DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Kedves Pusztai Erzsébet Képviselõ Asszony! Szeretném emlékeztetni az elmúlt évi vitára. Emlékszik rá, hogy mi is nagyon nehezen fogadtuk el, hogy visszalépünk az alanyi jogtól. Ezt egy átmeneti megoldásnak gondoltuk, és meggyõzõdésem, hogy ez valóban átmeneti megoldás, hosszabb távon mi is csak az alanyi jogú családi pótlékot tudjuk elképzelni. De ha egyszer elfogadtuk, nagyon vonakodva, nagyon nehezen láttuk be, de beláttuk, hogy ebben a helyzetben a rászorultsági elv humánusabb, emberségesebb, tisztességesebb, akkor mi következetesek akarunk maradni a rászorultsági elvhez. Azt belátja, hogy ez, hogy családi pótlék címén megy ki ez a 7,5 milliárd forint és nem adókedvezmény címén, így a legrászorultabbaknak jut.
Az igaz, hogy nincs egyfajta egyensúly az adózóknál az adófizetés és az érte kapott szolgáltatásokban. Ez sehol a világon nincs egyensúlyban, és nemcsak családi pótlékot kap az adófizetõ. Ha a költségvetést megnézzük, itt rettentõ sok közszolgáltatás van, és ez nem egy egyszerû csere, nem egy egyszerû vásár, hogy az adófizetõ az õ adójáért annyi közszolgáltatást kap ma, amennyi adót befizetett. Tudjuk, hogy ez soha nem lehet egy személyre nézve azonos érték. Még egyszer: van elképzelésünk, mi következetesen az alanyi jogú családi pótlékot tartjuk szem elõtt hosszabb távon. De ebben a pillanatban, ha egyszer elfogadtuk a rászorultsági elvet, akkor ehhez akarunk következetesek lenni. Köszönöm.