DR. SEPSEY TAMÁS, a számvevõszéki bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A számvevõszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetésekor igyekszem valóban a kisebbségi véleményt elõadni, nem pedig egy politikai vezérszónoklatot mondani arról, hogy az ellenzék mennyire nem konstruktív, és a kormánypártok viszont ezzel szemben a gazdaságot milyen módon élénkítették az elmúlt két évben. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
Én valóban bízom benne, hogy a vállalkozók nem a parlamenti felszólalásokból értesülnek arról, hogy a magyar gazdaság merre fejlõdik, hanem megnézik a saját lehetõségeiket, el tudják adni az árut, és ezt követõen döntenek magukban.
Igen tisztelt Országgyûlés! A számvevõszéki bizottság egy meghatározott irányultságát vizsgálta a költségvetésnek. Én nyugodt lélekkel mondhatom, mindenfajta prejudikálás ellenére, hogy a kisebbségi véleményt megformáló ellenzéki képviselõk úgy jöttek el erre a számvevõszéki bizottsági ülésre, hogy nyíltan fölvetik aggályaikat, kételyeiket, fölteszik a kérdéseiket, és ha erre megnyugtató választ kapnak, akkor el lehet fogadni ezt a költségvetést.
Hogy kisebbségi vélemény alakult ki, annak az az oka, hogy nem sikerült tisztázni számos kérdést, nem kaptunk választ fölvetett problémákra, ennek következtében nem lehetett támogatni a költségvetésnek az általános vitára bocsátását.
Köszönetet kell mondani mint a kisebbségi vélemény megfogalmazója az Állami Számvevõszéknek azért a rendkívül precíz, elõremutató, és nyugodt lélekkel lehet mondani, évek óta megszokott, kiváló minõségû munkájáért, amellyel lehetõvé tette, hogy a '97. évi költségvetés bizonyos részletei már most, a kormánypártok számára is aggályosnak tûnjenek, hisz utalnom kell pénzügyminiszter úrnak az expozéjára, aki az úgynevezett nullás adósságcserével kapcsolatban már jelezte, hogy a Számvevõszék véleményének ismeretében bizonyos módosításokra a kormányzat hajlandó.
Azért kell különösen hangsúlyoznom ezt a számvevõszéki kérdést, mert sokan úgy gondolják, hogy a Számvevõszéknek az ajánlása mindig csak az ellenzék számára fegyver. Ez nagy tévedés, igen tisztelt képviselõtársaim.
(9.30)
Természetesen az ellenzéki képviselõk merítenek a Számvevõszék véleményébõl, kisebbségi véleményben is számtalan olyan kérdésre hivatkoztunk, amelyeket a számvevõszéki vélemény fogalmazott meg.
De a jó kormány ugyanúgy figyel a Számvevõszék véleményére, a kormánypárti képviselõk ugyanolyan mélységig kell hogy tanulmányozzák ezt a számvevõszéki véleményt, mert objektív a Számvevõszék. Nem kormánypárti, nem ellenzéki párti, hanem az alkotmányban rögzített jogosítványánál fogva véleményt mond a költségvetésrõl.
Ha egy jó kormány, ha a kormánypárti képviselõk megfogadják a Számvevõszéknek az ajánlásait, megkerülhetõ majd a zárszámadási törvényben mindazon hibáknak a ráolvasása, amelyek elkerülhetõek lettek volna, ha megfogadják a Számvevõszéknek a tanácsait.
Három körben fogalmazódott meg a kisebbségnek a markáns ellenvéleménye a számvevõszéki bizottság ülésén. Egyik az a teljesíthetõségnek a kérdése, a másik nagy csoport a törvényi megalapozottság kérdése, a harmadik pedig az ellenõrizhetõségnek a kérdése.
