DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Az Országgyûlés elé terjesztett törvényjavaslat a Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya között az EBESZ 1994. évi bécsi dokumentumát kiegészítõ bizalom- és biztonságerõsítõ intézkedésekrõl, valamint a katonai kapcsolatok fejlesztésérõl szól. És mint ahogy itt elhangzott az államtitkár úr elõterjesztésében, a külügyi bizottság elõterjesztésében, alapvetõ célként a bizalom- és biztonságerõsítést kívánja szolgálni. Véleményünk szerint ez széles értelemben magában foglalja a fegyverzetellenõrzést és a létszámcsökkentéseket is, amelyek alapvetõen meghatározzák egy adott állam katonai potenciálját.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében szeretném hangsúlyozni, hogy mi nagyon fontosnak tartjuk nemcsak a két állam, a két nemzet, hanem annak fegyveres erõi közötti jó kapcsolatot is, amely egyben elõsegíti, sõt egyenesen garanciát ad a régió biztonságának, a demokratikus átalakulás folyamatának, valamint annak töretlen megvalósításához.
Ugyanakkor úgy érezzük, hogy szükséges néhány olyan kérdésre ráirányítani a figyelmet, amely megítélésünk szerint a valódi bizalom és biztonság erõsítését szolgálná. Engedjék meg tisztelt képviselõtársaim, hogy ehhez a témához úgy is elmondjam véleményemet, mint a Magyar Köztársaság fegyveres erõi részérõl egyik részese voltam annak a folyamatnak, amely a létszámcsökkentés és fegyverzet- ellenõrzés gyakorlati végrehajtását foglalta magában, és láttam ugyanezt Románia részérõl. Ha csak azt veszem, hogy a Magyar Köztársaság fegyveres erõi e tekintetben lassan a létszámukat - békelétszámukat - közel egyharmadára csökkentették, a hadmûveleti harcászati rakétáikat a rendszerbõl kivonták, a repülõerõiknek a párizsi limit szerint 50 százalékát se veszik igénybe, akkor azt hiszem, jogos, hogy körülbelül hasonló mértékben és tartalommal várjuk el más államoktól is, amelyek kölcsönös bizalmat és biztonságot kívánnak velünk együtt erõsíteni.
(19.00)
Módunkban állt, amikor a múlt év õszén a magyar honvédelmi miniszter fogadta kollégáját, a román védelmi minisztert, és a honvédelmi bizottság elnökével mi is megbeszélést folytatva megismerhettük azt a román hivatalos álláspontot, amelynek lényegérõl engedjék meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy önöket röviden tájékoztassam.
Nem másról volt szó, mint a hivatalos román álláspont, amely a fegyveres erõk helyérõl, szerepérõl, a nemzetközi szerzõdésben vállalt teljesítésrõl a román értelmezés alapján szól. Ennek lényege - ahogy a román védelmi miniszter úr fogalmazott -, hogy a fegyverzetellenõrzés és -csökkentés gyorsaságát nem tartják lehetségesnek mindaddig, amíg a létszámcsökkentést megfelelõ, korszerû technikai eszközökkel minõségében pótolni nem tudják.
Ehhez két alapvetõ dolgot határozott meg. Az egyik az intenzív kapcsolatok fejlesztése a nyugati korszerû technológiájú haderõkkel és védelmi iparral, valamint a nemzetvédelmi ipar újjáélesztése. A másik ilyen, hogy megnevezték és értelmezték, hogy kölcsönös összefüggés van a haderõcsökkentés és a gazdasági-politikai életben várható egyéb változások között, és - mint fogalmaztak - igen érzékeny, finom kapcsolatrendszer van kialakulóban.
Szerintük - és hadd idézzem a védelmi miniszter urat: "Az ország védelmi képessége olyan, mint egy gyertya. Mint egy gyertya a sötétben, amely mutatja az utat. Tehát nem okvetlenül azt kell szem elõtt tartanunk, hogy létezik egy invázió lehetõsége, hanem azt, hogy ez az állandó örök mécses egy biztonságot ad és egy belsõ stabilitást." Eddig az idézet. Õk megértették, mint ahogy fogalmazott a védelmi miniszter úr, hogy a magyar parlament honvédelmi bizottsága foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Románia milyen mértékben és minõségben csökkenti haderejét.
Azt kérdezem tehát tisztelt képviselõtársaim, itt a parlament nagy nyilvánossága elõtt, hogy a kormány és a kormány felelõs minisztere ugyanilyen formában érti ennek a lényegét: a bizalom- és biztonságerõsítés tényét? Hadd szabadjon föltennem a kérdést úgy: az-e a fontos, hogy 30 vagy 80 kilométeren belül bejelentjük, hogy alegység gyakorol vagy nem gyakorol; vagy az-e a fontosabb, hogy olyan potenciállal rendelkezünk a csökkentés folytán, amely eleve kizárja még a lehetõségét is szélsõséges politikai erõk esetén - ha hatalomra jutnak -, hogy ehhez hozzányúljanak? Én azt hiszem, talán erre a kérdésre nagyon lényeges volna választ adni.
A másik, amit szeretnék, tisztelt képviselõtársaim, szóvá tenni, az az az eljárás, amellyel ezt a szerzõdést, ezt a megállapodást a kormány képviselõje, a védelmi miniszter úr elrendezte - szabadjon ezt mondanom. Szeretném elmondani önöknek, tisztelt képviselõtársaim, és emlékeztetni önöket, hogy a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere 1996. szeptember 6-án - amikor volt másfél órája, hogy átszaladjon Aradra -, aláírta ezt a megállapodást. Sajnos, a magyar parlament honvédelmi bizottságának tájékoztatójára a miniszter úrnak már nem volt ideje - mint ahogy most sincs ideje. A tájékoztatót ugyanakkor 1996. október 2-án kaptuk meg az érintett helyettes államtitkártól.
Történt ez, tisztelt képviselõtársaim, annak ellenére, hogy az alkotmány kötelezõvé teszi a Házszabály 122., 123. § szerint, valamint a házelnök úr által kiadott kézikönyv 299. oldalában megfogalmazottak szerint, a nemzetközi szerzõdés tárgyalására úgynevezett "egyéb eljárási szabályok" érvényesek, amelynek lényege, hogy az Országgyûlésnek három esetben kellett volna ezt a témát tárgyalni. Elõször, amikor a kormány által történõ aláírás még nem történt meg, az aláírást követõ ratifikáció során, és végül, amikor mindebbõl törvény születik.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt részérõl szükségesnek tartottam ezeket az anomáliákat a parlament plenáris ülésén elmondani - annál is inkább, mert a honvédelmi bizottság ülésén néhány alkalommal ezeket már kifejtettük. Bízva abban, hogy a kormány - tekintettel arra, hogy ez a megállapodás is lehetõvé teszi évrõlévre bizonyos értelemben a pontosítást; mi is úgy javasoljuk és az a véleményünk - így is fogadjuk el a megállapodást illetve törvényjavaslatot -, hogy a kormány vonja le a megfelelõ következtetéseket, és a valóságos bizalom- és biztonságerõsítõ lépéseket tegye meg, és ne pedig azokat a bizonyos értelmû látszati dolgokat akkor, amikor a másik oldalon ugyanolyan mérvû és mértékû bizalom- és biztonságerõsítõ lépések nem történtek meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok oldalán.)