VITÁNYI IVÁN (MSZP): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hegyi Gyula hozzászólásával mindenben egyetértek, és azt akarom aláhúzni, hogy a kulturális bizottság egyhangú határozatával nem fogadta el sem vitára alkalmasnak a törvénytervezetet, sem pedig a törvénytervezetnek azt a részét, amely a honoráriumokra vonatkozik.
Itt fölmerül az a kérdés, hogy mit csinál egy kormánypárti képviselõ. Úgy gondolom, hogy egy kormánypárti képviselõ a kultúra érdekét és a nemzet érdekét képviseli elsõsorban. Úgy gondolom - és úgy gondoljuk -, hogy a kultúra érdekét a járulékoltatásnak ez a módon való bevezetése sérti. Sértette tavaly is. Csodálatomnak adok kifejezést - hogy bár tavaly ebben a kérdésben már néhányszor vitatkoztunk, Bokros Lajos utólag egy interjúban ismerte el, hogy jó lett volna errõl tárgyalni -, a Pénzügyminisztérium több mint egy év alatt nem tudott mást csinálni, mint megismételni az akkori elõterjesztését.
Sérti a kultúra érdekét azért, mert a kultúrának azokat az intézményeit sérti - nem az értelmiség egyes részeinek kiváltságait csak -, hanem a kultúrának azokat az intézményeit, amelyek a mindennapokban vesznek részt. A kultúrházakat, a könyvtárakat, a szerkesztõségeket, a kisebb és nagyobb folyóiratokat, a tanszékeknek a mindennapi munkáját, tanfolyamait, tehát nem magát a hivatalos munkáját.
Ha itt rendelkezésükre áll bizonyos keret, amelyet kitölthetnek azzal, hogy ezen belül fizethetnek azért, hogy elõadások jöjjenek létre, hogy ismeretterjesztés és folyóiratok jelenjenek meg, akkor a járadékoltatás által arra most 60 százaléknyi pénz marad csak, és 40 százalék elvész. Ez megoldhatatlan helyzetbe hozná a kultúrát.
A javaslatok, amelyeket Hegyi Gyula mondott, két irányba haladhatnak, vagy úgy, hogy az intézményeket kell megszûrni, vagy úgy, hogy a tevékenységeknek a formáját; ezeket elõ fogjuk terjeszteni. De szeretném hangsúlyozni a kulturális bizottság nevében, hogy ezek az intézkedések, ez a javítás szükséges, mert nem teheti meg a kormány, hogy elviselhetetlen terhet rójon a kultúra vállára.