kérdésre irányítani, hiszen az úgynevezett nullás adósság cseréje, az adósság kamatozóvá tétele következtében a központi költségvetés kamatkiadásai 1990-hez képest - folyó áron - tizenháromszorosára növekednek. Öt évvel ezelõtt az Állami Számvevõszék megvizsgálta a belsõ államadósság 1990. decemberi záróállapotát, miután az 1991-es költségvetési törvény definiálta az államadósság körébe tartozó tételeket.
Errõl a jelentésrõl 1993. tavaszán a számvevõszéki bizottság a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank vezetõivel együtt vitát folytatott. Az ÁSZ már akkor javasolta az államadósság nyílttá tételét, az adósságmenedzselés hosszabb távú stratégiájának a kidolgozását és a lejárat nélküli államadósság egyértelmû számbavételét.
Összegezve: tabula rasát javasoltunk a pénzügyi kormányzatnak és a Jegybanknak egyaránt. Ebben a bizottsági vitában három és fél évvel ezelõtt ígéret hangzott el arról, hogy az államadósság hosszú távú kezelésének kérdéseirõl az Országgyûlés számára elõterjesztés készül.
A számvevõszéki bizottság akkor akart e kérdésre ismét visszatérni, amikor megkapja a Pénzügyminisztérium, illetve a Magyar Nemzeti Bank közösen kialakított javaslatát arra nézve, hogy mi legyen a nem kamatozó, a lejárat nélküli adósságállománnyal, milyen módon legyen az - szakmai szóval mondva - monetizálva.
Két évvel ezelõtt az Állami Számvevõszék tájékoztatóban foglalta össze a központi költségvetés hiányának finanszírozásáról és a belföldi államadósságról készített elemzését, amit 1994. decemberében a számvevõszéki bizottság szintén megvitatott. Jeleztük, hogy a korábbi bizottsági ülésnek az az ajánlása, ami szerint a Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi kormányzat dolgozzon ki hosszú távú adósságmenedzselési stratégiát, nem valósult meg. Felmerült a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank számvevõszéki bizottság elõtti meghallgatásának az igénye. A problémát a számvevõszéki bizottság a költségvetési bizottságnak is a figyelmébe ajánlotta, és arra ösztönözte az Állami Számvevõszéket, hogy hasonló vizsgálatokat a jövõben is végezzen.
Ez év tavaszán a számvevõszéki bizottság megvitatta az Állami Számvevõszéknek az állami forgóalap pénzszükségletérõl, illetve a hiányt finanszírozó értékpapír-kibocsátás ellenõrzésérõl készített jelentését. Többek között megerõsítette, hogy igényli az e kérdésekkel foglalkozó tájékoztatást is.
Ez évi ellenõrzési tervünkbe ezért is építettük be az államadósság ellenõrzését, ami egyúttal utóvizsgálat is.
Tisztelt Országgyûlés! Ezeket azért mondtam el elõzményként, mert az Állami Számvevõszék részére nem elõzmény nélküliek ezek az adósságcserére vonatkozó jegybanki és kormányzati elképzelések, amelyeket a költségvetési törvényjavaslat tartalmaz. Mi nem azt vitatjuk, hogy erre a cserére szükség van, bár megjegyezzük, hogy a javaslathoz képest más megoldások is lehetségesek. Nem csak az egyszeri, egy idõpontra koncentrált átváltás képzelhetõ el, persze nem tudjuk, hogy egy másik megoldásnak milyen elõnyei és hátrányai lehetnének. Azt gondoljuk azonban, hogy egy ekkora horderejû kérdésben szerencsésebb lenne - lett volna - alternatívákat bemutatni az Országgyûlésnek.
Mint már említettem, már négy évvel ezelõtt is az volt a véleményünk, hogy egyértelmûvé kell tenni, milyen adósságról, kinek az adósságáról, mekkora valóságos terhekrõl van szó. Akkor ezt a javaslatunkat nem tartották idõszerûnek. Most örülünk annak, hogy a pénzügyi kormányzat és a Jegybank is azzal érvelt - többek között - a javaslatainak az elfogadása mellett, amivel korábban az Állami Számvevõszék is. Azzal tudniillik, hogy a pénzügyi rendszer két alrendszerének, a fiskális és a monetáris alrendszernek az átláthatóságát, szakmai szóval a transzparenciáját növelni kell.
