DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskola a legfrissebb adatok szerint 270 oktató, 140 gyakorlóiskolai tanár, 2788 nappali, 878 levelezõ hallgató, 280 adminisztratív és más dolgozók. Ahhoz, hogy az idézett számokkal jellemzett együttes mûködni tudjon, évi átlagban a legszerényebb számítások szerint - és változatlan energiaárakat feltételezve - egymilliárd forintra van szükség. De ebbõl is csak a leggondosabb takarékosság mellett lehet úgy-ahogy kijönni, és csak a legszükségesebbekre futja, de ez is csak akkor - ismételten is hangsúlyozom -, ha az energia- és egyéb árak változatlanok.
Minden évben külön gond és küzdelem a 13. havi bér. Továbbá az úgynevezett soros és soron kívüli elõléptetések fedezetének biztosítása, és ennek kapcsán a legkevésbé sem vigasztaló, ha tudjuk is, hogy ezúttal nem helyi jelenségrõl van szó, hanem olyan általánosan jelentkezõ problémáról, amellyel más felsõoktatási intézményeknek is meg kell küzdeniük.
Ilyen körülmények között mértéken túl sokkoló, ha a pénzügyek irányítói húzd meg, ereszd meg játékba kezdenek. A szóban lévõ intézménynél ugyanis ez történt. 1996. július 2-án az 2096/1996. számú kormányhatározatra hivatkozva az illetékes minisztériumi fõosztályvezetõ az intézmény 1996. évi elõirányzatából 5 millió 563 ezer forintot zárolt. Ezzel szemben augusztus 15-én a felsõoktatás és a gazdasági ügyek helyettes államtitkárai 10 millió 642 ezer forint támogatásban részesítették az intézetet.
(15.20)
Augusztus 21-én az illetékes államtitkár további 9,5 millió egyszeri dologi támogatást biztosított. Úgy látszott, hogy minden a legjobb rendjén halad. A következõ nap, augusztus 22-én csattant az ostor. A fentiekben már említett fõosztályvezetõ az 1995-rõl be nem fizetett tandíj, ami 17 millió forintot jelentett, továbbá 11 millió 780 ezer forint 1996. szeptember 4-éig történõ befizetését rendelte el.
Összegezve: 1996. július 2-a és augusztus 22-e között (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) - azonnal befejezem, elnök úr -, 20 millió 142 ezer forint támogatásban részesült az intézmény, miközben (Az elnök pohara újbóli megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) 34 millió 643 ezer forintot vontak el. Nem tudom befejezni mondandómat, csak a kérdést tenném fel. (Derültség a bal oldalon.) Kérdezem ezért miniszter urat: összeegyeztethetõnek tartja-e az ismertetett eljárást a jogállamiság elveivel és gyakorlatával? Meglehet, hogy a húzd meg, ereszd meg népi játék...