DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Az 1997. évi költségvetéssel kapcsolatban ugyanazok az indító problémák merülnek fel, mint a korábbi költségvetéseket illetõen. Nevezetesen, ez az elõterjesztés nem felel meg a formai elõírásoknak, illetõleg azokba több helyütt ütközik.
Amikor ezekrõl a kérdésekrõl külön nem szólok, akkor hadd utaljak az Állami Számvevõszék idevonatkozó elõterjesztésére, amely részletesen taglalja ezeket a szempontokat. Meg kell azonban jegyeznem a Független Kisgazdapárt nevében, hogy bármennyire nagyra is értékelem a Számvevõszéknek a munkáját, azért most már végre érdemes lenne arra is felfigyelni, hogy a Számvevõszék is évek óta utólag regisztrálja a hibasorozatot, a törvénysértések sorozatát. Az Állami Számvevõszéknek határozottabban kellene fellépnie a kormányzati mulasztásokkal szemben, az Állami Számvevõszéknek sokkal határozottabban kellene érvényt szereznie a törvényes elõírásoknak; és a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ha az Állami Számvevõszék részt venne a költségvetés megalkotásában, és ott, a folyamatokban mutatna rá azokra a törvénysértésekre, amelyekre utólag mintegy regisztrációként szokott rámutatni, én úgy gondolom, akkor sokkal jobb elõterjesztések kerülhetnének a Ház elé.
Erre azért is nagy szükség lenne a törvényesség védelmén túlmenõen, mert az ÁSZ is rámutat arra, amit én is kénytelen vagyok, Petõ képviselõtársam rosszallása dacára, kiemelni és nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a költségvetés más törvényjavaslatokhoz hasonlóan olyan szintû, hogy arra - és itt engedjék meg, hogy kiemeljem: nem a saját véleményemet mondom most, hanem az ÁSZ-ét; más kérdés az, hogy az én véleményem megegyezik ebben a tekintetben az ÁSZ véleményével -, tehát a zavarosság és az áttekinthetõség hiánya jellemzi a költségvetési törvényt, már pedig ez minden törvénynél zavaró, különösképpen a költségvetési törvénynél, amely terjedelménél és rendszerezettségénél fogva az ilyen negatívumokat sokkal nehezebben viseli el, mint más törvények.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a zavarosság két okra is visszavezethetõ. Az egyik egyértelmûen a tudatosság körében keresendõ. Hogy mennyiben tudatos ez a magatartás és mennyire nem, ezzel nem kívánom a rendelkezésemre álló szûkös keretet felhasználni, de hadd mutassak rá arra, hogy a kormányzat megítélése szempontjából az sem sokkal jobb, ha a tudatosság helyett a zavarosságot a koncepciótlanságból és a kormányzat pénzügyi dilettantizmusából vezetem le, hiszen az eredmény mindenképpen rossz, hiszen a költségvetés tárgyalása és áttekintése ezáltal egyrészt rendkívül munkaigényessé válik, fontos adatok hiányoznak, miközben rengeteg a felesleges információ, rengeteg a propagandisztikus leírás, aminek költségvetési törvényben elõfordulnia igazán nem lenne szabad. Sajnálatos, és ezt is le kell rögzítenem, hogy a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint végül is az elõterjesztés propagandisztikus mivolta abból a ténybõl vonható le következtetésként, hogy a késõ-kádárizmus hivatalnokainak szellemi terméke ez az elõterjesztés, ami sajnálatos módon igen szembeötlõ módon jelentkezik.
Óriási ellentmondások jellemzik ezt a költségvetést, amelyek döntõ része gondosan elbújtatva található a költségvetési törvényben. Ilyenek például: a költségvetés állítólag jövedelemátcsoportosítást hajt végre a vállalkozások javára, miközben tudjuk, hogy jelentõs része a vállalkozókat illetõen olyan terheket kénytelen viselni, amelyek egyáltalán nem a jobbítás irányában keresendõk. Vagy ilyen elbújtatott szempont lehet, amelyet csak gondos munkával lehet a csomagból kihámozni, hogy az elvonás csökkentésérõl beszél az elõterjesztés, miközben 100 milliárd forintot akarnak a tb javára behajtani, illetve - mondjuk meg õszintén - sarcként kivetni.
