DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt Országgyûlés! Képviselõtársaim felvetésére tájékoztatom önöket, hogy Keleti miniszter úr ezekben az órákban éppen egyik szomszéd ország honvédelmi miniszterével van, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Magyarországon, ezért nem tartózkodik most itt az Országgyûlésben, ennek az elõterjesztésnek a tárgyalásán. (Közbeszólások az ellenzék padsoraiból: Melyik ország?) Jugoszlávia (Sic!), Bulatovic miniszter úr van itt.
Én nem hiszem, hogy tetten érhetõ lenne Keleti György bármely olyan korábbi kijelentése a tekintetben, hogy ez az elõterjesztés ellene mond annak, amit Keleti György a magyar-román katonai kapcsolatokról valamikor is mondott. Románia és Magyarország között - talán éppen Keleti György miniszter úr erõfeszítéseinek is köszönhetõen - hagyományosan nagyon jók a kapcsolatok, így talán az sem véletlen, hogy éppen Románia az az ország, amellyel elsõ alkalommal egy ilyen bizalom- és biztonságerõsítõ kétoldalú megállapodást sikerül kötnünk.
Azért mondom, hogy elsõ alkalommal, mert hiszen nem kizárt, hogy Magyarország is fog kötni ilyen típusú megállapodást más szomszéd országokkal, mint ahogy nem kizárt az sem, hogy az EBESZ '94-es bécsi dokumentumát aláíró országok is kötnek majd egymással ilyen megállapodásokat, tekintettel arra, hogy a bécsi dokumentum 16. cikkelye az aláíró országokat erre kifejezetten inspirálja.
Nem látok semmi ellentmondást abban, hogy ilyen megállapodás aláírására sor kerül, ugyanakkor azt mondjuk, hogy jók a kapcsolataink Romániával. Póda képviselõ úr azt mondta, hogyha jók a kapcsolataink és felhõtlenek, és nincs ok aggodalomra, akkor miért van szükség ilyen megállapodás aláírására.
Képviselõ úr, ez ugyanolyan álkérdés, mint azt megkérdezni, hogy miért kell hadsereg, ki ellen akarunk mi hadsereget tartani, ugyanolyan álkérdés, mint azt megkérdezni, hogy ki ellen készülünk, amikor be akarunk lépni a NATO-ba, vagy ugyanolyan álkérdés, mintha azt tenné fel, hogy minek a bécsi dokumentum, bizalomerõsítõ dokumentum, és miért írták alá azok az országok mind, akik aláírták, hiszen nagyon sokuknak egymással szemben semmi ilyen aggályuk nincs. A jelenlegi biztonsági folyamatoknak a szerves részét képezik az ilyen dokumentumok.
Szeretném még elmondani, hogy nem szabad olyan dolgokat számon kérni ezen a megállapodáson, amik nem tartoznak ennek a megállapodásnak a körébe. Például nem szabad összetéveszteni a fegyverzetkorlátozási megállapodásokat a '92-es, Párizsban aláírt OSCE- szerzõdést ezzel a dokumentummal, ami kifejezetten a '94. évi bécsi dokumentum kiegészítését szolgálja.
Románia nyilvánvaló a saját biztonságpolitikai kockázatait mérlegelte akkor, amikor eldöntötte, hogy milyen mértékben ragaszkodik azokhoz a lehetõségekhez, amelyeket számára az OSCE-szerzõdés biztosít, s nyilvánvaló, hogy az õ biztonságpolitikai kockázatai teljesen mások, gondoljunk csak a geopolitikai helyzetére, geostratégiai helyzetére. Én azt gondolom, hogy ennek tükrében kifejezetten Románia részérõl gesztus az, hogy ezt a biztonság- és bizalomerõsítõ megállapodást Magyarországgal aláírja.
Én nem mondanám azt, hogy éppen diplomáciai mosoly-offenzíváról van szó, és különösen nagyon fontosnak tartom a bejelentési kötelezettséget a két ország határának meghatározott szélességében. Azt mondja képviselõ úr, hogy van benne egy kibúvó, amivel az elõzetes bejelentési kötelezettség alól ki lehet bújni, a fõ szabály az, hogy be kell jelenteni. Lehetnek olyan körülmények, amely miatt az elõzetes bejelentés, a 42 napos elõzetes bejelentés elmarad, de ebben az esetben is legkésõbb a gyakorlat megkezdésekor a bejelentési kötelezettséggel tartoznak egymásnak a felek. Egyébként pedig hát minden szerzõdés annyit ér természetesen, amennyit bejelentenek belõle.
Fentiekre tekintettel én arra kérem még egyszer a tisztelt Országgyûlést - hangsúlyozva még egyszer azt, hogy a két ország történelmi megbékélését ez a szerzõdés jól szolgálja -, hogy a törvényjavaslattal erõsítse meg a megállapodást. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)