DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Elõször is szeretném megköszönni, hogy személyesen ad választ kérdésemre, és megnyugtatom, hogy nem készülök valami nagy horderejû leleplezésre, épp elég volt ebben a Házban az elmúlt napokban ebbõl.
Én csupán egy kérdést szeretnék feltenni az államot megilletõ vadászati jog hasznosításával kapcsolatban. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az ÁPV Rt. a kincstári vagyont veszélyeztetõ, értékét és hozamát csökkentõ utasítást adott az állami erdõket kezelõ részvénytársaságok vezérigazgatóinak, azoknak, akik munkajogi helyzetük alapján egzisztenciális függésben vannak az ÁPV Rt.-tõl?
A közel egymillió hektár állami erdõ elemi közérdekbõl tartós kincstári vagyonként van tisztelt miniszter úr gondjaira bízva. Az erdõ meghatározó részét képezõ vadállomány az 1996. évi LV. törvény értelmében úgyszintén az állam tulajdona.
Ugyancsak az államot illeti meg ezen a területen a föld tulajdonjoga alapján a vagyoni értékû vadászati jog is. Minden törvényi alapja megvan tehát annak, hogy az állami erdõben a közjót tartósan szolgáló, összehangolt, a maximális hozamra és a vagyon gyarapítására törekvõ, szakszerû erdõ- és vadgazdálkodás folyjék.
Az 1996. július 18-án az ÁPV Rt.-ben tartott megbeszélésrõl készült emlékeztetõ tanúsága szerint e lehetõség kihasználását kívánta megtorpedózni az ÁPV Rt., amikor egy mondvacsinált, nem létezõ társadalmi konszenzusra való hivatkozással a törvény által birtokon kívül helyezett vadásztársaságok pozíciójának megtartását szolgáló cselekvésre ösztönözte, mondhatnánk gyengéden, kényszerítette az illetékeseket.
Természetesen mindezt a kincstár terhére, a költségvetés rovására, és nem akarok cinikus lenni, de úgy fogalmazhatok, hogy az úgynevezett elvtársi, úri vadászat passzióinak, mûvelõinek hasznára. Mit tett, mit tehet, és tud-e biztosítékot adni miniszter úr (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) e veszély elhárítására? Most telt le a két perc.