DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Az együttes jelentés 46. és 60. pontjában találják meg azt a módosító javaslatot, amelyet most megindokolni szeretnék. Két pontban gyakorlatilag egy szorosan összetartozó javaslatról van szó.
A most, itt szóba került kedvezmény témájához kapcsolódik javaslatom, nevezetesen a személyi és családi kedvezmények körét egy Íjabb fogalommal és egy újabb kedvezménylehetõséggel kívánom és javaslom kiegészíteni, amit állagmegóváshoz kapcsolódó kedvezménynek nevezek.
Hogy mirõl van szó pontosan, azt a 60-as szám alatti javaslatban ismerhetik meg. Nevezetesen arról, hogy a mostani törvényjavaslat 26. §-a által módosítani javasolt eredeti szja-törvény, eredeti jövedelemadóról szóló törvény 40. §-a új kedvezménnyel egészüljön ki, (6)-(7) bekezdésben foglalt szöveggel.
A két bekezdés közül az egyiket felolvasnám, mert abból a lényeg megismerhetõ, a másikra csak röviden utalnék: "Az összevont adóalap adóját csökkenti a lakóépület-tulajdonnal rendelkezõ magánszemélynél, az adóévben a magánszemély által a lakóépület rendeltetésszerû használatát akadályozó hibák kijavítására és a lakóépület tatarozására fordított összeg. Ennek mértéke a lakóépületben lévõ lakószobák számát alapul véve, lakószobánkénti évi százezer forintig terjedhet."
A (7) bekezdés ezt a fõ szabályt értelmeztetni és adaptálni javasolja a tulajdoni hányadokra, az önállóan telekkönyvezett lakástulajdonra, tehát az öröklakásokra, illetõleg a helyiségekre, helyiséghányadokra is.
A módosító javaslat elõterjesztésénél az a szempont vezetett és az a megfontolás vezetett, hogy az ország lakásállománya globálisan, különösen a bérházak lakásállománya és maguk a bérházak állapota igen rossz helyzetben van.
(18.30)
Ez a kedvezmény érintené elsõsorban azoknak a körét, akik az 1993- ban meghozott lakástörvény alapján az önkormányzati lakások megvásárlására kvázi alanyi jogon vételi jogi lehetõséget kaptak és éltek, mert az elmúlt idõszakban igen nagy számban került sor e törvényhely alapján lakástulajdon megszerzésére.
De érinti ez a javaslat az egyéb lakástulajdonosok körét is, és itt elsõsorban e második csoportként megemlítettek körében külön említést érdemelnek azok a háztulajdonosok, akik még mindig nem tudtak megszabadulni az õket méltánytalanul terhelõ kényszerbérletektõl. És hozzáteszem, aki figyeli a lakáshelyzet állapotát, várhatóan a közeljövõben sem fognak tudni ettõl hamar megszabadulni, jóllehet - csak zárójelben teszem hozzá - a törvény úgy rendelkezne, hogy ez év december 31-ig az önkormányzatok kötelesek lennének az elhelyezést minden tekintetben - tehát a kényszerbérletek megszüntetésével - a kényszerbérlõk elhelyezését megoldani, és ezzel ezt a problémát rendezni.
Utaltam a lakások általában vett rossz állapotára, és emlékeztetõül egy adatot hadd mondjak. 1993-ban, amikor reflektorfénybe került a lakástörvény kapcsán az egész lakáshelyzet és az ország lakásviszonyainak az állapota, akkor mintegy számszakilag - akkori értékben, tehát '93-as, úgymond inflálódott értékben - 400 milliárd forintra becsültük a lakásokra történt szükséges, de elmaradt ráfordítások mértékét. Vagyis azt, hogy 1952., a lakások államosítása és a lakástulajdonok államosítása vagy a bérházak államosítása óta, 1952. óta a közgazdászok megítélése szerint '93-as értékben legalább 400 milliárd forintot kellett volna az épületek állagára ráfordítani, ami elmaradt.
