BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Én az ajánlás 48-as pontjához szeretnék szólni. Talán szerencsésebb lett volna, hogyha az elõbb, amikor a gyermekek adókedvezményével kapcsolatos heves vita kialakult, akkor kaphatok szót. Bár azt hiszem, hogy akkor csak két percbe sûríthettem volna a mondanivalómat. Ez a javaslat, amit a részletes vitában szeretnék indokolni, szóba került az elõzõ vitában. Négyen nyújtottuk be a gyermekek után járó adókedvezmény eltörlésével kapcsolatos módosító indítványt: Csehák Judit és Kiss József, valamint Szigeti György képviselõtársammal.
Nagyon szeretném hangsúlyozni - mindjárt az elején a gondolatmenetnek -, hogy azt a 7,5 milliárd forintot, amire adókedvezmény formájában tesz javaslatot a személyi jövedelemadó törvény, az utolsó fillérig családi pótlék-emelésre szeretnénk felhasználni. Ezzel kapcsolatos elképzelésünk, számításaink el is készültek. A költségvetési vitában természetesen el fogjuk mondani ezt részletesen, és be fogjuk nyújtani a költségvetéshez ezt a javaslatot.
Azt, hogy mi kifogásunk van a gyermekkedvezmény visszahozása ellen, azt az általános vitában már részletesen volt módunk elmondani, és az elõbbi vitában is fölidézõdtek a legfontosabb szempontok. Én az általános vitában úgy találtam fogalmazni, hogy nagyon szívesen élnék egy olyan Magyarországon, ahol széles körben lehet élni a gyermekek után járó adókedvezmény eszközével. De azt is mondtam, hogy sajnos Magyarország itt és most a mai jövedelmi szerkezet okán nem ilyen ország. Azt gondolom, hogy nagyon súlyos aránytalansághoz és igazságtalansághoz vezetne a családtámogatások rendszerében, hogy ha most a személyi jövedelemadóba visszahoznánk ezt a kedvezményt. Ezt szeretném most a részletes vitában számokkal egy kicsit alátámasztani.
A másik problémánk, amit az általános vitában említettünk, az az volt, hogy még annak a szûk rétegnek is csak egy bizonyos hányadához jutna el ez az adókedvezmény, akiket céloz, tudniillik, hogy a három- és többgyerekeseket és a fogyatékosokat célozza a Pénzügyminisztérium elõterjesztése, de természetesen õk sem mind tudnák igénybe venni ezt a kedvezményt.
Mindez, amirõl beszélni szeretnék, nem elválasztható a költségvetéstõl, és ezért elnézést kérek, de a költségvetésre való hivatkozásokat is szóba kell hoznom, hiszen családtámogatásban gondolkodni komplexen lehet. Igaza van Demeter Ervinnek. Létezhet, létezhetne ilyen eszköz is, és mellette létezhetne a családipótlék eszköze. Azt gondolom, hogy a hatását, az együttes hatását ezeknek az intézkedéseknek is szükséges megnézni. Én ezt tettem, amikor kiszámoltam, hogy körülbelül milyen - vagy pontosan milyen - százalékos emelést jelentene ezeknek a forrásoknak a realizálása a különbözõ családok életében.
Ismeretes, hogy a költségvetés egy 500 forintos emelésre tesz javaslatot a családi pótlékban, méghozzá eléggé elvágólag. Furcsa mód a három vagy több gyereket egyedül nevelõ családnál ez az összeg - nem tudom, hogy miért - 450 forint. De egyébként elvágólag 500 forint az emelésre tett javaslat. Ha ehhez az 500 forinthoz hozzászámítjuk azt az 1000 forintos kedvezményt, amit a személyi jövedelemadó tartalmazna, akkor a következõ helyzet áll elõ. Azoknál a három- és többgyerekes családoknál, ahol élni tudnak az adókedvezmény lehetõségével, a családipótlék-emeléssel együtt 40 százalékos lenne a jövõ évben az a segítség - fogalmazzunk így -, amit realizálni tudnak. Azoknál a három- és többgyerekes családoknál viszont, ahol az adókedvezménnyel nem tudnak élni, és vannak, szép számmal vannak ilyenek, mert munkanélküli a háztartásfõ, mert nyugdíjas a háztartásfõ, vagy mert annyira alacsony a jövedelme, hogy nem tudja ezt az adókedvezményt levonni, ezekben a családokban, ahol nem élhetnének az adókedvezmény lehetõségével, 13,3 százalékos lenne az emelés mértéke, vagyis a segítség.
Azt gondolom, hogy ez egy üvöltõ aránytalanság, amit talán most Magyarországnak ebben a helyzetében, most, 1996-ban, abban az évben, amikor a rászorultsági elv jegyében az egész családi támogatási rendszert átalakítottuk, talán ezt az aránytalanságot nem kéne elkövetni.
De tudom folytatni a sort, mert nem kisebb az aránytalanság a fogyatékos gyermekeket nevelõ családok esetében. A fogyatékosok esetében az adózók - akik tehát élni tudnának a kedvezménnyel - közel 30 százalékos segítséget kapnának a két forrásból, míg azok, akik nem adózók, nem tudják igénybe venni ezt a kedvezményt, 9,8 százalékos emelést realizálnak.
Képviselõtársaim, ítéljék meg maguk is! Olyan aránytalanságok ezek, amiket helyben kell hagynunk? Olyan aránytalanságok ezek, amiket különbözõ - egyébként logikus érvek mentén - el kellene fogadnunk? Demeter Ervin arra hivatkozott az elõbb, hogy a gyermeknevelésnek költségei vannak, és egy logikus válasz erre az az adókedvezmény, hogy hagyjuk az adó egy részét ott, ahol gyermeket nevelnek, és ezek a költségek keletkeznek.
De tisztelt Képviselõtársaim! Ezek a költségek ott is keletkeznek, ahol adóköteles jövedelem nem képzõdik. Következésképp magam is közel állok ahhoz a konklúzióhoz, amit az elõbb Bauer Tamás megpróbált kimondani, hogyha ilyen aránytalanságokat ebbe a két támogatási rendszerbe bele akarunk vinni és meg akarunk áldani, akkor innen már tényleg csak egy negyed lépés azt mondani, hogy vannak elsõrendû állampolgárok, a jó adófizetõ állampolgárok, akiknek jár a 40 százalékos kedvezmény, és vannak másodrendû állampolgárok, akiknek jut valami a maradékból.
Ezzel szemben - még egyszer mondom -, e helyett mi egy olyan nagyobb léptékû családipótlék-emelésre tettünk, illetve teszünk javaslatot, ami két változatban is kidolgozásra került. Az egyik változat gyakorlatilag egy forinttal nem rövidítené meg az ilyen módon kedvezményezett réteget: éppen 40 százalékos családipótlék- emelést próbálunk javasolni a három- és többgyerekes családok számára. De errõl majd késõbb, a költségvetési vitában - gondolom - bõven lesz módom még beszélni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps mindkét oldalról.)
(18.50)