GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyûlés!
(18.00)
Hadd mondjam el bevezetõben, hogy mindig idegesít, amikor a programban egy csomagot látok három-négy, talán nem sorolnám ide a költségvetési csomagot, mert hiszen ott tulajdonképpen csak adóról van szó, csak az adó különbözõ nemeit foglaljuk külön-külön szakaszokba, de amikor ezek a csomagok mindig megijesztenek, és arra a bizonyos, már Vitányi Iván képviselõtársam által emlegetett Bokros-csomagra emlékeztetnek, kétségtelen, hogy fut a hátamon végig a hideg.
És amikor a társadalombiztosításról nem a népjóléti tárca, hanem a pénzügyi tárca mondja ki a verdikteket, tehát a családjogi támogatások megszüntetését, és így tovább, ahogy ez a Bokros-csomagban megtalálható volt elég vastagon és elég sokkszerûen, akkor az a gondunk, hogy sokkal jobbnak, sokkal célszerûbbnek találnánk, hogyha egyrészt ezek az elõterjesztett törvényjavaslatok nem összecsomagolva, összezsúfolva jelennének meg.
Ráadásul - tisztelem nagyon a házbizottságot -, de a házbizottság döntése során úgy, hogy az elsõ sorban 15 percet, a második sorban 10 percet lehet hozzászólni, holott ezekhez a kérdésekhez mindegyikhez egy átlagos embernek, egy átlagos magyar állampolgárnak is legalább 20- 25 percnyi hozzáteendõje van, hozzá tudna tenni, és el tudná mondani.
Ebben a vonatkozásban tehát olyan gondom is van, hogy nagyon nehéz ezt azután fölboncolni, több részre is tagolni. Igaz, hogy utána odaírják a forgatókönyv példányára, hogy "pontosan ismételt felszólalás", de a három törvényjavaslatot - mindegyik nagyon lényeges törvényjavaslat - 10 percben - mert én a második sorban szoktam felszólalni - nem nagyon lehet elmondani.
Most tulajdonképpen a múltkor letárgyalt kérdések mellett a második, a "b" kérdéscsoportról szeretnék szót ejteni az egészségügyi hozzájárulásról szóló T/3213. számú törvényjavaslat tárgyában. Helyesen állapítja meg az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat indoklása, hogy a társadalombiztosítás a szociális biztonság egyik alapeleme - ha ezt nem tudta volna valaki.
A másiknak a munkavégzés lehetõségét jelöli meg. Ez utóbbi az elmúlt években tragikusan leromlott, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a másik alapelemnek, nevezetesen a társadalombiztosításnak is tönkre kell mennie. Helyesen állapítja meg a törvényjavaslat indoklása azt is, hogy a társadalombiztosítás szerzett jog - ha nem tudtuk volna eddig -, amelynek bármilyen változtatása, reformja mélyen érinti a társadalom egészét, ezért reformálása a legnehezebb kormányzati feladatok egyike, mint erre Kis Gyula képviselõtársam az elõbbiek során már utalt.
A nehézség abban rejlik, hogy a társadalombiztosítás adott szintje és színvonala a társadalom alapvetõ érdeke, amelynek bármilyen változását csak rendkívül óvatosan, alapos elemzés, a hatások össztársadalmi értékelése alapján lehet elvégezni. De az úgynevezett reform sem jelentheti azt, hogy kizárólagosan pénzügyi szempontok alapján, bevételnövelés érdekében drasztikus változásokkal végezzük.
A társadalombiztosítást tekintve már az is visszás, hogy a tervezett változtatásokkal kapcsolatos valamennyi jogszabálytervezet - mint már mondtam - a pénzügyminiszter munkája, a Pénzügyminisztérium nyújtotta be, holott indokolt lett volna, hogy a tárgyban érintett minisztériumok együttes javaslata kerüljön az Országgyûlés elé.
Hogy a probléma mennyire nem a társadalom, a társadalombiztosítás érdekeit veszi figyelembe, hanem elsõsorban a költségvetési gondokat - így rögzíti a törvényjavaslat indoklása is -, idézem: "A járulékbevételnek a mai rendszerben évek óta megállapíthatatlannak tûnõ erodálása miatt folyamatosan szembe kell nézni a tervezetet meghaladó hiánnyal."