(10.20)
Ugyanilyen a törvénycsomagba elbújtatott és nehezen kibányászható része a költségvetési törvénynek, a forint csúszó leértékelésére vonatkozó része, hiszen egyfajta "közgazdasági csodarabbi" tettként kívánja feltüntetni a forint csúszó leértékelését, ekképp magasztalja azt, és most ne tessék csodálkozni, tisztelt képviselõtársaim és tisztelt tévénézõk és rádióhallgatók, de hát ebbõl azt a következtetést vonja le, minthogyha az inflációt megszelídítené a forint csúszó leértékelése, hiszen a kiagyalója szerint ez a tulajdonsága következne abból, hogy kiszámíthatóvá teszi az inflációt.
Igen ám, de - tenném én hozzá - azt senki nem vitatja, hogy az inflációs ütem, az valóban kiszámítható, mint ahogy az is, hogy a csúszó leértékelés kiagyalójának fogalma sincs a közgazdaságtanhoz, hiszen (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) nagyrészt a csúszó leértékelés miatt még mindig 25 százalékos az infláció üteme. És igen tisztelt képviselõtársaim, én úgy gondolom, hogy azok, akik ezt a kisgazda álláspontot most éppúgy nem értik meg, mint ahogy nem értették meg a korábbi költségvetés kapcsán történt felszólalásomat sem, nézzék meg, mennyire igazam volt a korábbi költségvetés kapcsán történt kritikai észrevételeimet illetõen, és akkor talán kevésbé hangoskodnának, amikor nem vitás tényeket említek meg és emelek ki. Ugye, önmagában az a tény, hogy még mindig 25 százalékos az infláció Magyarországon, egyértelmûen bizonyítja, hogy a forint csúszó leértékelését illetõen teljesen tévúton jár a kormány.
A költségvetés fogalmazója azért is védi az ilyen forintleértékelést, hogy az ennek következtében árfolyamveszteségként keletkezett körülbelül 2000 milliárd forint belsõ államadósság további terhének viselését a magyar népre terhelje. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ez újabb 200 milliárd forint évi kamatfizetési többlettel jár, illetõleg ennyit jelent.
Az 1995. év végén befolyt privatizációs többletbevétel kapcsán ebben a Házban igen nagy vita folyt azzal kapcsolatban, hogy adósságtörlesztésre kell-e a privatizációs többletbevételt fordítani, vagy pedig a Független Kisgazdapárt által elõterjesztett országgyûlési határozati javaslatokat kellene elfogadni, amelyek a gazdaság élénkítését tûzték ki célul.
Csupán emlékeztetem igen tisztelt képviselõtársaimat arra a tényre, hogy mi javasoltuk és kiszámítottuk ennek gazdasági hatásait, tehát hatáselemzést is elõadtunk, hogy miért kell a privatizációs többletbevételbõl 20 ezer többletlakást építeni; miként keletkezik abból 72 ezer többletmunkahely; felhívtuk a figyelmet az állami beruházásban megvalósuló sztrádák építésének fontosságára, gazdasági hatására; az elmaradott régióknak az ország vérkeringésébe való bekapcsolására; a hosszú lejáratú, alacsony kamatozású, fõleg munkahelyteremtõ, kis- és középvállalkozókat segítõ kölcsönök nyújtására. Sajnálatos módon akkor a kisgazda indítványok elutasításra kerültek, és a Ház MSZP-SZDSZ-es többsége elfogadta az adósságtörlesztésnek a koncepcióját.
Ma már tudjuk, hogy ez a koncepció rendkívül csúfosan megbukott. Emiatt nem lehet gazdaságot fejleszteni, utakat és lakásokat építeni, a mûszaki fejlesztést felgyorsítani, a mezõgazdaságot gépekkel felszerelni és a kutatásokat elõmozdítani, mert ahogy a Horn-kormány kétszeresen leváltott pénzügyminisztere a valóságos szakértelem oly tökéletes hiányával mondta: "nem szabad eladni a családi ezüstöt".
Mi már azóta tudjuk, hogy a családi ezüst teljes egészében eladásra került, sõt én ahogy fogalmaztam korábban, az száz százalékig úgy igazolódott be: kiderült, hogy olyan tehetségtelen módon kezelte a pénzügyi kormányzat ezt az egész kérdéskört, hogy nemcsak a családi ezüstöt adták el, hanem azt a házat is, amiben tartották a családi ezüstöt. És most láthatják, majd késõbb még rámutatok arra, hogy az akkori 540 milliárd forint belsõ államadósság után fizetett kamat, az lényegében érintetlenül megmaradt, viszont egy év alatt ez további 300 milliárddal - 200 plusz 100 milliárddal, tehát összesen 300 milliárddal - fog végül is emelkedni, és nincsenek utak, nincsenek lakások, nincsenek vállalkozások, semmi sincs, tehát egyértelmû, hogy a kisgazda álláspont volt a helyes, nem pedig az, amelyet a kormányzat a 72 százalékos többségével keresztülerõltetett.
