DR. MAGYAR BÁLINT mûvelõdési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! Somogyi Gyõzõ a "Magyar hõsök arcképcsarnoka" kiállítás tervével még a nyáron fordult a Millecentenáriumi Emlékbizottsághoz, illetve a minisztériumhoz közvetve, hogy ezt a kiállítását támogassuk. A minisztérium nem közvetlenül a mûvész urat kívánta támogatni, hanem egy olyan feltételt szabott az emlékbizottság, hogy ha talál egy kiállító szervezetet, kiállító intézményt, amely a kiállítást biztosítja, akkor a kiállító intézmény a támogatást megkapja. 500 ezer forinttal járult hozzá az emlékbizottságon keresztül a minisztérium a kiállítás megrendezésének a lehetõségéhez. A mûvész úr jelentkezett a Néprajzi Múzeumon keresztül, illetve maga a Néprajzi Múzeum, hogy ezt a kiállítást megrendezi, a megrendezését elvállalja.
Ezek után, már a megnyitó után értesültem jómagam is arról, hogy nyolc képet kiemeltek ebbõl a kiállításból. Én ezt az eljárást nem tartom elfogadhatónak, mint ahogy ezt két levélben is jeleztem is egyébként Hoffer igazgató úrnak, múzeumigazgató úrnak, aki kvázi eligazításért fordult hozzám, hogy amennyiben nem értek egyet ezzel a dologgal, akkor közöljem az utasításaimat.
Nem voltam hajlandó utasítást adni egy önálló intézmény számára. Jeleztem Hoffer igazgató urnak, hogy elfogadhatatlannak tartom az eljárását, elfogadhatatlannak tartom, hogy egy megrendezett, megbeszélt kiállításból kiemelnek képeket. Ugyanakkor ez magának a múzeumnak, illetve az adott mûvésznek a saját ügye. Hasonló jellegû esemény lenne elképzelhetõ, mondjuk, ha egy színházban egy magyar szerzõ mûvébõl egy rendezõ kihúzna három sort, három mondatot anélkül, hogy a szerzõ a hozzájárulását adná, adja ehhez. Akkor sem lépnék föl, mondjuk, a színház igazgatójával szemben, és nem kötelezhetném arra, hogy a három sort visszaállítsa, bármennyire is az a véleményem, hogy ez valóban egy inkorrekt eljárás, nem megfelelõ eljárás. Hiszen a múzeum igazgatójának lehetõsége lett volna elõre tisztázni, hogy milyen jellegû kiállítást rendez, dönthetett volna arról, hogy bemutatja-e ezeket a képeket vagy nem mutatja be, és ebben az esetben a mûvész úr találhatott volna adott esetben egy másik kiállítóhelyiséget, egy másik intézményt a mûveinek a kiállítására.
Én sem elõzetesen, sem (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) utólagosan cenzúrázni magam sem akarom sem kiállítások, sem intézményigazgatóknak a tevékenységét. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
(13.50)