DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársak! A Fidesz-Magyar Polgári Párt szónokának hozzászólását követõen úgy gondolom, hogy az én hozzászólásom feltétlenül azzal kell hogy kezdõdjön, hogy néhány általa elmondott dologra reagáljak, tekintettel arra, hogy ezek között bõven voltak olyanok, amelyek egyrészt reagálást követelnek, másrészt pedig hosszabb vitát kell hogy indukáljanak.
Én röviden szeretnék talán négy dologra összesen, a rendelkezésre álló rövid idõben reagálni.
Az elsõ az, hogy elég sajátságos dolog az, hogy Varga úr az 1997-es költségvetés vitájánál arról beszél, hogy adónövekedés és adókulcsok növekedése zajlik le Magyarországon, amikor azt gondolom, hogy mindannyiunk számára az adótörvények vitájánál egyértelmûen bizonyítható volt az, hogy mind az szja-ban adómérték-csökkenésrõl van szó, mind pedig a társasági adóban adómérték-csökkenésrõl van szó. Ha a '94 óta eltelt idõszakot tekintjük, akkor sem igazán hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy ez a kormány, ez a parlamenti többség volt az, amely a társasági adónál az adómérték felére csökkentésével meg merte kockáztatni azt, amit Magyarországgal hosszú idõ óta egyetlen korábbi kormány sem mert megkockáztatni: azaz lényegi adómérték-csökkentésrõl van szó.
A másik dolog. Itt a bizonyos vagyonátcsoportosítás elemeiként olyan elemeket sorolt fel Varga úr, amely elemek nem e parlamenti ciklushoz kötõdnek. Ez a kormány a jogfolytonosság jegyében vállalta azt, hogy igenis folytatja és befejezi mind az adós- és bankkonszolidációt, mind pedig a kárpótlási folyamatot. Ha ezt helytelennek ítéli a Fidesz, akkor ezt kell mondani, nem pedig ennek a kormánynak a rovására kell ennek a folyamatnak a befejezését írni, úgy gondolom én.
A következõ dolog az, hogy eléggé sajátos megítélése a külföldi mûködõtõke Magyarországra történõ áramlásának az a megközelítés, ami itt elhangzott. Én valahogy egészen más valóságról vagyok informálódva, nevezetesen, hogy a mûködõtõke nem indukálta, nem érte el magyar cégekhez való kapcsolódását és a magyar cégek kvázi nem jelennek meg a külföldi mûködõtõke magyarországi háttérbeszállítóiként. Úgy gondolom, ha csak egy példát mondok, a Suzuki beszállítóinak a százalékos arányának a növekedését, akkor ez talán elég cáfolatként, és errõl a sajtóban elég sokat olvashattunk.
Két dologban még, azt gondolom, hogy vitatkoznunk kell az elhangzottakkal. Gyakorlatilag olyan állítások hangzottak el, amellyel alapvetõen egyet lehet érteni, nevezetesen a gazdasági középszférának a megerõsítése szükségességében, azt gondolom, nincs vita közöttünk. Abban sincs vita közöttünk - megítélésem szerint -, hogy az egyensúly és a növekedés egyaránt fontos dolog. Abban már lényeges különbség van közöttünk, hogy mi az elmúlt 2 év gazdasági eredményeit úgy éltük meg, úgy értékeltük, amelyet úgy gondolom, hogy a napokban megjelent külföldi hitelminõsítõ besorolása is Magyarországnak alátámaszt, hogy igenis sikerült Magyarországon ezekkel az intézkedésekkel megvalósítani azt, hogy részben az ország egyensúlyhelyzete javult, és ennek révén Magyarországon a növekedés nem állt le, hanem a növekedésnek a lehetõsége továbbra is benne van a gazdaságban.
(8.50)
Még egy olyan dologra kell visszatérnem, amelyben nagy valószínûséggel eltérõen ítéljük meg a statisztikát. Én nem úgy ismerem, hogy a kis- és a középvállalkozások száma Magyarországon kevés lenne, kicsi lenne és alacsony lenne. Én, ahogy ismerem a statisztikákat, a kis- és középvállalkozások száma Magyarországon számszerûen sok, a gazdasági teljesítmény, amelyet ezen vállalkozói kör produkál, az valóban kevés és relatíve kicsi ahhoz, mint amennyit szeretnénk - azt gondolom - mindannyian.
Azonban a '97-es költségvetésnél, ha már errõl szól valaki, akkor szerintem nem lehet azt figyelmen kívül hagyni, hogy éppen a költségvetési törvényben, illetve az adótörvények módosításánál olyan változások következnek be ezen vállalkozói kör számára, ami igenis jelentõs mértékben befolyásolhatja ezen - ugye, a vita közöttünk abban van, hogy nem kicsi számú - kis- és középvállalkozásnak a gazdasági teljesítményét is. Hiszen ha csak arra utalok, hogy ha most elõször meg fog valósulni az, hogy az egyéni vállalkozók nem az általános szja szabályai szerint adózzanak a jövõben, hanem immár a társasági adóhoz hasonló szabályok érvényesülnek a szja-ban számukra, ez nyilvánvalóan lehetõvé teszi számukra is azt, hogy a fejlesztésükhöz szükséges források másként képzõdjenek meg, és más fejlõdési utat mutassanak ezek a vállalkozások. Én azt gondolom, hogy a fantomcégekrõl kár beszélni, mert azok nem a gazdasági teljesítmény tényezõi, nem azokról beszéltem. Azokról beszéltem, amelyek számára ezek az adóváltozási szabályok megnyitják a fejlõdésnek a lehetõségét.