Igen tisztelt Országgyûlés! A Számvevõszék - amikor ismertette a véleményét -, akkor részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy teljesíthetõk-e a bevételi elõirányzatok vagy sem. Nem kívánom még egyszer megismételni ezeket az ajánlásokat, ezeket az aggályokat. De azért mindenképpen indokolt azért felhívni a figyelmet arra, hogy az adótörvények vitája elõtt egy derûlátó költségvetésnek a megfogalmazása, beterjesztése mennyiben felel meg valóban a demokrácia követelményeinek.
Lehetséges-e úgy adótörvényeket tárgyalni, hogyha nyomasztó gondja az a tisztelt Háznak, hogy mindenáron el kell fogadni azokat a törvényeket, jobb meggyõzõdése ellenére a kormánypárti képviselõknek, mert a költségvetés meghatározott bevételre kell hogy szert tegyen.
A költségvetés megalapozottsága tekintetében okvetlenül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a jövõ évi költségvetési elõirányzatok, úgy tûnik, hogy nem számolnak azzal, hogy egy nagyon komoly energiaár- emelésre fog sor kerülni 1997-ben. Méghozzá azért, mert 1996-ban ezt a kormány elmulasztotta. Politikai okokból mulasztotta el. Ennek az együtthatása a jelen költségvetésben nem mutatkozik meg. Nem mutatkozik meg a költségvetési intézmények mûködési keretében sem. Nagyon jó lett volna, ha a kormány áttekinti az áremelkedésekkel kapcsolatos költségvetési kihatásokat, és a költségvetési mûködési kereténél ezt számba is veszi.
Tagadhatatlan, hogy évek óta csökken az infláció. De azért azt nem lenne szabad olyan fennen hirdetni és büszkén vallani, hogy az infláció csökkenése nagyon nagy dolog, mert nézzük meg, hogy honnan indult.
Majdnem 30 százalékos inflációt sikerült a kormánynak produkálni 1995-ben. Innen valóban lefele tart az infláció, de még mindig az európai átlaghoz képes olyan kirívóan magas, és a környezõ országokhoz képest is, amely bénítólag hat a gazdaságra. Minden költségvetési törvényjavaslat tárgyalásánál a kormány derûlátó optimizmusáról tesz tanúbizonyságot, amikor alacsony összegû inflációt hirdet meg.
Azt követõen év végén a tények mindig az ellenkezõjét igazolják. Nem sikerült kordában tartani az inflációt, magasabb lett a vártnál. 1995-ben is így volt, és 1996-ban is így lett. Most már tudjuk, mert nem sok van hátra ebbõl az évbõl. Ennek következtében jó lenne - mert minden magyar állampolgár számára kedvezõ -, ha az infláció olyan mértékû lenne, mint amit a kormány költségvetési törvényjavaslatban tervez, de tudjuk jól, hogy nem lesz.
Nem lesz ilyen alacsony az infláció. Felpörgetett várakozások vannak, és a kormány sok-sok intézkedésével, amelyek a kapkodást, amelyek a kellõ tervszerûtlenséggel bizonyítják, bizony fokozzák ezeket az inflációs várakozásokat. Ha viszont nincs tervezve az áremelkedéseknek a hatása, az infláció magasabb lesz a vártnál, akkor nyilvánvaló, hogy ennek a költségvetésnek a megalapozottsága igen ingatag alapokon áll.
Itt szeretném még megemlíteni azt a - véleményünk szerint, a kisebbség szerint igen lényeges - kérdést, hogy nem a központi költségvetés részét képezõ különféle alapoknál három alap hiánnyal van tervezve. A hiány összege 23,5 milliárd forint. Sajnos, nem kaptunk választ a bizottság ülésén arra a kérdésünkre, hogy ennek a hiánynak a fedezetét mi fogja adni. Milyen módon lesz megoldva, hogy a 23,5 milliárd forint, amivel egy lyuk van az alapoknál megtervezve, annak a fedezete miként lesz biztosítva.
