SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Minden költségvetés, a költségvetési törvénytervezet a kormányzati politika szándékainak és törekvéseinek a leghitelesebb tükre. Azért a leghitelesebb tükre, mert az elképzelések mögött ott vannak a számok. Ott vannak a számok, és ez azt jelenti, hogy a különbözõ megfogalmazott elképzeléseknek vagy megvan a számszaki alátámasztása, megvan ilyen szempontból a megvalósítási lehetõsége, avagy nincsen.
Én azt gondolom, hogy a költségvetési vita ilyen szempontból, igenis, ma is látszott, hogy egy nagyon jól érzékelhetõ vita. Nagyjából kétféle álláspontnak a vitája: egy következetes, bár sok problémával küzdõ, de következetes és kiszámítható gazdaságpolitika megvalósítása áll az egyik oldalon, amelyet a jelenlegi kormánypártok próbálnak megvalósítani; a másik oldalon pedig, mondhatnám tréfásan, idõtõl és tértõl függõen különbözõ ellenzéki költségvetési elképzelések, amelyekben - valljuk meg õszintén - nagyon sok népszerûség-hajhászás jelen van. Ez jól elkülöníthetõ kétfajta gazdaságpolitika, és nagyon fontos, azt gondolom, az ország lakossága számára, hogy ezt jól meg tudják különböztetni, el tudják különíteni egymástól, és majd õk eldöntik, hogy melyik számukra a szimpatikusabb, a megfelelõ és a reális.
Még egy dolgot szeretnék hozzátenni, amirõl talán ma nem nagyon esett szó, hogy véleményem szerint ez a költségvetési törvénytervezet egy nagyon bõséges számadatokkal alátámasztott költségvetési törvénytervezet. Aki veszi magának a fáradságot, és végigolvassa a sok- sok kötetet meg az ÁSZ jelentését, meg a minisztériumokban is tájékozódik, az igenis végig tudja követni, hogy egy-egy elképzelés mögött valóban milyen reális alátámasztások húzódnak meg.
Tisztelt Ház! Egy kicsit én egy személyes vallomással szeretném folytatni (Közbeszólás a jobb oldalon: Nocsak!) Nocsak, nocsak! Igen, azzal, hogy kormánypárti képviselõknek is vannak álmatlan éjszakáik és tépelõdéseik, még hogyha ez nem nagyon hihetõ is el. És tavaly, amikor a költségvetés vitája folyt, akkor bizony én nem nagyon szívesen lapozgattam azokat a vastag köteteket, mert az önkormányzatokkal kapcsolatos költségvetési fejezet - és én az önkormányzatokról szeretnék beszélni -, az önkormányzatokkal kapcsolatos költségvetési törvénytervezet elõterjesztéséhez szabaddemokrata részrõl - és mondjuk, az önkormányzatisok részérõl - számtalan módosító javaslatot terjesztettünk elõ, mert nagyon sok elemével vitatkoztunk, és meg kell vallanom, hogy nem sok eredménnyel terjesztettük elõ ezeket a módosító javaslatokat, nem nagyon találtak értõ fülekre.
Ebbõl persze számunkra fontos tanulságokat le kellett vonnunk, és azt hiszem, hogy ezeket a tanulságokat idén önkormányzati oldalról a költségvetési törvénytervezetben tudtuk érvényesíteni.
Szeretném itt elmondani, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének politikájában mindig alapvetõ érték volt és alapvetõ érték lesz az önkormányzatiság elve. A helyi ügyek intézése, a helyi problémák megoldásának szabadsága, a sokféleség, a sokszínûség, a lokális erõk felszabadítása, a kemény viták utáni döntések s azok megvalósítása egy- egy közösség szabad cselekvési lehetõségeinek kitágítását jelentik, természetesen demokratikus szabályok szerint.
S hogy ez az alapvetõ elv mûködhessék is, ez persze pénzkérdés. Vagyis nagyon nehéz egyszerre azt mondani, hogy az önkormányzatiság alapérték, majd azt tenni, hogy az önkormányzatiság szabadsági lehetõségét oly módon kötöm a pénzhez, hogy majd ezeket a szabadságokat adagolom számára.
Tehát azt gondolom, hogy felelõs szabaddemokrata gazdaságpolitika csak olyan lehet, s ez fontos, amely az önkormányzati döntési szabadság lehetõ legszélesebb mozgásterét fogalmazza meg, de oly formában, hogy a parlament által meghozott törvényeket és szaktörvényeket nyilván az önkormányzatoknak be kell tartaniuk, de hogy egy-egy ügyet, egy-egy problémát hogyan oldanak meg, tehát a hogyan kérdésében a lehetõ legnagyobb szabadságot kell számukra biztosítani.