A kormányzati felelõsség miatt a társadalombiztosítási alapok állandósult, krónikus válsághelyzete nem fogadható el. Ezen a megállapításon túlmenõen a törvényjavaslat természetesen mélyen hallgat az úgynevezett eróziók valóságos okairól, nevezetesen arról, hogy az egyre fokozódó hiányok a társadalombiztosítási alapokkal szoros összefüggést mutatnak a kormánynak azzal a gazdaságpolitikájával, hogy a magas infláció mellett a jövedelmek visszafogásával értelemszerûen jobban nõnek a költségek, mint a járulékbevételek.
Ugyancsak szó sem esik arról, hogy az egészségügyi szolgáltatásoknak és intézményeknek az elmúlt idõszakban végrehajtott eroziója vajon miért nem hozott semmilyen eredményt, sõt, a számok tükrében a jövõben is alig.
A jelen törvényjavaslat mindezek dacára nem valódi társadalombiztosítási reformot valósít meg, hanem saját megfogalmazása szerint csak egy - idézem - "reform értékû lépést". Ez a lépés ugyanakkor nem más, mint az addigi társadalombiztosítás szétverése. A javasolt konstrukció ugyanis az egészségügyi szolgáltatást kiemeli a társadalombiztosítás keretei közül, pénzügyi alapját pedig a járulék helyett adó jellegû egészségügyi hozzájárulásra helyezi.
A törvényjavaslat vizsgálata során egyértelmûvé válik, hogy az új konstrukció azt a célt szolgálja, hogy meg lehessen kerülni azokat a pénzügyi gátakat, amelyek a járulékrendszer esetében megakadályozták a túlzott emelést. A törvényjavaslat hatásainak elemzése elõtt emlékeztetek arra, hogy mit is tartalmaz a társadalombiztosításról szóló törvény.
Idézek néhány részletet az általános rendelkezésekbõl. "A törvény célja, hogy egységes elvek szerint szabályozza az állampolgároknak az alkotmány rendelkezései alapján a társadalombiztosítás keretében járó ellátásokat. A társadalombiztosítás állami feladat. Az állam a társadalombiztosítás fejlesztésérõl a nemzetgazdaság fejlõdésével összhangban, tervszerûen gondoskodik. Az állam az e törvény szerint megállapított ellátások kifizetését, szolgáltatások teljesítését akkor is biztosítja, ha a kiadások meghaladják a bevételeket." Idézõjel zárva.
Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy az a tény, hogy a törvényjavaslat semmilyen garanciát nem tartalmaz, súlyos aggodalomra ad okot. Tekintve, hogy az egészségügyi ellátás biztosítása végül is alkotmányos jog, az a kérdés is fölmerül, hogy esetleg mit fog mindehhez szólni az Alkotmánybíróság.
A törvényjavaslat annyira csak a pénzügyi kérdésekre koncentrál,
hogy teljesen megfeledkezik arról, hogy egyáltalán rendezze a hozzájárulás kapcsolatait. A javaslat ugyanis csak arról rendelkezik,
hogy az egészségügyi hozzájárulás az egészségügyi ellátások, támogatások fedezésére szolgál, illetve a beszedéssel, behajtással és
végrehajtással kapcsolatos feladatok az Egészségbiztosítási
Önkormányzat szervei által ellátottak. (18.10)
De azzal, hogy az egészségügyi ellátás kikerül a társadalombiztosítás kereteibõl, teljesen bizonytalanná válik, hogyan is történik a felhasználása.
A társadalombiztosítás 1997. évi költségvetésérõl szóló törvényjavaslat ugyanis egyszerûen bekebelezi a befolyt hozzájárulást az alapokba, és még arra sem vesz fáradságot, hogy tisztességesen elkülönítse ezeket ezen belül. Holott ismétlem, a törvényjavaslat erre nem adott felhatalmazást, és a hozzájárulást kizárólag meghatározott célokra engedi felhasználni. Ez ismét azt igazolja, hogy a társadalombiztosítás rendszerének fölforgatása nem reformot, hanem kizárólag anyagi szempontokat szolgál.