Röviden ezeket szerettem volna mondani. Az alapvetõ különbség közöttünk abban van - ha már talán két mondatban össze lehet foglalni -, hogy míg a Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy látja, hogy mindenütt kicsi az állam szerepvállalásának a mértéke, mindenütt nagyobb mértékû állami szerepvállalást szeretne, eközben mi azt mondjuk, hogy igenis a költségvetésnek az a fajta logikája, ami 1997-re be van terjesztve, miszerint az állami központosításnak csökkennie kell, és a csökkenõ központosítás eredményeképpen az eredeti jövedelemtulajdonosoknál kell hagyni jövedelmet, és ennek eredményeképpen ott kell a fejlõdésnek a lehetõségét biztosítani, ebben nyilván véleménykülönbség van közöttünk. Én azt gondolom mégis, hogy az a helyzet, amit a kormány beterjesztett és amelyet remélhetõleg a parlament a késõbbiekben - némi korrekcióval -, de el fog majd fogadni '97-es költségvetésként.
Én ennek a gondolatnak azzal az elemével szeretném folytatni a hozzászólásomat, amely arra vonatkozik, hogy igenis, mi helyesnek tartjuk, szemben azzal, ami itt elhangzott, hogy a felsõoktatásra, a kutatásfejlesztésre és a közoktatásra számottevõen több pénz fog jutni a '97-es költségvetésben. Én helyesnek tartom személy szerint azt is, hogy többek között az M3-as építésének a gyorsítására és az APEH és a VPOP megerõsítésére úgy létszámában, mint anyagiakban is, számottevõen több pénz van ebben a költségvetésben.
Fontos ez azért is, ami elhangzott az iménti hozzászólásban, hogy a költségvetés bevételi oldalát jelentõ tételek anyagilag megalapozottan folyhassanak be az 1997-es költségvetésbe, és ennek eredményeképpen legyen lehetõség arra, hogy az állam a maga feladatait megfelelõképpen elláthassa.
A források, az állami források összehangoltabb és jobb felhasználásának érdekében, én azt gondolom, hogy ebben a költségvetésben három olyan ponton is lényegi változás van a korábbi gyakorlathoz képest, amelyrõl talán érdemes szólni, hiszen úgy is lehetséges jobb eredményeket elérni az állami források felhasználásánál, hogy nem szükségszerûen többletforrásokat igényel. Nevezetesen ebben a költségvetésben megjelenik annak a szándéka, hogy integráltan kerüljön felhasználásra állami forrás. Ez egy régi problémája a magyar költségvetési gazdálkodásnak, nevezetesen, elfutnak egymás mellett különbözõ célú pénzek, elfutnak egymás mellett különbözõ összegeknek a felhasználásai, és így kumulatív hatásukat nem tudják kifejteni.
De a borsodi szerkezetátalakítási program eredményeként vagy követelményeként, annak az EU-s csatlakozási pontjainak követelményeként megjelenik a költségvetésben - az 54. §-ban konkrétan - az a lehetõség, hogy immáron más fejezetekben, más elõirányzatokban szereplõ összegeket is e program, e cél érdekében összehangoltan használhassanak fel, és erre átcsoportosításokat lehessen végrehajtani a költségvetésben.
Én azt gondolom, hogy ez egy olyan próba, olyan minta lehet a késõbbiekben a költségvetés más tételeinek is a célzott, integrált felhasználása esetében, amellyel sokkal szélesebb körben, sokkal nagyobb összeg tekintetében élni kellene a költségvetésben annak érdekében, hogy ezen források minél jobban hasznosulhassanak.
Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a 72. §-ban a költségvetés tervezetében a költségvetésben szereplõ területfejlesztési célokat szolgáló költségvetési elõirányzatoknak mind a központi és a decentralizált döntési körben felhasználható arányát meghatározza a költségvetés tervezete annak érdekében, hogy a '96. évben elfogadott területfejlesztési törvény alapján létrejött megyei területfejlesztési tanácsok minél több forrással rendelkezhessenek, hiszen 1997-ben immáron nemcsak próbaévként, és nemcsak egy féléves mûködés tapasztalatai alapján, hanem egy egész éves mûködés eredményeképpen lehet ezt a fajta decentralizált döntési jogkört Magyarországon megvalósítani annak érdekében, hogy az információkkal, a helyi viszonyok legjobban ismerõi dönthessék azt el, hogy a költségvetés bizonyos részének a forrásai milyen módon, milyen mértékben kerüljenek felhasználásra. Ennek érdekében, én azt hiszem, hogy meg kell még említeni a 97. §-t is, amely alapján olyan felhatalmazást kap a kormány, hogy ezeknek a forrásoknak az összehangolt felhasználását még jobban biztosítsa.
Én azt remélem, hogy ennek eredményeképpen a mindannyiunk által oly fontosnak tartott területi kiegyenlítés és okszerû, célszerû költségvetési forrásfelhasználás együtt valósulhat meg, együtt lehet azt elérni, hogy a legcélszerûbben, a legjobb helyre kerüljenek állami források, és a legjobban kidolgozott, leginkább megvalósításra érdemes projektek kapjanak ennek révén állami támogatásokat.
Ezt azért is fontosnak tartom, mert ennek révén olyan módon kerülhet kiegészítésre az a bizonyos, vállalkozóknál maradó jövedelem állami forrásokkal is, amelynek lényeges hatása lehet adott esetben azokban a bizonyos elmaradott térségekben is, amelyrõl Varga Lajos az imént beszélt és azokon a területeken, a gazdaságfejlesztésben, amelynek eredményeit a következõ évben remélem, hogy pozitívan fogjuk tudni értékelni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)