GRÁF JÓZSEF, a mezõgazdasági bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! A mezõgazdasági bizottság 1996. október 16-án megtárgyalta a kormány által T/3174. számon benyújtott költségvetési törvényjavaslatot, és óriási vita után, minimális többséggel, 11:9 arányban vitára alkalmasnak tartotta.
Többször tolmácsoltam már adó- és költségvetési kérdésekben a mezõgazdasági bizottság véleményét, de ilyen nehéz helyzetben még nem voltam, hiszen a támogatók is rengeteg bíráló észrevételt tettek, és egyértelmûvé tették, hogy néhány alapvetõ területen módosítást igényel a költségvetés, és módosító indítványaikkal élni is fognak.
Az egyik alapvetõ gond az agrárium megítélése, fontossága, helye, szerepe az ország egésze szempontjából. Persze ez, mondhatnók, gazdaságpolitikai kérdés, és a költségvetés ennek csak a leképezését jelentheti. A költségvetésbõl számunkra visszatükrözõdõ kép viszont nem egyezik azzal a képpel, amit mi az agráriumról gondolunk.
Nevezetesen, hogy ki kellene használni a mások által méltán irigyelt éghajlati, termõföldi, szakmai képességeinket, és itt minden befektetett forint gyorsan és eredményesen térül meg, persze csak akkor, ha jól és eredményesen használjuk.
Másrészt az agrártermelés ma - és sajnos, még jó ideig - szociális kérdés is, amit a még mûködõ szövetkezeteknek, gazdasági társaságoknak és egyre erõsödõ magántermelõknek meg kell oldaniuk a falun. Hiszen itt a legjelentõsebb a munkanélküliség, és a szegénységtõl igen erõsen sújtottak fõleg az aprófalvas települések. Az itt élõ embereknek tudomásul kell venniük, hogy hosszú távon sem lesz lehetõségük más keresõ foglalkozást ûzni.
Persze most már tudjuk, hogy a '97-es költségvetés nem számol egy jelentõs belsõ fogyasztásnövekedéssel, és a mezõgazdasági export hárommilliárd dolláros nagyságrendje sem változik a terv szerint. A mi gondunk és a problémánk alapvetõen az, hogy ez az ágazat a már elõbb említett okok miatt ennél lényegesen többre képes, és mivel az egyre keményedõ versenyben kell az agrárium szereplõinek helytállni, ami a hatékonyság szempontjából ugyan kedvezõ, de így egyre többen esnek ki a termelésbõl, még inkább növelve a vidék gondjait és terheit.
Minden évben elmondjuk, de úgy tûnik, süket fülekre talál, hogy a csökkenõ belsõ fogyasztásból nõ csak az export, és emögött pluszteljesítmény, árualap nincs. Egy sajátos exportkényszer mûködik, aminek az eredménye egy jelentõs támogatási áthúzódás a következõ évre. Így minden évben mintegy 10-15 milliárdos hendikeppel vagyunk kénytelenek indulni a következõ gazdasági évre. Tartok tõle, hogy az ez évi hét-, illetve ötmilliárdos forrásnövekedés ellenére is lesz áthúzódó terhünk 1997-re.
Mennyi ezek után az agrártámogatás összege, és min folyt a vita a bizottságban? A költségvetési elõirányzatban 88 milliárd forint jelenik meg agrártámogatás címén. Ehhez a pénzügyi fejezetben egy 2,4 milliárdos állatkár-kompenzációval, valamint az ÁPV Rt. reorganizációra visszahagyott, agrárfejezetekre esõ részével, a korábban megszûnt decentralizált alapokból származó bevételekbõl, illetve visszterhes támogatásokból valamivel ez kiegészülhet, a legoptimistább számítások szerint ez a 88 milliárd forint 95 milliárd lehet.
(11.20)
Ehhez viszont rögtön hozzá kell tennem, amit már említettem, hogy az áthúzódó terheink ezt csökkenthetik. Elhangzott a bizottság több tagja részérõl, hogy a többi fejezetben, így a KTM-, a munkaügyi, ipari és kereskedelmi minisztériumi fejezetben az agráriumot közvetetten érintõ területfejlesztési, foglalkoztatáspolitikai, gazdaságfejlesztési irányzatok vannak megfogalmazva, amelyek értéke mintegy 42-43 milliárd forint lehet.
A gondunk és a bizottság tagjai által megfogalmazott aggály az, hogy ebben a Földmûvelésügyi Minisztérium szerepe nem a súlyának megfelelõ, tehát a felhasználást illetõen, illetve érdekérvényesítõ lehetõségei korlátozottak. A fejezeti fõösszegbõl a támogatás mértékérõl a bizottság véleménye összegezve szinte egyöntetûen az, hogy az csak a jelenlegi viszonyok konzerválására alkalmas, a minimális elõrelépést az agrárkormányzat 104 milliárdos eredeti javaslata tudta volna valamilyen módon módosítani. Volt olyan megközelítés, hogy az agrárágazat helyzete sürgõs és halaszthatatlan döntéseket igényel, és ezeket nyilvánvalóan egy költségvetési vitában nem lehet rendezni.
De igen fontosnak tartjuk azt, hogy az FM majd a részletes költségvetési fejezet kidolgozása alapján, illetve a kormánydöntés alapján a következõ elveket mindenképp vegye figyelembe. Mindenekelõtt azt, hogy a piacgazdaság elvei szerint mûködõ, a magántulajdon meghatározó szerepén alapuló és nemzetközileg is versenyképes legyen ez a most megvalósuló agrártermelés. Amiben azonban nem szabad elfelejteni és folyamatos összhangba kell hozni, a vidék, a falu, és az ott élõ emberek életkörülményeinek a javításával.
A részletes szabályozásnak majd az eddiginél jobban kell segíteni termékeink piacra jutását, a marketinget és az eladhatóságot. Az elérhetõ támogatási összegek pályázati úton való tiszta elérhetõségét mindenki számára biztosítani kell. Az állam a piaci zavarok elhárító szerepében nagyobb szerepet tudjon játszani, és ehhez megfelelõ költségvetési hátteret kell biztosítani, lásd az ez évi búza, alma, burgonya, sertés, és még sorolhatnám, piaci zavarok, amelyek kezelésére nem a szándék, hanem az eszközök hiánya volt a mérvadó.
Segíteni kell költségvetési eszközökkel a korszerû gazdálkodást lehetõvé tevõ birtokméretek kialakítását, mert hovatovább ez a következõ elõrelépéseinket fogja veszélyeztetni.
Tovább kell lépni, és abban a költségvetésnek is szerepet kell vállalni, a mezõgazdaság finanszírozási rendszerében az eddigi lehetõségeket meg kell tartani - mint a kamattámogatás, állami hitelgarancia mellett -, létre kell hozni a földjelzálog intézményét, és támogatni indokolt a hitelszövetkezetek mûködését.
Ezenkívül támogatni kell az agrárszolidaritást szinte már egyedül jelentõ szövetkezést és a meglévõ szövetkezeteket ezen a területen. A javaslatokat, észrevételeket teljes egészében és részletességében nem ismertetem, hiszen képviselõtársaim a vitában, illetve a módosító indítványaikban ezt majd megteszik.
Még egyszer azt húzom alá, hogy a mezõgazdasági bizottság nagy vita, szoros szavazás után és nehéz szívvel bocsátotta vitára a T/3174. számon benyújtott törvényjavaslatot, bízva a közös gondolkodás és a konstruktív együttmûködés lehetõségében. Köszönöm szépen.