Tisztelt Képviselõtársaim! Minden évben visszatérõ probléma, hogy határidõben terjesztenek be egy költségvetési törvényjavaslatot vagy sem. Jól tudjuk, hogy a kormány ebben az évben is elmulasztotta törvényi kötelezettségét, határidõre nem terjesztette be az 1997. évi költségvetésrõl szóló törvényjavaslatot.
Volt egy kötet, amelyet egyes frakcióvezetõk megkaptak, utána a képviselõk is megkapták. Errõl a kötetrõl kellett az Állami Számvevõszéknek nagyon rövid idõ alatt véleményt mondani. Jogi szempontból, igen tisztelt Ház, ez a vélemény lesújtó. Az Állami Számvevõszék az elsõ kötet kapcsán 11 pontban állapította meg, hogy a beterjesztett javaslat ellentétes az államháztartási törvény elõírásaival Ennek a 11 törvénysértésnek nagyobb részét a kormány utólag pótolta, amikor megkapta a Számvevõszék és megkapta a tisztelt Ház a 2., 3. és 4. kötetet.
Ebbõl viszont az következik, hogy nem lehet osztani azt a kormányzati álláspontot, hogy a költségvetési törvényjavaslat az 1. kötet, a 2., 3. és 4. kötet csak kiegészítése. Tudniillik ha az 1. kötet nem tesz eleget az államháztartási törvény elõírásainak, nem tartalmazza a költségvetési törvényben kötelezõen elõírt információkat, akkor formailag lehet, hogy benyújtásra került egy törvényjavaslat, de tartalmilag el lehet mondani, hogy ez nem az ország jövõ évi költségvetése.
Jobb lett volna, ha megfelelõ, tervszerû munkával a kormány elkerüli ezt a törvénysértést, és ezáltal lehetõséget biztosít az Állami Számvevõszéknek arra, hogy az összességet tudja vizsgálni, és a megállapításai ne csak egy köteten alapuljanak, hanem mind a négy köteten. Másrészt lehetõvé tette volna a kormány, nem a kormánypárti képviselõk számára, hanem az ellenzéki képviselõk számára mindenképpen, hogy idejük legyen tanulmányozni a költségvetést. Jól tudjuk, tisztelt képviselõtársaim, hogy hétfõi napon került itt a Házban kiosztásra a 2., 3. és 4. pótkötet. Szerdán, csütörtökön a bizottságok már állást foglaltak az általános vitára bocsáthatóságról.
Minden tisztelete a kisebbségnek a többség iránt, hogy akkor, amikor azon a héten kedden is, szerdán is tárgyalt a Ház, képesek voltak a kormánypárti képviselõk, hogy átlássák a költségvetésnek a bonyolultságát, és megalapozott véleményt tudjanak formálni arról. Elképzelhetõ, hogy kincstári optimizmusuk volt az, ami miatt általános vitára alkalmasnak találták. De a kisebbségnek az volt a véleménye, hogy nyugodt lélekkel, megalapozott döntést e tekintetben nem lehet hozni.
Az ellenõrizhetõség kérdésérõl, igen tisztelt képviselõtársaim. A számvevõszéki bizottság kisebbségi tagjai nemcsak olyan szemüvegen keresztül nézték ezt a költségvetési javaslatot, hogy teljesíthetõ-e, hogy növekedni fog a gazdaság ezáltal, hanem hogyha sor kerül majd arra, hogy zárszámadási törvényjavaslat formájában a '97. év teljesítése elénk kerül, akkor van-e mód és lehetõség arra, hogy az adófizetõk pénzének elköltését számon lehessen kérni.
(9.40)
Sajnos megállapítható, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat visszalépést jelent a korábbiakhoz képest. Például hiányzik ebbõl - igen tisztelt képviselõtársaim - a költségvetési szervek létszámára vonatkozó melléklet. 1996-ban ezt megkaptuk, és minden minisztériumnál központi országos hatásköri szervezet esetében tartalmazta a törvényjavaslat pótkötete, tartalmazták a pótkötetei az egyes szervezeteknél foglalkoztatható köztisztviselõknek nemcsak az abszolút számát, hanem beosztás szerint, tehát államtitkárokét, helyettes államtitkárokét, fõosztályvezetõkét.