És ez terheli, terhelte és terheli ma is részben az államot, de elsõsorban az önkormányzatokat, ez terheli azokat a tulajdonosokat, akik ezeknek a lakásoknak a tulajdonjogát megszerezték. És hogy milyen súlyú kérdésekrõl van szó, azt hiszem, hogy a hangulat indokolatlan felpörgetésének a vádja nélkül is utalhatok nagyon szomorú eseményekre: házak összedõlésére - most már sajnos nem lehet egyetlenegy esetrõl beszélni. És ez akkor is figyelmeztetõ jel, hogyha a konkrét esetekben tudjuk vagy feltételezhetõ, hogy hát olyan speciális körülmények is hatottak közre, amik kiváltottak tragédiákat.
De hát nem kell bevárni a tragédiák bekövetkezését, elég körülnézni a bérházak frontján, körbejárni a várost, és szembesülni azzal a helyzettel, azzal a csõdtömeggel, ami e tekintetben szemünkbe ötlik és figyelmünket fel kell hogy keltse. Nyilvánvaló az, hogy akkor, amikor a lakástulajdonok elidegenítésével kapcsolatosan, egyszersmind az önkormányzat és az állam mentesült a terhek alól, ezeknek a terheknek a viselése alól, amit ez az állapot önmagában jelent, ez nem eredményezheti azt, és nem is eredményezhette azt, hogy ennek a kérdésnek a rendezését egészében, minden további gondoskodás nélkül áthárítsuk az új tulajdonosokra.
Már akkor is hangoztattuk, hogy meg kell teremteni a lakások rendbehozatalának finanszírozási rendszerét és egy megfelelõ hitelrendszert, mely irányában történtek kétségtelen kísérletek, de messze vagyunk még attól, hogy ezen a területen a kérdés megoldottságáról, rendezettségérõl beszélhessünk.
Mindezeknek a tükrében azt hiszem, hogy talán világosabban értelmezhetõ módosító javaslatom szándéka és talán egyértelmû. Nem oldja meg a kérdést, de egy megközelítési oldalról jelentõs segítséget jelentene az, és igenis szükségesnek és indokoltnak látszik az, hogyha a tulajdonos a saját maga erõfeszítésébõl ráfordít ezekre az ingatlanokra, mégpedig nem akármilyen ráfordításról beszélek, hanem még egyszer idézem a módosító javaslatot: a rendeltetésszerû használatot akadályozó hibák elhárításáról, illetve az épületek tatarozásáról, akkor messzemenõen indokolt nemzetgazdasági, össztársadalmi szempontból, hogy ezek a ráfordítások, legalábbis bizonyos határig, az adó összegébõl levonhatók legyenek.
Én úgy gondolom, hogyha ma ez csökkenti a bevételt, holnap megtakarítást jelent az államnak, megtakarítást jelent az állam mögött álló össztársadalomnak. Hiszen egy biztos: ezt a lakásállományt és a benne lakó tulajdonosok széles rétegét nem hagyhatjuk magukra. Tehát, ha a helyzet nem oldódik meg, ha a helyzet megoldását nem segítjük elõ, akkor az csõdtömegként: igenis megoldandó feladatként ott marad az állam terhén, és késõbb sokkal komolyabb árat kell - még a jelenleginél is sokkal komolyabb árat kell fizetni ahhoz, hogy az ebbõl jelentkezõ súlyos komplikációkat, bonyodalmakat elhárítsuk.