A javaslat tartalmát tekintve, bár alkotói arról beszélnek, hogy a társadalmi igazságosságot kívánják megteremteni a járulék alól kibújó állampolgárok rendszabályozásával, és az utóbbi idõk egyik legképtelenebb és legigazságtalanabb elképzelését javasolják.
A hozzájárulás megalkotása, illetve elkülönítése a társadalombiztosítástól lehetõvé tette, hogy a 2. § elõírja, idézem: "A munkáltató foglalkoztatottai után legalább 4500 forint összegû egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni." Ez, a 13 százalékos kulcs mellett, azt jelenti, mintha az adott foglalkoztatottaknak 34 600 forint havi jövedelme volna. A számítási anyag szerint mindez a fizikai dolgozóknak több mint 40 százalékát, ezen belül a segédmunkásoknak 62 százalékát érinti.
A vállalkozókat - különösen az egyéni vállalkozókat - hasonlóan súlyosan érinti a minimum-hozzájárulás bevezetése. A számítási anyag szerint 58 százalékuk esik a fizetésre kötelezettek kategóriájába. Vajon az az egyéni vállalkozó, akinek nincs munkája és árbevétele, mibõl fogja fizetni ezt az összeget? Hiszen az emberek széles körének már néhány ezer forintos többlet is gondot okoz.
Az elõzõekhez hasonlóan a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülõk, illetve a közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezõ személyek után a települési önkormányzatoknak a fejenként fizetendõ minimum-hozzájárulás rendkívüli gondot fog jelenteni, mivel egyáltalán nem látszik, hogy az általuk fizetendõ rész forrása honnan származik.
A törvényjavaslat megalapozatlanságát jól tükrözi az indoklás következõ állítása, idézem: "Nem tartható fenn az a gyakorlat, hogy 400-600 ezer fõre becsült fizetõképes aktív személy helyett, akik ma járulékfizetés nélkül veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, a terheket a tisztességesen fizetõ állampolgárok finanszírozzák." Ha azonban arra keressük a választ, hogy ez a tömeg valójában kikbõl áll, különös dolgokat tapasztalunk.
A törvényjavaslat 4. számú táblája mutatja be a lakosság megosztását a járulék szempontjából. A járulékra kötelezettek között a javaslat fizetéssel számol, s a már említett mintegy 190 ezer fõ jövedelempótló támogatásban részesülõ munkanélkülin kívül 91 ezer, úgynevezett passzív munkanélkülivel, illetve 637 ezer tisztázatlan munkaképes korú lakossággal is. Ezek egy része minden valószínûség szerint ugyancsak munkanélküli. Például a megbukott egyéni vagy társas vállalkozók tagjai, akik sohasem szerepeltek regisztrált munkanélküliként, de a táblázat figyelmen kívül hagyja az eltartott felnõtt hozzátartozókat is.
Azon a kérdésen kívül, hogy a már minden szociális támogatásból kikopott munkanélküli tömeg, amely esetenként a szociális segélyekbõl, vagy éppen a családi pótlékból él, vagy jelentõs számban önhibáján kívül nem dolgozik, miért nem tekinthetõ tisztességesnek? Lényeges kérdés az, hogy ezek az emberek mibõl fogják a havi 4500 forintot megfizetni? Ez a szabályozás azért is elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt számára, mert nem igazságos.
Összegezve: a törvényjavaslat nem fejleszti, hanem inkább szétzilálja a társadalombiztosítás mûködõ rendszerét, és újabb súlyos terheket rak úgy a munkáltatók, mint az egyes vétlen rétegek nyakába. A várt eredményt sem fogja valószínûleg meghozni, amit tõle a tervezõk vártak, mivel az anyagilag kimerült emberek nem lesznek képesek fizetni. Jó volna, ha mindezt képviselõtársaim is végiggondolnák, mielõtt szavazni fognak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a jobb oldalon.)