Ebbõl voltak problémák - és ezt nem vitatom - a 1996-os évben, mert így derült ki, hogy a miniszterelnökségnél több államtitkár van papíron, mint amennyi dolgozik, így derült ki, hogy az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnál több fõosztályvezetõnek van meg a bére, mint ahányat alkalmaznak immár évek óta.
Úgy látszik, a kormány el akarta kerülni, hogy fény derüljön arra, hogy hogyan és miként foglalkoztatják a köztisztviselõket, és ezért hiányzik ez a melléklet. A számvevõszéki jelentés is megállapítja, hogy a jelen költségvetés ismét másfajta struktúrában jelentkezik. Ez nehezíti az összehasonlítást, nehezíti azoknak az ellenõrzéseknek a végrehajtását, amelyek a korábbi évek gyakorlata alapján lefolytathatók.
Igen sajnáltuk azt, hogy a számvevõszéki bizottság ülésén nem kaptunk választ bizonyos kérdésekre. Nem kaptunk választ arra, hogy a kormányzati rendkívüli kiadások 10., miniszterelnöki fejezet 11. címnél 7,5 milliárd forint mire fordítandó. Azért volt ez nagyon érdekes, mert úgynevezett automatikusan érvényesülõ elõirányzat tán minõsíti, a törvényjavaslat egy másik paragrafusa ezt a 7,5 milliárd forintot.
Tehát ennek az elköltésének az ellenõrzése kikerül ezt követõen az Országgyûlés hatáskörébõl, de viszont kíváncsiak lettünk volna arra, hogy a kormány milyen törvényi automatizmusra gondol akkor, amikor ezt a 7,5 milliárd forintot betervezte a költségvetésbe. Hasonlóan problematikus egyébként ilyen automatikus elõirányzatként a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában a központi költségvetési szervek létszámleépítése, valamint a Magyar Rádió és a Magyar Televíziónak a létszámleépítése.
Igen furcsa volt tapasztalni - igen tisztelt képviselõtársaim -, és a kormány jelen lévõ képviselõi nem tudtak választ adni arra, hogy amikor az Országgyûlés fölhatalmazta a kormányt október közepén, hogy a párizsi békeszerzõdéssel kapcsolatos úgynevezett kártalanításról tárgyaljon az érintett szervezetekkel, és ennek a kártalanításnak az összegszerûségérõl tárgyaljon az érintett szervezetekkel, akkor már be volt nyújtva a '97. évi költségvetési törvényjavaslat, amely erre a célra 1,2 milliárd forintot szán.
Ha még visszaemlékeznek képviselõtársaim ennek a határozati javaslatnak a vitájára, az ellenzék és közte a Magyar Demokrata Fórum azért nem szavazta meg, és azért tartózkodott, mert úgy tartotta, hogy komolytalan az a határozati javaslat, amely felhatalmazást ad a kormánynak, holott a kormány azt már végrehajtotta. Ennek igen markáns jele, hogy ameddig itt vitatkoztunk errõl a határozati javaslatról, a kormány egy szóval sem mondta, hogy õ a költségvetésbe 1,2 milliárd forintot már beállított. Akkor mire kellett a felhatalmazás az Országgyûléstõl?
Sajnos, nem kaptunk választ arra, hogy az 55. §-nál a STRABAG adósság-átvállalásánál milyen összegszerûséggel kell számolni. Az 56. § esetében a fõvárosi beruházásokkal kapcsolatban milyen adósságot vállal át a fõvárostól a központi költségvetés? Igen furcsa volt, hogy az 58. § rendelkezik arról, hogy a Magyar Televíziónak 1 millió 400 ezer forintos adótartozását - ehhez fûzõdõ kamatokat és bírságokat - el akarunk engedni a költségvetési törvényjavaslatban.