A költségvetésnek a gazdasági fejlõdés alátámasztása lenne a feladata, hisz' ez minden költségvetés alapvetõ feladata. 2500 milliárd forint ésszerû elköltése a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, az valóban alkalmas lenne arra, hogy végre kimozdítsuk a stagnáló gazdaságot, és egy gazdasági élénkülés legyen elindítható.
Ez a költségvetés azonban sajnálatos módon - ezt kénytelen vagyok lerögzíteni - a válságot stabilizálja. Szó sincs arról, hogy most teremtõdnének meg, ezzel a költségvetéssel az olyannyira szükséges gazdasági növekedés alapjai - amint azt az igen tisztelt szabaddemokrata frakcióvezetõ úr feltételezte. Ismétlem: nem errõl van szó, hanem a válság stabilizálásáról, a stagnálás stabilizálásáról van szó, és legfeljebb itt a jókívánságok tömkelegét adja elõ ez a költségvetés, éppen azért, hogy valamiféle optimizmust sugalljon, de hát a költségvetésnek nem propagandairatnak kellene lennie, hanem egy olyan megalapozott gazdasági eszközökbõl álló törvénynek, amely elõ kellene, hogy segítse a gazdaság növekedését.
Azokat az elõirányzatokat, amelyeket tartalmaz ez a költségvetés, a Független Kisgazdapárt egyszerûen fantáziaszámoknak nyilvánítja. Ezúttal a Pénzügyminisztérium további évek makrogazdasági elõrejelzését is közli, de szerintünk ennek nincsen közgazdaságtani, illetõleg számszaki alátámasztása a költségvetési törvényjavaslatban, hanem itt egy olyan választási propagandáról van már szó, amelynek az a lényege, hogy ahogy közeledünk az országgyûlési képviselõ- választások lehetséges idõpontja felé, úgy igyekszik optimizmust sugallni a költségvetés és olyan propagandaeszközöket bevetni, amelyeknek semmi közük nem lenne szabad lenniük a költségvetéshez.
(A jegyzõi széket dr. Semjén Zsolt helyett
dr. Kávássy Sándor foglalja el.)
(10.30)
Úgy gondolom, hogy ezek az elképzelések a korábbi évekhez hasonlóan most sem fognak teljesülni. A tervezés propaganda jellegét, igen tisztelt képviselõtársaim, jól láthatják, ha elõveszik a tavalyi költségvetést, és megnézik, hogy abból mi teljesült. Nagyon tanulságos olvasmány lesz, igen tisztelt képviselõtársaim, ha ezt megtennék.
Egy-két adatot hadd legyen szabad a figyelmükbe ajánlanom. Így például a bruttó hazai termék 1-2 százalékos növekedését tervezték tavaly. Mi lett ebbõl? Az, amit én mondtam: nullaszázalékos növekedés, és úgy gondolom, hogy a nullaszázalékos növekedésnek van egy jó magyar megfelelõje. Ezt úgy hívják képviselõtársaim, hogy stagnálás.
Tehát talán jobb lett volna ezt a kifejezést használni. Ami még szembeötlõbb adat, a beruházások 11 százalékos bõvülését prognosztizálták, de már az elsõ félévben 7 százalékos volt - no nem a növekedés, hanem a csökkenés.
Úgy gondolom, ezek olyan szembeötlõ számok, amelyek kellene hogy az igen tisztelt képviselõtársaimnak a kormányzati oldalon ülõ részét is elgondolkoztatják. Hogy aztán így fog-e történni, vagy sem, ebben én nagyon szkeptikus vagyok.
Ami most már az inflációt illeti, itt elég ha arra utalok, hogy a korábbi költségvetésben önök azt mondották, hogy 20 százalék lesz ebben az évben az infláció, ehelyett teljes bizonyossággal közölhetem önökkel, és papírt, ceruzát vegyenek elõ, jegyezzék, mert be fog következni most is amit közlök, 25 százalék lesz az infláció.
Ami most már a költségvetés bevételi oldalán belül a tényleges számokat illeti, itt hadd utaljak arra, hogy itt rengeteg a megalapozatlan szám. A kiadási oldalon pedig óriásiak a feszültségek.
