KÓSA LAJOS (Fidesz): Államtitkár Úr! Kár ezt a vitát abba a mezõbe terelni, hogy itt ön a szociális érzékenységen pallérozza a nyelvét, gondolom Bokros Lajossal, az õ csomagjával, Tocsik Mártákkal, Suchman Tamásokkal stb. Ez egy rossz pálya. De az ügy fontossága sem engedi meg azt, hogy ilyen olcsó poénkodásokkal térjünk e kérdésben az ügy napirendjére.
Én azt gondolom, hogy önöknek, az önök kulturális kormányzatának az adatok tanulsága szerint nem sikerült vonzóvá tenni az iskolába járást, továbbá azok az intézkedések, amelyeket felsorolt ön, nem tették lehetõvé, hogy ez a szám csökkenjen. Ez a szám nem csökkent, az a probléma, hogy ez nemcsak a szocialista-szabaddemokrata kormány problémája, hanem sajnos ez a magyar társadalom problémája. Éppen ezért ez a kérdés sokkal komolyabb és sokkal elszántabb kormányzati munkát igényelne. Amit ön felsorolt, annak az eredményessége egyelõre zéró.
Én nem tagadom, hogy az én javaslatom radikális. Az a kétségbeesés vezérelte a tollamat ennek írásakor, amit az iránt éreztem, hogy ebben az ügyben nem tudnak semmit sem csinálni. Ez a nyolcezer fiatal, hat usque kilencezer fiatal évek óta változatlan számban hagyja el úgy a 16. életévét, hogy nem végzi el a nyolc általánost és született munkanélküli, mondhatnám. Sõt, az õ gyerekeiknek sincsen esélyük arra, hogy kitörjenek ebbõl a helyzetbõl. Éppen ezért nem tagadom, a javaslatom radikális, azonban nem látom azokat az eszközöket, amelyeket önök mozgósítanának. Amit mozgósítanak, az eredménytelen, haszontalan, arra jó legfeljebb, hogy sajtótájékoztatón kipipálhassák azt, hogy ebben az ügyben is csináltak valamit. Ettõl még nem jár több gyerek iskolába, ettõl a nyolc általánost elvégzettek száma nem csökkent, éppen ezért az ön válaszát elfogadni nem tudom. (Taps a Fidesz padsoraiban)