PÓDA JENÕ (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kezünkbe véve ezt a dokumentumot és meghallgatva az elõterjesztõ magyarázatát, indoklását, több ellentmondásra is felfigyelhetünk. Természetesen az államtitkár úr indoklásából - és a természetesen szót tessenek idézõjelben érteni - ezek az ellentmondások nem derülnek ki. Azonban én röviden szeretném, ha az önök figyelmét erre fölhívhatnám. Nagyon fontos dokumentumról van ugyanis szó.
A törvényjavaslat címével érdemes kezdeni, amely rögzíti, hogy mi a célja ennek a törvényjavaslatnak, illetve mirõl szól. Azt mondja ez a cím, hogy bizalom- és biztonságerõsítõ intézkedésekrõl és a katonai kapcsolatok fejlesztésérõl szól ez a dokumentum. Ennek kapcsán szeretnék mindenkit arra emlékeztetni, hogy az elmúlt hónapokban itt a parlamentben - de televíziós vagy újságvitákban is - többször elmondták az ellenzéki képviselõk, hogy probléma van a magyar-román viszonnyal általában, azon belül is a magyar-román katonai kapcsolatokkal is.
Ezt a honvédelmi tárca illetékes vezetõi, de különösen Keleti György maga, a leghatározottabban cáfolta és visszautasította. Ha igaza lett volna - és lenne ma is - a miniszter úrnak, akkor meg kell kérdezni öntõl, államtitkár úr, hogy végül is miért terjesztik ide ezt a dokumentumot a magyar parlament elé. Hiszen azokban a relációkban, szomszédi viszonyokban, ahol minden rendben van, és ezek a problémák nem jelentkeznek-jelentkeztek, amelyekrõl mi, ellenzéki képviselõk beszéltünk, nincsen ilyen dokumentum, és nincsen ilyen elõterjesztés - sõt, tudtommal szándéka sincs a Honvédelmi Minisztériumnak, hogy ilyen dokumentumok szülessenek.
Hiszen ki tud a magyar-osztrák vagy a magyar-szlovén bizalom- és biztonságerõsítõ és katonai kapcsolatok fejlesztésérõl szóló dokumentumról? Nem tud senki, mert nincs rá szükség. Tehát ezzel a dokumentummal elõször is súlyos ellentmondásba kerülnek önök a korábbi véleményükkel, és ki nem mondva, de ráutaló magatartásukkal igazat adtak nekünk, az ellenzéki képviselõknek, akik fölhívtuk erre a figyelmet. Ezt örömmel vesszük, és örülünk, hogy végre ezekrõl a problémákról beszélhetünk.
Ebben a dokumentumban több más ellentmondás is megfogalmazódik. Államtitkár úr, ön az elõbb az elõterjesztésében azt mondta - és megpróbálom szó szerint innen fölolvasni a papírról a jegyzetemet -, hogy "Ez a dokumentum meghatározza a gyakorlatok elõzetes bejelentési kötelezettségét." Ugye, jól jegyeztem meg? És itt különösen az elõzetes bejelentési kötelezettségrõl van szó. Én szeretném, ha ön föllapozná ennek a dokumentumnak a harmadik oldalát, és annak is az utolsó sorát, és velünk együtt, parlamenti képviselõkkel, figyelmesen elolvasná azt a mondatot, amely így szól: "Ha a tevékenység - itt nyilván katonai tevékenységrõl van szó -, ha a tevékenység a tevékenységbe bevont csapatok elõzetes értesítése nélkül történik, úgy a bejelentést a felek a tevékenység megkezdésekor megteszik."
(19.10)
Mit jelent ez a mondat? Ez azt jelenti, hogy egy olyan kibúvót sikerült belefogalmazni ebbe a megállapodásba, amely tulajdonképpen semmissé vagy legalábbis a felek akaratától függõvé teszi mindazt, amirõl egyébként ez a dokumentum szól. Nevezetesen, aki nem akarja ezt a bejelentést megtenni, annak jogi lehetõsége van ezen megállapodás keretei között arra, hogy ezt ne tegye meg.
Az alapvetõ kérdés akkor az, hogy mit ér ez a megállapodás? Hiszen igazi követelményeket és kötelezettségeket nem támaszt egyik fél felé sem; mondhatni, hogy félõ, ennek a sorsa is az lesz, mint általában az ilyen dokumentumoknak: írott papírok maradnak, amelyekkel igazán komoly dolgokat kezdeni nem lehet.