A problémát abban látjuk, hogy nemcsak az elõterjesztésbõl és annak az indokolásából hiányoznak azok az egzakt információk, kimutatások, levezetések, amelyekbõl az Országgyûlés meggyõzõdhetne döntésének megalapozottságáról, hanem a helyszíni vizsgálataink során sem bocsátottak rendelkezésünkre olyan dokumentumokat, amelyek meggyõznének arról, hogy a javasolt intézkedéssel végérvényesen megoldható az árfolyam-különbözetbõl származó, hosszú évek alatt felhalmozódott adósság problémája.
(10.40)
Dokumentumok hiányában nem volt módunk megismerni a két évtized alatt felhalmozódott adósság konkrét okait. Nem kaptunk választ többek között arra, hogy mekkorák a különbözõ idõpontokban esedékes kamatok és törlesztések.
Erre és a további kérdésekre sem ad kielégítõ választ az elsõ kötetnek a második fejezete. Ez a fejezet egyébként gazdaságpolitikailag meggyõzõen és logikusan érvel. A verbális érvelés azonban nem pótolhatja a 2000 milliárdos adósságcsere számokkal, számításokkal, dokumentumokkal való megalapozottságát.
A törvényjavaslat III. kötete részletesen bemutatja a költségvetés belföldi hitelmûveleteit és a belföldi adósságának a törlesztését. Nem szól azonban az adósságcsere miatt 1998-ban és 1999-ben esedékes törlesztésekrõl, annak lebonyolítási módjáról, bár ezek a törlesztési terhek évente várhatóan több száz milliárdos, akár évi 600 milliárdos összeget is jelenthetnek.
Tisztelt Országgyûlés! Az 1997-es költségvetési törvényjavaslat számunkra legfontosabb problémájáról beszéltem részletesebben. Az államadósság közpénz. Törlesztése, kamatai szintén közpénzek, amelyeket a most elfogadás elõtt álló adótörvények szerint végül is az állampolgárok, a vállalkozók fognak megfizetni.
Ezért hangsúlyozom, hogy az 1997-ben esedékes kamatteher 835 milliárd forint, ami a kiadási összeg 1/3-a, aminek a jelentõsége akkora, mint a fogyasztáshoz kapcsolt adó összege, tehát az áfa és a fogyasztási adók összesen, mint a forgalomhoz csatolt kapcsolt adók összege, az áfa és a fogyasztási adó összesen, tehát hatalmas összegrõl van szó, amivel, azt gondolom, hogy részletesebben el kellene tudni számolni.
Most a miniszter úr az expozéjában említette azt, hogy esetleg mégsem kötvényi konstrukcióban, hanem hitelkonstrukcióban történne az adósságcsere lebonyolítása, amely konstrukcióhoz parlamenti felhatalmazás vagy utasítás vagy döntés, határozat esetén az Állami Számvevõszéknek természetesen kapcsolódnia kell, de azt megemlíthetem természetesen, hogy az ellenjegyzési kötelezettségünk azt is jelenti, hogy bizonyos feltételek megléte esetén tudjuk ezt a jogosítványunkat oly módon használni, hogy a pénzügyi kormányzat és a Nemzeti Bank azzal a döntését le tudja vezényelni.
Befejezésül - tisztelt Országgyûlés - szeretném hangsúlyozni, hogy minket az alkotmány és a törvények köteleznek arra, hogy a számviteli alapelveknek megfelelõen ellenõrizzük a költségvetési törvényjavaslat megalapozottságát, és ezért hívom föl ezen a fórumon is a törvényhozó hatalom figyelmét arra, hogy olyan döntés elõtt áll, amely döntés nem csupán egy évre, nem csupán egy parlamenti ciklusra, hanem további hosszú esztendõkre is jelentõs befolyással lesz. Köszönöm szépen.