BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm a szót. Én a költségvetési vitának ebben a szakaszában egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni, ami véleményem szerint igen nagy jelentõségû kérdés, és a lakosság igen széles rétegeit, mindenekelõtt a gyermeket nevelõ lakosságot közelrõl érintõ kérdés. Nagyon is az általános vitába tartozik. Arról szeretnék beszélni, hogy ez a költségvetési tervezet a családtámogatási rendszernek milyen változtatását tartalmazza.
Családtámogatásra összesen 126,8 milliárd szerepel ebben a költségvetésben, aminek a nagyobbik része, nagyobbik fele, ugye, családi pótlék. 94,8 milliárd a jövõ évre tervezett családi pótlék. Ez, úgy gondolom, kevesebb, mint az idei összeg, hiszen az elõzetes várható számítások szerint legalább 96 milliárd lesz a családipótlék- kiáramlás.
Elmondtuk már a személyi jövedelemadó-vita során is, hogy két kérdés: a családi pótlék emelése és a személyi jövedelemadóban tervezett gyermekek utáni adókedvezmény összefügg, és szükséges megnézni együttesen a két intézkedésnek a hatását. Szeretném hangsúlyozni, hogy a PM-nek ezt a javaslatát elhibázottnak tartjuk és elfogadhatatlannak éppen ezért, úgyhogy másféle javaslatot szeretnénk majd letenni az asztalra.
A költségvetés egy 500 forintos családipótlék-emelést tartalmaz. Ezt az 500 forintot összegben lényegében nem differenciálja. Egyetlen kivétel van, egyetlen olyan családtípus - a három gyermeket egyedül nevelõk köre -, ahol az emelés mértéke 450 forint. Nem lehet tudni, hogy õk miért kapnának kevesebbet. Minden egyes családtípusra 500 forint emelést tartalmaz a költségvetés.
Könnyû végiggondolni, hogyha az emelés mértékét, vagyis az emelés százalékos arányát figyeljük, akkor ez az emelés sokkal nagyobb léptékû az egygyermekes családoknál, mint a sokgyermekes családoknál. Elmondom pontosan a számokat: egygyermekes családoknál az 500 forintos emelés 18,2 százalékos emelés; egygyerekes egyedülállóknál, illetve kétgyerekes családoknál 15 százalékot ér; kétgyerekes egyedülállóknál, illetve háromgyerekes családoknál már csak 13,3 százalékot ér; míg a fogyatékos gyermeket nevelõk esetében 9,8 százalékot ér.
Erre a csökkenõ tendenciára a Pénzügyminisztériumnak az a válasza, hogy a háromgyerekeseknek és a fogyatékos gyereket nevelõknek kilátásba helyezi az adókedvezményt, amirõl a személyi jövedelemadó- vitában részletesen is elmondtuk, hogy természetesen nem tud élni mindegyik család ezzel a kedvezménnyel.
Még egyszer szeretném elismételni a már elmondott arányokat, számokat. Az a három- és többgyerekes család, aki élni tudna az adókedvezdménnyel, és megkapná az 500 forintos emelést, 40 százalékos segítséghez jutna, míg a minden szempontból hátrányosabb helyzetû családok, akik nem tudnának élni az adókedvezmény lehetõségével, mert munkanélküli a szülõ, vagy mert nyugdíjas a szülõ, vagy mert nagyon alacsony jövedelmet realizál, ezekben a családokban a segítség mindössze 13 százalék lenne. Hasonló nagyságrendû, mértékû az aránytalanság a fogyatékos gyermeket nevelõk esetében is. Nagyon gyakori, hogy a fogyatékos gyermeket nevelõnél otthon kell maradnia a szülõnek, és bizony hogyha az adókedvezménnyel nem tudna élni, akkor csak ezt a 9 százalékos emelést tudná realizálni.