Én azt hiszem, hogy már most is össztársadalmi problémáról lehet beszélni, sõt - nem akarok ilyen visszafogottan fogalmazni -, nagyon jól tudjuk, és tudnunk kell, hogy ez igenis égetõ össztársadalmi probléma már jelenleg is, és igenis elõ kell segítenünk azt, hogy ennek a kérdésnek a megoldásához az adópolitika területén is megtaláljuk a maga kisegítõ, hangsúlyozom: egészében persze nem megoldó, de kisegítõ eszközeit. Ezek a felújítások, ezek a tatarozások, amit itt támogatni kívánunk, amire a javaslatomban kedvezmény igénybevételét javasoljuk, ezek olyan elõrelátó összgazdasági, nemzetgazdasági szempontból értékmegóvó, kvázi értékteremtõ beruházások, amik - még egyszer mondom - nagyon súlyos problémák orvoslását segíthetik elõ; illetõleg ezeknek a gondoknak a nem megfelelõ kezelése, szem elõl tévesztése nagyon súlyos, a jelenleginél még sokkalta súlyosabb terheket és következményeket róhatnak az állam és az egész társadalom vállára.
. Ami a másik kört illeti, a háztulajdonosok körét - és e körbõl külön említem a kényszerbérbeadók körét -, nyilván ami igaz nagyobb tételekben a bérházak helyzetére és az abban lévõ lakásokra, az megfelelõen igaz mindenfajta lakástulajdonra. Tudomásul kell vennünk és szembe kell néznünk vele: a lakásprobléma Magyarországon krónikus probléma. Ennek a megoldását minden szektorban, minden területen - nemcsak a nagy bérházak, de a kis családi házak területén is lehetõség szerint támogatnunk kell és elõ kell segítenünk. És ezért a javaslat, aminek az elsõdleges megfoganását a bérházak gondjai idézték elõ, ez a javaslat adaptálva ugyanúgy indokolt, hogy alkalmaztassék egyéb háztulajdonokra is. És még egyszer mondom: itt külön területet képeznek a kényszerbérbeadók, akik évtizedek óta méltánytalanul viselik annak terheit, hogy saját tulajdonukat képezõ lakásaikat, háztulajdonukat nem tudják lakni. Ugyanakkor - azt most hozzáteszem - nyilván nem is jutnak megfelelõ, még egy emelt, még a lakbérek emelése mellett sem jutnak olyan megfelelõ bevételhez, amely mellett ezeket a karbantartási tevékenységeket meg tudják tenni. Tehát méltánytalan az, hogy egy ilyen helyzetben, ahol lehet, ne segítsünk rajtuk. És ezért e tekintetben is én messzemenõen és e körülményre tekintettel is messzemenõen indokoltnak tartom ennek a kedvezménynek az alkalmazását.
(18.40)
Hozzátéve egyébként, hogy más aspektusban még az is megfontolható lehetne - illetõleg véleményem szerint indokolt -, hogy például a lakások bérbeadásából hasznosítható bevételeket egyáltalán kivegyük a jövedelemadózás alá esõ fogalmi körbõl, azaz mentesítsük az adózás alól. Hogy most ilyen irányban nem tudtam javaslatot elõterjeszteni, ennek házszabályi és eljárási okai voltak, mert a személyi jövedelemadó módosítására elõterjesztett kormányjavaslat irányai megkötik a Ház tagjainak és a képviselõknek a kezét. Tehát ilyen irányú módosító javaslatot ebben az eljárásban, ebben a körben elõterjeszteni nem lehetett.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! Kérem, hogy a javaslatot súlyánál fogva mérlegeljék. Szkeptikus vagyok, mert elõttem van a bizottságok álláspontját tükrözõ jelentés. A javaslatot egyik bizottság sem támogatta, és nem kapta meg az egyharmad támogatottságot sem. Tehát ha ezt az álláspontját tartja a tisztelt Ház, akkor nyilvánvalóan ezekbõl a javaslatokból nem lesz törvény és nem lesz eredmény. Én mégis kérem, gondoljuk ismét végig, mert azt hiszem, hogy nagyon fontos és igenis komoly figyelmet igénylõ problémáról s probléma megoldásának elõsegítésérõl van szó.
Köszönöm szíves figyelmüket.