Az Állami Számvevõszék szerint ezeket a problémákat részletesen bemutatja - ezért én úgy gondolom, hogy most ezeknek a számoknak az ismertetésétõl, bár szívem szerint kitértem volna rá, az idõm észveszejtõ gyorsasággal történõ haladása miatt nem térek ki -, de egy adatot azért kiemelnék.
Nevezetesen: az energiaár emelésének mint inflációgerjesztõ tényezõ hatásának a figyelmen kívül hagyására hívnám fel az igen tisztelt Ház figyelmét, ugyanis ezt én egyenesen megdöbbentõnek tartom, hogy ezek a számítások ne szerepeljenek a költségvetésben, holott ezek rendkívül durván inflációemelõ tényezõk. És még részleges kompenzáció esetén is rendkívüli nehézségek elé állítja majd ez az inflációs hatás az energiaár-emeléseknek a költségvetési intézmények jelentõs részét. Ezért tehát azt figyelmen kívül hagyni semmiképpen sem lehet.
Legyen szabad kimondanom azzal a nyíltsággal, amellyel a Független Kisgazdapárt a társadalmi kérdéseket kezeli, hogy a kormány ezúttal is az infláció haszonélvezõje. Ugyanis miközben a bevételeit az inflációs ütemnek megfelelõen korrigálja, ugyanezt elmulasztja a kiadási oldalt illetõen megtenni, és ezáltal az egész társadalmat ellehetetlenült helyzetbe hozza.
Úgy gondolom, hogy általában is elmaradnak az áremelkedés ütemétõl azok a számok, amelyeket éppen a kiadások tekintetében való változtatásnál egy-két helyen a javaslat tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy tovább mûködteti a kormány az úgynevezett "közgazdasági fûnyírót".
Itt külön kiemelném, hogy 1997-ben legalább 20 százalékos lesz az infláció, de a kormány a propagandaszámaiban 18 százalékkal számol. A gazdasági szervezetek támogatása azonban - és erre nagy nyomatékkal hívnám megint csak fel a Ház figyelmét - mindösszesen 11 százalékkal növekszik.
Az agrárágazat támogatása pedig mindösszesen 8 százalékkal nõ, az 1996. évi 60,8 milliárd forintról 65,6 milliárd forintra, ami csupán az agrárágazat folyó támogatása; igaz ugyan, ami azonban messze elmarad az agrárágazat valós szükségleteitõl. Miután - én azt hiszem - abban mindenki egyetért, hogy ez az ország agrárország, és még jó ideig az marad, ennek következtében az agrártámogatások mértékét mindenképpen jelentõsen meg kell növelni.
Sajnálatos azonban, hogy a lakásszektor támogatása is csak 8,6 százalékkal nõ, az összeg 33,7 milliárd forint, még feleakkora sincs, mint 1995-ben volt. Miután a népesség csökkenése tragikus Magyarországon, úgy gondolom, hogy a lakástámogatások összegének ilyen elképesztõen alacsony növekedése egészen elõrevetíti a nemzeti tragédia lehetõségét, és külön óriási gondokat jelent a fiatalságot illetõen. Tehát ezt nem lehet így hagyni.
A helyi önkormányzatok támogatása 13 százalékkal lesz nagyobb, messze elmaradva az inflációs ütem mögött. Ugye, a kormányzat itt - csak emlékeztetném - a 13 százalékkal szemben 18 százalékkal számol. Mi legalább 20 százalékkal. Ellehetetleníti az önkormányzatokat, ha csak 13 százalékkal lesz nagyobb a támogatásuk.
A költségvetés azzal számol, hogy az ily módon kiesõ bevételeket az önkormányzatok helyi adók kivetésével fogják pótolni. Ezzel a lakosságot és a gazdálkodást sújtó intézkedésekkel tovább fogják növelni a vidéki lakosság ellehetetlenülését, és ezzel újabb lökést fognak adni a feketegazdaság növekedésének.
A központi költségvetési szervek mûködési támogatása 20,8 százalékkal lesz nagyobb, ezen belül a preferált területek 29,4 százalékkal kapnak többet, a nem preferált területek pedig 18,1 százalékkal. Ez utóbbiak az elõirányzott 17 százalékos bõvülés mellett a dologi kiadásaikat csak részben tudják finanszírozni. A költségvetés bizonyos területeket tehát, úgymond, preferál, ezeket tartja prioritásnak. A támogatások emelkedése itt sem jelent azonban igazi fejlõdést, hanem inkább egy kényelmesebb stagnálást, esetleg nagyon szûk körû bõvülést.
