BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nem én vittem bele az szja-tárgyalásba a mai napon azt, hogy induljunk ki abból, hogy a gyerekek hány százaléka él szegény sorban, hanem Demeter képviselõtársunk érvelésében volt ez a kiindulópont. Ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy ezt a szociális vonatkozást is bekapcsoljam az érvelésembe. Azzal egyetértek, hogy próbáljunk olyan lépéseket tenni, amely a gyermeket vállalók létfeltételeit közelíti a gyermeket nem vállalókéhoz. Ennek vannak különbözõ megoldási lehetõségei, az egyik a családi pótlék, a másik a gyermekek után nyújtott adókedvezmény.
(18.20)
Miután mind a kettõt ugyanabból a költségvetésbõl adjuk, vagy úgy, hogy nem vonjuk el az adót, vagy úgy, hogy adjuk a családi pótlékot. Ezért bizony, ha a költségvetés keretei korlátosak, akkor a kettõ közül választani kell, és a vita köztünk arról szól - nemcsak önökkel, hanem másokkal is itt a Házban -, hogy ha adottnak vesszük a kereteket, amit mi most éppen 7,5 milliárdnak tekintünk, és boldogak leszünk, ha önök 57 milliárdra fogják ezt - valamilyen általunk ma nem ismert forrásból - növelni, akkor ezt úgy adjuk-e, hogy minden gyereket egyformán elérjünk, ami a mi javaslatunk, családi pótlék; vagy úgy adjuk, hogy csak azokat a gyerekeket érje el, akik szüleinek adóköteles jövedelmük van. Errõl szól a vita.
Köszönöm szépen.