SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony. Negyedik felszólalását teszi ebben a tárgykörben is. Ha számba vesszük, hogy az országban van összesen több mint 160 fekvõbeteg-intézmény, több száz osztállyal és összesen több mint 93 ezer ággyal, és ezek mindegyike valamilyen formában érintett lehet az ön által is citált törvény alapján, akkor azt hiszem, hogy a hátralévõ 2 évre megtalálta azt a témát, amivel napirend elõtt a közvéleményt feltarthatja. (Dr. Pusztai Erzsébet: Nagyon vicces.) Azért mondom, hogy feltarthatja, mert kérem, vegye már figyelembe, hogy az a törvény, amelyet folyton-folyvást meghivatkozik, az pontosan azt kívánta orvosolni, amit tavaly megkifogásoltak, nevezetesen, hogy a népjóléti miniszter egy személyben döntött szakmai bizottságok alapján, hogy az ön által is elismert ágyszámfölöslegeket hol, milyen formában kell leépíteni.
Ön most arra vállalkozik, és ez nagyfokú bátorságra vall, hogy innen, a parlamentbõl megítélje, hogy az információval és az érdekkel egyaránt rendelkezõ megyei egyeztetõ fórumok, a döntéshozók ott, helyben hogyan ítélték meg egy terület ellátási kötelezettségét. Én ezt nem merném tenni, mert ez azt feltételezi, hogy mindenki más, aki ebbe a döntési folyamatba bekapcsolódik és ott van helyben, és tudja, hogy mirõl van szó, az nem ismeri az ellátási kötelmet, nem ismeri az ellátási felelõsséget.
Persze, tegyem hozzá, elõfordulhat, miután Csongrád megyében nem született az intézményfenntartók között egyezség, hogy a döntéssel elsõ fokon felruházott egészségbiztosítási pénztár nem a leghelyesebb döntést hozza. Nem zárom ki ezt a lehetõséget. Viszont ebben az esetben a tisztifõorvosi szolgálatnak van módja arra, hogy a fellebbviteli fórum elõtt megfogalmazza a szakmai aggályokat, amit köteles a döntéshozatallal véglegesen felruházott Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatója figyelembe venni. Köszönöm szépen. (Taps.)