Mi lenne az igazi bizalomerõsítés ezekben a kérdésekben? Hiszen ez a dokumentum valószínûleg nem éri el azt a célt, amit önök szántak neki. Az elmúlt napok és hetek vitája a sajtóban és bizottsági folyosón is megmutatták azt, hogy az igazi bizalomerõsítõ intézkedések nem azok a megfogalmazások, hogy 30 vagy 80 kilométeres mélységben tart valaki zászlóaljszintû gyakorlatot vagy nem, bejelenti-e vagy sem, hanem például - akár elõfeltételként is - a magyar kormányzat megfogalmazhatta volna azt az igényét, jogos igényét, a román fél felé, hogy szüntesse meg azokat a tömegpusztító rakétáit, amelyeket mi már régen leszereltünk a rendszerbõl. Ezek a bizonyos föld-föld típusú rakéták - Scad-rakétáknak szokták nevezni, ezek a föld-föld típusú rakéták a Varsói Szerzõdés örökségeként maradtak ránk. Katonai értelemben nem sokat érnek, mert a találati pontosságuk több száz méter, tömegpusztító fegyverek hordozására viszont alkalmasak, legyen szó biológiai, vegyi vagy nukleáris fegyverrõl. Ezeket azért valószínûsíthetõen Románia sem szándékozik tartani, hiszen nemzetközi egyezmények ezeket tiltják, de kiválóan alkalmasak ezek a rakéták terrorcselekmények végrehajtására, nevezetesen nagyvárosok elleni terrorcselekmények végrehajtására. Emlékezzünk vissza az Öböl-háború környékére és az Izrael államot ért fenyegetettségre és csapásokra. Én azt hiszem, hogyha mi évekkel ezelõtt igazi, bizalomerõsítõ lépésként ezeket a rakétákat leszereltük, akkor joggal várhatjuk el azt, hogy ilyen általános és sok kibúvót tartalmazó megfogalmazások helyett, ha a román félben õszinte a szándék, a bizalom további és kölcsönös erõsítésére, akkor mindenekelõtt ezeket a tömegpusztító fegyvereket vonhatná ki a rendszerbõl.
Általában egyébként, tisztelt államtitkár úr, érdemes három részre bontani annak a vizsgálatát, hogy egy ilyen nagy szervezet, mármint egy hadsereg és egy szemben álló másik hadsereg viselkedésével és garanciáival kapcsolatban hogyan érdemes a kérdést megközelíteni. Szerintem ez a háromféle tárgyalási mód jogi garanciákat kell hogy tartalmazzon, szervezeti garanciákat kell hogy tartalmazzon és esetleg személyi garanciákat kell hogy tartalmazzon. Ez egyben felsorolásként azt a prioritást is jelenti, amely véleményem szerint követendõ egy tárgyalás, illetve egy ilyen szerzõdés értékelésekor. Jogi garanciákkal kapcsolatban - mint az elõzõ mondat bevezetõ részében már utaltam rá - ez a dokumentum nem sokat ér, hiszen a harmadik oldal alján ott van maga az a kibúvó, ami eleve lehetetlenné teszi azt, hogy ebbõl komoly dolgokat érvényesíteni vagy számon kérni lehessen - nem is természetesen nemzetközi jogi értelemben, de még politikai értelemben sem.
Szervezeti garanciák oldaláról érdemes megvizsgálni azt, hogy a romániai honvédelmi minisztérium, illetve a román hadsereg az utóbbi 10-12 évben milyen lépéseket húzott meg. És ez abból a szempontból nagyon érdekes kérdés, hogy ez a mozgás, ez a diszlokációs változás a román hadseregben akkor is folyt, amikor még a Ceauescu-rendszer volt hatalmon, és most is folyik ebben a féldemokratikus rendszerben, ami ott a posztkommunista hatalomátvétel után kirajzolódott. (Közbeszólás: Balkán.) Független tehát a politikai berendezkedéstõl, a rendszertõl az a folyamat, amelynek kapcsán jól kimutathatóan az erdélyi hadsereg olyan prioritást élvez a fejlesztések során és olyan erõt képvisel és jelenít meg, amely mintegy felbillenti Románia haderejének elhelyezkedését és ezzel együtt a csapásmérési képességét is nyugat- északnyugat irányába. A térképrõl könnyen megállapítható, hogy ebben az irányban Magyarország található.
Tisztelt Államtitkár Úr! Nem az a kérdés - és félre ne értse bárki is, képviselõtársaim -, hogy közvetlen fenyegetettségnek lennénk kitéve, és azt jövendölném ebbõl a padsorból, hogy Magyarországot ilyen fenyegetés érheti a közeljövõben. De nem lehet kizárni ennek a lehetõségét, azért nem lehet kizárni, mert a készség és a képesség legalábbis erre megvan, és innentõl kezdve tulajdonképpen politikai akaraton múlik az, hogy erre sor kerül, vagy nem kerül sor.