A másik problémánk ezzel a javaslattal a forrás kérdése. A Pénzügyminisztérium 500 forintos emelésrõl beszél. Valójában ezt az emelést a bruttó forrás megemelése nélkül éri el, vagyis a gyermekek számának a további csökkentésével kalkulál. Ennek pedig az az eszköze, hogy a jövedelemkorlátot nem kívánja valorizálni. Vagyis ugyanazt a 18 ezer, illetve 19,5 ezer forintos jövedelemkorlátot alkalmazná '97-ben is, mint amit idén, '96-ban megállapítottunk, megszabtunk. Ennek nyomán további 10-15 százaléka eshetne átlagosan ki a családoknak az ellátásból.
Szeretnék kitérni azokra az adatokra, amiket az idei tapasztalatok alapján most már pontosan ismerünk. Tekintettel arra, hogy a családok egy része - viszonylag széles köre, a három és többgyereket nevelõk és a fogyatékos gyermeket nevelõk köre - jövedelemhatártól függetlenül kapja az ellátást, és ez az átlagos szám, amit ismerünk, hogy körülbelül 10 százaléka esett ki a családoknak az ellátásból, elfedi a szórást. Hogyha megnézzük, hogy az egygyermekes családoknak hány százaléka esett ki, akkor azt látjuk, hogy ott már 23 százalékos a kiesés mértéke, a kétgyerekes családoknál pedig 20 százalék. Én azt gondolom, hogy nem szabad olyan rendelkezést hozni, ami ezt a kört tovább csökkenti.
A másik forrása a Pénzügyminisztérium javaslatának az úgynevezett "maradék gyerekektõl" elvonható összeg. Egy kicsit szeretném megmagyarázni, hogy mirõl van itt szó. A sokgyerekes családoknál, ahogy felnõnek és kiröpülnek a gyerekek, úgy értelemszerûen, mondjuk, egy háromgyerekes családnál már csak kettõ, illetve egy gyerek után jár majd a családi pótlék, de az ellátás összege megmarad azon a szinten, ahova a családtípus szerint besorolást nyert a család. Márpedig az egy magasabb összeg, mint ami a tényleges gyerekszám szerint járna. A jelenlegi gyakorlat szerint a kétgyerekes családok 3250 forintot kapnak, az ellátás mértéke, ha már csak egy gyereket tartanak, akkor 2250 forint lenne, tehát van egy 500 forintos különbség. A háromgyerekes családok 3750 forintot kapnak, hogyha már csak két gyerekük van, akkor megint 500 forinttal kapnak kevesebbet, vagy kapnának kevesebbet. Ha már a három gyerekbõl csak egy gyerek van, akkor már 1000 forint lenne a különbség.
Azt gondoljuk, hogy egy nagyon fontos nyitott döntéskérdés, hogy mit csináljunk ezzel a "maradék gyerek" üggyel. Véleményünk szerint érdemes megfontolni, hogy esetleg hozzáigazítsuk a tényleges gyermekszámhoz, tehát a tényleges családviszonyokhoz az ellátás mértékét. Hogyha sikerülne egy nagyobb léptékû családipótlék-emelést megvalósítani, akkor az a családok számára azt jelentené, hogy effektíve, gyakorlatilag nem csökkenne az az ellátás, amihez hozzájutnának, hiszen amennyivel csökkenne a besorolás szerinti összeg, annyit kompenzálhatna ez a magasabb léptékû emelés.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a javaslatot egészében véve aránytalannak és igazságtalannak tartjuk, és éppen ezért más javaslatot fogunk letenni, de kitérnék a javaslatnak azokra az elemeire, amik elfogadhatóak - mert vannak ilyen elemei is a javaslatnak.
Az egyik az a kérdés, hogy mikortól járjon a családipótlék-emelés. Ebben az új rendszerben úgynevezett jogosultsági év van, mégpedig májustól májusig terjedõ jogosultsági év. Következésképp el tudjuk fogadni a Pénzügyminisztériumnak azt a számítási megoldását, hogy a családi pótlék emelésére igazából májustól kerüljön sor.
