DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Közel egy hónapja hánykolódik vezetés, vezérkar nélkül a magyar privatizáció hajója, nem kis visszhangot, többek között külföldi visszhangot is elõidézve ezzel. Ezt a lehetetlen állapotot, ha röviden össze akarjuk foglalni, a jelenlegi nagyon sok szálon futó vizsgálat eredményeit nem megelõlegezve, az idézte elõ, hogy a kormány sajnos többre becsülte a megbízhatóságot a szakértelemnél. Többre becsülte a belterjességet a törvényességnél.
(15.30)
Végre a múlt héten, úgy tûnik, a jogi értelemben vett eredeti állapot vagy a jogi követelmények helyreállítása érdekében történtek lépések, hiszen új ügyvezetést, új igazgatótanácsot, ennek új elnökét, valamint új felügyelõ minisztert nevezett meg a kormány, és erre vonatkozó elég bõséges híradásból és nyilatkozatokból arra tudnánk következtetni, hogy megembereli magát a kormány, és korábbi hibáit ezen a téren legalábbis igyekszik kijavítani. Sajnos azonban vannak problémáink és fenntartásaink az üggyel kapcsolatban, és éppen a körünkben ülõ és holnap miniszteri esküt tenni kívánó miniszterjelölt asszonnyal kapcsolatban engedjék meg, hogy néhány fenntartást - korábbi mûködésével kapcsolatban - megfogalmazzunk.
Tisztelt Országgyûlés! Kettõ és fél évvel ezelõtt az akkori Fõvárosi Önkormányzat tulajdonosi bizottságában egy élénk vita zajlott le, hogy vajon kell-e adni és milyen formában kell adni keretmegbízást az l000. Számú Ügyvédi Irodának, annak az irodának, amely - most már jól tudjuk a legutóbbi híradásokból - több mint egymilliárd forintos jutalékra, munkadíjra, nem tudom, minek nevezzem, mert a szerzõdésbõl ez nem pontosan derül ki, tartana igényt. Most már megelégedne csekély 500 millióval is, már jónak látná úgy is a dolgot, ha csak 500 milliót kapna.
Ezek szerint mégis csak lehetetett valami azokban a fenntartásokban, amelyet Manninger Jenõ, Demeter Ervin, valamint László György - mindhárman a Magyar Demokrata Fórum képviselõi - 1994. február 21-én, ezen a bizottsági ülésen hangoztattak. Többek között arra tettek kísérletet, hogy megakadályozzák ennek a szerzõdésnek a megkötését, hiszen nem tudjuk, hogy milyen terjedelmû, milyen mennyiségû ügyekre vonatkozik. Szükséges-e egyáltalán a több mint 100 - azóta már tudjuk: több mint 100 - fõvárosi érdekeltségû vállalat és cég érdekében külön-külön perrel, munkadíjjal, megbízással és ennek költségeivel járó ügyeket kreálni, csinálni másoknak. Szükséges-e itt gyarapítani - még egyszer mondom - milliárdos nagyságrenddel az 1000. Ügyvédi Iroda kasszáját.
Tisztelt Országgyûlés! Nem voltak elegendõek a három demokrata fórumos képviselõ érvei, elsõsorban azért nem voltak elegendõek, mert a jelen lévõ aljegyzõ, valamint a jelen lévõ szocialista párti frakcióvezetõ, úgy is mint szakképviselõ, dr. Csiha Judit, igen erõteljesen érveltek a szerzõdés mielõbbi, még aznapi megkötése érdekében. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban felolvassam az érvelésnek az egyik részét, amelyben Csiha Judit a következõket mondotta: "Arról szeretném meggyõzni a bizottságot, hogy ezt a szerzõdést ezekkel az apró módosításokkal akár ma alá lehet írni. Kockázata ugyanis nincsen, ezen csak nyerni lehet." Hozzátenném, hogy tényleg lehet rajta nyerni, több mint egymilliárd forintot - az 1000. Ügyvédi Irodának.
Az, hogy a katasztert be kell mutatni, hogy tudjuk mirõl beszélünk, ez a döntés szempontjából közömbös, de szükségünk van a tájékoztatásra. Vagyis nem tartotta fontosnak a jelenleg a teljes privatizációt felügyelni készülõ - akkori önkormányzati funkciójában - képviselõtársunk, hogy a szerzõdés mellékleteként mégis tudják a bizottságban, hogy hány és milyen nagyságrendû kötelezettséget vállal, és milyen fizetnivalókkal jár ez a fõvárosnak.
De a legérdekesebb rész most következik tisztelt képviselõtársaim: "Ezért tehát, feltételektõl eltekintve szeretném, ha olyan határozat születne, hogy ez a szerzõdés aláírható. Nekünk azért fontos, mert talált pénzekhez lehet jutni. Azért illúzióink ne legyenek, két év múlva legközelebb, ha elindul. Ennek apró feltétele van: meg kell hogy nyerjük a választást."
Tisztelt Képviselõtársaim! Engem ez a mondat nagyon aggaszt. Én nagyon szeretném, hogyha ez a felszólalás még idõben történne, hiszen még egyelõre csak miniszterjelölésrõl van szó. Én azt hiszem, van arra lehetõség, hogy az ország közvéleménye elõtt magyarázatot kapjunk erre a nagyon furcsa mondatra, hogy mi az a feltétel, hogy meg kell hogy nyerjük a választást - vajon mire gondolt akkor a képviselõ asszony mint a Fõvárosi Önkormányzat szocialista képviselõcsoportjának vezetõje?
Valóban megnyerték a választást, valóban, az önkormányzati választások napján megkapta ez az ügyvédi iroda azt a több mint 100 céggel kapcsolatos megbízást, és kialakult ez a helyzet, amelynek kapcsán most már jónak látnák, ha csak a fele munkadíjat kapnák meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)