DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Én úgy gondolom, ha a kérdés elhangzott, akkor a kérdésre válaszolni kell. Hogy szét akarták- e verni a szövetkezeteket, erre nagyon jól dokumentált példákat lehet hozni a megelõzõ parlamenti ciklus plenáris és bizottsági üléseirõl. Nevesíteni nem kívánom most a dolgot.
Egyébként Rott úrral egyetértek, nem szétverték a szövetkezet tagjaival, és a szövetkezetbe bedelegált tulajdonosokkal akarták széjjel veretni, tehát ilyen szempontból, azt hiszem, hogy legfeljebb szóhasználati különbség van közöttünk.
Fölösleges-e beszélni idõzített bombákról? Én úgy gondolom, hogy nem. Ugyanis idõzített bomba sokféle van. És mindegyiknek más a hatástalanítási technikája, és hogyha egy aknamezõn vagyunk, és nem értünk semmihez, akkor bizony jól meg kell fontolni, hogy merre induljunk.
És hogyha az idõzített bombák közül legalább olyannal találkozunk, aminek a hatástalanítási mechanizmusát ismerjük, akkor legalábbis arra próbálunk meg kísérletet tenni.
Ezt azért is mondom Rusznák képviselõtársamnak, mert nem hiszem, hogy a szövetkezeti kérdést - bár kétségtelenül az agrárgazdaságban a legégetõbb most ez az egész problémakör -, hogy ezt kizárólag a mezõgazdaság kérdéseként lehetne kezelni, ez sokkal inkább a magyar vidék egész kérdéskörét érintõ ügy, és ilyen szempontból az üzletrész problémahalmaz még arra sem ad lehetõséget, hogy a vidék - mondjuk - szociális vagy más típusú problémáit is adott esetben szövetkezeti alapon rendezzük, és természetesen most nem valamilyen tsz-re gondoltam, hanem a vidéken minden formájú szövetkezet volt, azoknak a reneszánszát is el lehetne indítani akkor, hogyha ezt az egész üzletrészkérdéskört végre sikerülne nyugvópontra juttatni. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Köszönöm.