A másik eleme a javaslatnak, amit szintén el tudunk fogadni, hogy a jogosultsági jövedelemszintet kettõrõl háromra csökkentsük. Megnéztem az adatokat, hogy ezekbe a lépcsõkbe - a jövedelemkorlátos lépcsõkbe - a családok hány százaléka kerül, hány százaléka, milyen nagyságrendû támogatást igényelt.
A jelenlegi szabályozás, ami '96. áprilisától mûködik, a 18 ezer és a 19,5 ezer forintos szint között húzott egy határvonalat, és azt mondta, hogy 100 százalékos ellátást csak a 18 ezer forintos átlagos nettó egy fõre jutó jövedelem esetén jár; elfelezve ezt az 1500 forintot a 18750-ig a 70 százalék, és utána a 40 százalék jár még, így csökken a családi pótlék összege. Az a tapasztalat, hogy a családoknak a több mint 98 százaléka a legalsó sávba, vagyis a 18 ezer forint alatti sávba sorolta be magát, és csak az alig 2 százalék - majdnem fele-fele arányban - a két felsõ sávba. Éppen ezért ezt a differenciálást értelmetlen a továbbiakban is tartani. Azt gondoljuk, hogy ha két lépcsõt megtartunk, tehát egyrészt az alsó, 100 százalékos ellátást nyújtó keretet és másrészt egy ilyen intervallumot, amiben viszont az ellátás 50 százaléka járna, nagyjából egyszerûsödne az ellátás.
(10.50)
Szeretnék röviden szólni azokról a javaslatokról, amiket kidolgoztunk. Lényegében két változatban is végiggondoltuk, hogy mekkora lenne az emelés lehetõsége abban az esetben, hogyha a Pénzügyminisztérium, illetve tisztelt képviselõtársaim elfogadnák azt a megoldási javaslatot, hogy a személyi jövedelemadóban tervezett adókedvezmény ne ott érvényesüljön, hanem azt a 7,5 milliárdos keretet, azt családipótlék-emelésre fordítsuk.
Az egyik változatot aszerint dolgoztuk ki, hogy az úgynevezett "maradék gyerek"-kérdést nem rendezzük, továbbra is otthagyjuk a sokgyerekeseknél a magasabb ellátási kategóriát, tehát a családtípus szerinti besorolásban hagyjuk õket. Ekkor az a javaslat, amivel elõ tudunk állni - átlagosan 23 százalékos emelést tartalmazva -: 500 forinttól 1400 forintig terjedõ, differenciált családipótlék-emelést tenne lehetõvé. Ez százalékos mértékben kifejezve 18 százaléktól 34 százalékos családipótlék-emelésre tenne lehetõséget.
A másik változat, amit kidolgoztunk, rendezi a "maradék gyerekek" kérdését, tehát a tényleges helyzetnek megfelelõen sorolja be õket, és annak megfelelõ ellátást nyújt. Ebben - számításaink szerint - további 3 milliárd forintos átcsoportosítási lehetõség van, tehát az átlagos emelés mértéke itt is változatlanul 23 százalék, hiszen a bruttó keret csak azzal a 7,5 milliárddal emelkedne, amit az adókedvezmények elvonása, visszavonása tartalmazna, de az összegek differenciáltabbak lennének, és általában magasabb százalékot jelentenének különbözõ kategóriákban.
Ebben a megoldásban 550 forinttól 1600 forintig terjedne az emelés lehetõsége, vagyis 20 százaléktól 40 százalékig, a három- és többgyerekes családok pontosan azt a 40 százalékot tudnák realizálni, amit az adókedvezmény a három- és többgyerekes családok csak egy részének helyez kilátásba.
Én nagyon bízom benne, hogy lesz fogadókészsége ezeknek a javaslatoknak az érdemi végiggondolására, hogy lehet korrigálni a Pénzügyminisztérium által benyújtott tervezetet, mert - még egyszer mondom - elhibázott és igazságtalan, de szeretnék majd, ha frakciónknak marad idõkerete, a vita egy késõbbi szakaszában a további szociálpolitikai kérdésekrõl is szólni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ülésteremben.)