A költségvetés a felsõoktatást, a tudományos kutatást, a közbiztonságot, az igazságszolgáltatást, az euro-atlanti integrációt akarja preferálni. Például a Tudományos Akadémia kiadásai 32 százalékkal nõnek, ami a költségvetés értékelése szerint hozzájárulhat az akadémikusok és a nagydoktorok kedvezõ dotálásához.
(10.40)
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint azonban ez nem egyenértékû a tudomány felvirágoztatásával. Szerintünk a tudományos kutatást és a kutatásfejlesztést sokkal jelentõsebb mértékben kellene támogatni, még akkor is, ha az Akadémián kívüli területeken 4 milliárd forinttal adnak többet erre a célra. A felsõoktatás támogatása 23 százalékkal nõ, ami nagyjából egyenlõ az inflációval, tehát a valóságban nem jelent igazi fejlesztést, hiszen alig valamivel több, mint az inflációs ráta. A PM területén, az APEH-nél és a VPOP-nél is 6 milliárd forinttal növelik a keretet és 3 ezer fõvel a létszámot. Mi úgy gondoljuk, hogy a létszámnövelés nem feltétlenül jelenti a jobb munkavégzést, ezért én itt ismételten arra utalnék, hogy végre egyszer már meg kellene szervezni, a munkát nem örökké átszervezni, létszámokat emelni, újabb hivatalokat létesíteni.
Ugyanez az érv igaz a BM-mel kapcsolatos kiadásokat illetõen, hiszen hadd utaljak arra, hogy a BM rendfenntartása 5,3 milliárd forinttal kap többet, de ebbõl a miniszterelnök úr kedvence, a Központi Bûnügyi Igazgatóság 1,3 milliárd forintot, míg az egész rendõrség 4 milliárd forintot kap.
Hogy mit is jelent a rendõrségnél a költségvetés, maga megfogalmazza. Eszerint folytatódik a rendõrképzés és megkezdhetõ az új személyi okmánycsalád kialakítása, és ezt nevezik prioritásnak vagy preferálásnak. Ne csodálkozzanak, hogy én inkább ezt a bûnözõk támogatásának tekintem.
A HM támogatása 22 százalékkal lesz nagyobb, ami a valóságban, az inflációra tekintettel, megint csak stagnálást jelent, és a költségvetés ezt az összeget olyanként kezeli, mint aminek a visszarettentõ erejû hadseregnek a kialakítását kellene biztosítani. Ez egy naiv feltételezés.
Végül a legutolsó kérdéskörre térve. A költségvetés egyik legnagyobb problémája, hogy elfogadása esetén tovább növeli az amúgy is elviselhetetlen kamatterheket. A belsõ államadósság után fizetendõ kamat már ebben az évben több mint 530 milliárd forint. Ez tovább nõne 300 milliárd forinttal, tehát 830 milliárd forintra nõ a következõ évben. A költségvetés kiadási oldalának egyharmadát tehát a kamatfizetés teszi ki. A növekedés egyik oka a kormány látszatpolitikája, ugyanis olyan konstrukciókat alkalmazott, hogy 1996- ban viszonylag kevesebb kamatot kelljen fizetnie, a terhek tehát '97- ben halmozottan jelentkeznek. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Befejezem, elnök asszony (Sic!), egy fél perc alatt. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)
A másik ok a nem kamatozó államadósság kamatozóvá tétele. Ennek indokoltságát és értelmét kétségbe kell vonnunk. Nem egyszerûen technikai mûveletrõl van szó, hanem az ország jövõbeni fejlõdését jelentõsen és hátrányosan befolyásoló tényezõrõl. Az akció pénzügyi egyenlege ugyanis negatív. Ezért a kérdés további megvilágítása és részletes elemzése céljából a Független Kisgazdapárt javasolja, hogy külön politikai vitanapot tartson a Ház, ugyanis 2 ezer milliárd forint óriási összeg, és ennek finanszírozásáról nem lehet egy nagy költségvetési csomag kis részeként határozni.
Ezért tehát a Független Kisgazdapárt a költségvetési törvényt oly mértékben elfogadhatatlannak tartja, hogy azt még módosító indítványok elfogadása esetén sem tudná támogatni, hiszen ez az ország gazdaságát ellehetetlenítõ költségvetés éppúgy, mint volt a korábbi évben és ahogy korábban bebizonyosodott, sajnálatos módon a most beterjesztett anyag józan értékelésébõl fakadóan ugyanez fog bekövetkezni ebben az évben is. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)