A furcsa az volt - igen tisztelt képviselõtársaim -, hogy egy korábbi interpelláció kapcsán jól tudjuk, hogy a miniszterelnök úr a közalkalmazotti törvénnyel ellentétesen állapított meg több mint félmillió forintot a tv-elnök fizetéséül. Ezek után, ha a tv elnöke adótartozást követett el - mert mint az intézmény vezetõje felel ezért -, nem lenne jó, és kifele igen rossz a kisugárzása, hogyha a tv adótartozását a költségvetési törvény elengedi.
A Történeti Hivatal fölállításáról ez az Országgyûlés nagyon régen döntött. A mai napig a Történeti Hivatal fölállításáról nincsenek kormányzati elképzelések, ezért a 59. § a kormányt akarja fölhatalmazni arra, hogy egy meghatározott kereten belül késõbb döntsön a Történeti Hivatallal kapcsolatos költség-elõirányzatokról.
Legutoljára hagytam még azt a nagyon jelentõs részt, amelyben némileg a többség is támogatta a kisebbségnek az ellenvéleményét, és ez az úgynevezett nullás adósságcserének a kérdése.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Az Állami Számvevõszéknek a jelentõs, a második füzete olyan megállapításokat tartalmaz, ténymegállapításokat, amelyeket kénytelen vagyok a tisztelt Ház elõtt szó szerint fölolvasni, hogy ne érhessen vád, hogy nem értek a dologhoz.
Ezt írja az Állami Számvevõszék: "A helyszíni ellenõrzés során bemutatott dokumentumok szerint még fontos kérdések várnak tisztázásra. A törvényjavaslat normaszövege és annak indokolása a kitûzött célok elérésének, megvalósításának módjára, összefüggéseire, kihatására általában nem ad kellõ eligazítást, a felelõs döntés meghozatalához kielégítõ információkat.
A helyszíni ellenõrzés alkalmával nem mutatták be a tervezett és konkrét döntéseket, az intézkedéseket érdemben megalapozó szakmai érvanyagot, amelyekbõl megállapítható lett volna, hogy a kormány által javasolt intézkedéssel végérvényesen megoldottá válhat az árfolyam- különbözetekbõl évtizedeken át felhalmozott adósság problémája. Kellõ mélységû és részletezettségû dokumentáltság hiányában nem lehetett megismerni az 1970-es évek elejétõl felhalmozódott adósság keletkezését, elõidézõ okok szerinti összetételét, az adósságkezelési megoldások kihatásait bemutató gazdasági számításokra alapozott alternatívákat."
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Amikor a mai nap az újságok írják, hogy a Magyar Nemzeti Banknak két alelnöke lemondott (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) - ez a kisebbségi vélemény -, akkor ezek a mondatok sokkal súlyosabban csengnek, igen tisztelt képviselõtársaim, ha az Állami Számvevõszék nem talált olyan dokumentumokat az ellenõrzés során, amibõl megalapozható lett volna az a sok száz milliárd forintos költségvetési kihatás, ami csak jövõre vonatkozik, aztán '98-ban, '99- ben hasonlóképpen sok száz milliárd forintos kihatása lesz, akkor én úgy gondolom, hogy önmagában ez az egyetlenegy kellõen át nem gondolt része a költségvetési törvényjavaslatnak megalapozottá teszi a kisebbségnek azt az álláspontját, hogy ez a törvényjavaslat tárgyalásra alkalmatlan.
Én úgy gondolom - igen tisztelt képviselõtársaim -, a Számvevõszéknek az ajánlását mindannyiunknak át kell tanulmányozni, és ez az adósságcsere olyan horderejû döntés, amelynek a meghozatalához igenis szükség van arra, hogy a Számvevõszék szakértelmét a tisztelt Országgyûlés igénybe vegye. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
(9.50)