Csak apró megjegyzésként hadd jegyzem meg, hogy ezek a bizonyos sávok: a 30 és 80 kilométeres sávok meghatározása is meglehetõsen elõnytelen Magyarország számára - ha már részleteiben próbáljuk ezt a bizalomerõsítõ intézkedéssort taglalni. Ha megnézzük azt, hogy a román hadsereg 30 és 80 kilométeres sávjában a túloldalon a határon hogyan helyezkednek el a helyõrségek, illetve az alkalmazási körleteik, akkor láthatjuk, hogy éppen azok a kritikus pontok vagy sávok ezek, amelyen túl vannak a jelentõs térségek. Tehát még a sávoknak a megválasztása is olyan, hogy nem megfelelõen látunk be ezek mögé mélységben - ha alkalmazzuk ezeket a szerzõdéseket. Ugyanakkor viszont magyar oldalon a debreceni és a hódmezõvásárhelyi: összesen 2 ilyen komolyabb helyõrség ezeken a sávokon belül található. Tehát mondhatom azt határozottan, tisztelt államtitkár úr, hogy magyar szempontból kimondottan elõnytelen ezeknek a sávoknak a megrajzolása és kiválasztása.
És ami a prioritási sorban az utolsó: a személyi garanciák kérdése. Gyakran hangzott el erre utalás, sõt Keleti György honvédelmi miniszter és Gheorghe Tinca védelmi miniszter kapcsolatáról már-már legendákat szõttek az elmúlt hónapokban a híradások. Sõt, ez odáig ment, hogy Tinca védelmi miniszter beavatkozott a magyar belpolitikai életbe is a nyár elején, amikor Keleti György honvédelmi miniszter sorozatos alkotmánysértései kapcsán védelmébe vette a magyar honvédelmi minisztert nemzetközi sajtótájékoztatóján, és nem tulajdonított különösebb jelentõséget ezeknek az alkotmánysértéseknek. Ha egy szempontból vizsgáljuk, akkor lehet, hogy Romániában ezek nem jelentenek különösebb problémát, de ezt nem érdemes hosszasan taglalni, hiszen mi számunkra ez nem elsõdleges kérdés. Ez azt hiszem, a román parlament és a román képviselõház hatásköre. Viszont abból a szempontból nagyon is érdekes, hogy Keleti György védelmi miniszter túl nagy jelentõséget tulajdonít ennek a kapcsolatnak, mármint annak, hogy ez elõbb bizonyított módon ennek a bizalomerõsítési folyamatnak is kulcsfigurájává barátját, Tinca védelmi minisztert teszi és állítja a középpontba, miközben sem szervezeti, sem jogi keretek ezt nem támasztják alá.
Én azt hiszem, hogy ez nagyon veszélyes, és rövidlátó politika - mondhatni - ez a Monson-offenzíva, ami ennek kapcsán kirajzolódik, ártalmas lehet a Magyar Köztársaság számára. Ártalmas lehet azért, mert eltereli a figyelmet: a képviselõk figyelmét, a sajtónyilvánosság és a politizáló közvélemény figyelmét azokról a fontos kérdésekrõl, amelyek a mélyben meghúzódnak, és amelyekre próbálok utalni, és amelyre próbálom felhívni a figyelmet. Természetesen sokkal mélyebben nem lehetséges. Egyrészt a téma jellege indokolja ezt, másrészt pedig hát a jelen felszólalás keretei erre nem adnak lehetõséget. De szeretném azt, hogyha sokkal nagyobb jelentõséget tulajdonítana a honvédelmi miniszter ezeknek az észrevételeknek; és egyébként is jó lenne, ha õ lenne itt a ma este folyamán. És mondaná el pontosan azt, hogy mi ebben a kérdésben az álláspontja, hiszen eddig homlokegyenest ellenkezõ véleményt fogalmazott meg és képviselt ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. És azt hiszem, hogy mi képviselõk joggal tartunk igényt arra, hogy az õ szájából ismerjük meg azt a véleményt, amelyet ezek szerint most már módosított formában is megfogalmaz, pontosan tudnánk azt, hogy mi az új álláspontja ezekben a kérdésekben.
Tehát, tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sok olyan kérdés van, amely egyrészt a dokumentumot tartalmában és összefüggéseiben kérdõjelezi meg, másodsorban olyan kérdés, amely egyfajta elmozdulást jelent a honvédelmi miniszter és a Honvédelmi Minisztérium álláspontjában az eddig megszokottaktól, harmadrészt pedig olyan veszélyeket látunk, amelyek bizonyos képességekre vagy bizonyos kapcsolatokra túl nagy hangsúlyt fektetnek, más kérdésekben pedig, amelyek sokkal fontosabbak, nem teszik ugyanezt.
Ezek alapján, én azt hiszem, hogy sokkal alaposabban kellene megvizsgálni ezt a kérdést és mindenekelõtt szeretném, hogyha
llamtitkár úr megválaszolná ezeket a felvetett problémákat, hiszen addig ezt a vitát nem lehet lezárni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)