Nincs itt most Rapcsák András képviselõ úr, kereszténydemokrata képviselõ úr, Hódmezõvásárhely polgármestere, aki elég gyakran támadja a kormányt önkormányzati oldalról, de azért azt tudni kell, hogy õ egyedül az országban, egyedül van már most, aki az önkormányzati tûzoltóságokról hozott törvényt még jelen ideig nem tartotta be. Az ilyenfajta magatartás persze helytelen. Tehát azt gondolom, meg kell tartani ezeket a törvényeket. Az a vitalehetõség, és az a feladata az önkormányzatnak, hogy az önkormányzati tûzoltóság mûködtetésének a hogyanját hogyan oldja meg.
S még egy dolgot hozzá kell tenni az önkormányzati megítéléshez, hogy nagyon fontos az önkormányzati szabadság mellett az önkormányzati felelõsségnek a hangoztatása is, hisz azt gondolom, hogy most már ma az önkormányzatok annak tudatában vannak, hogyha hibáznak, mert mindenki hibázhat, ha valamit rosszul oldanak meg, a felelõsség az övék. A felelõsség az övék, s ezeket a felelõsségeket nyilván törvényekben szabályozni kell, de ennek tudatában kell lenni minden önkormányzati képviselõnek.
Az önkormányzati rendszer körül, én úgy tapasztaltam, hogy nagyon sok - persze érdekek mentén artikulálódó -, de nagyon sok misztifikáció jelenik meg. Nagyon egyszerûen fogalmazva, vannak olyanok, akik az önkormányzatokat ördögöknek tartják, meg vannak olyanok, akik az önkormányzatokat angyaloknak tartják.
Nos, nyilván senkinek nincs igaza, az önkormányzati munka is gyarló, ugyanakkor pedig erényekkel is büszkélkedhet. Tehát ezért természetesen túlzottan védeni, de földbe döngölni sem szabad õket. Az ilyenfajta reális látásmód az, amit követnünk kell, és én bízom benne a költségvetési törvénytervezet ismerete alapján, hogy ez az önkormányzatokkal kapcsolatos reális, normális megítélési mód 1997-ben divatba jön.
A beterjesztett költségvetési törvényjavaslat, ami a parlament elõtt van, az SZDSZ-en belül is komoly vitákat jelentett, különösen az önkormányzati finanszírozással kapcsolatosan, s az a javaslat, amelyrõl most beszélünk, amely elõttünk van, ezeknek a vitáknak a során is nagyon nagy mértékben javul. Vagyis az önkormányzati szféra 1997-es támogatása egyértelmûen pozitív és javuló.
Én úgy fogalmaznék, hogy az önkormányzatok s a kormányzat között a '97-es számok ismeretében egy bizalmat erõsítõ, elfogadható, részünkrõl elfogadható kompromisszum jött létre.
Mit is jelent ez a bizalomerõsítõ kompromisszum az önkormányzatok vonatkozásában az 1997. évi költségvetési törvény tervezetében?
(12.40)
Hogy a szabályozott források 13 százalékkal nõnek, az állami támogatások 8 százalékkal, ez mintegy 60 milliárd forint növekményt jelent. Fontos megemlíteni - és ez a szabaddemokraták számára mindig is fontos volt -, hogy az önkormányzati támogatási szférában az állami újraelosztás mérséklõdik. Ugyanis a saját és az átengedett források az önkormányzati költségvetésen belül - összköltségvetésen belül - már az 50 százalékot teszik ki, ez egy nagyon jó és egy nagyon pozitív irányú elmozdulás. Dinamikájában növekvõ a személyi jövedelemadó átengedett része, ebben az évben következetesen a tavalyi kormánydöntéshez 38 százalék. Ez az átengedett rész egy 34 milliárdos növekményt jelent, és különösen fontos és jelentõs, hogy a helyi adók bevételei jelentõs mértékben bõvültek, amely közel kétszerest jelent, és mintegy 40 milliárdos növekedést mutat az önkormányzati szférában.
Mindebbõl tehát az is következik, hogy a helyi adó típusú bevételek fontossága egyre nõ az önkormányzati finanszírozásban. A probléma persze ott jelentkezik és megjelenik, hogy ezeknek a helyi bevételeknek - tehát a helyi adóbevételeknek - a szórása nagyon erõs. Jelentõs az szja- és a helyiadó-növekmény a fõvárosban, a nagyvárosokban, a városokban, ugyanakkor kisebb mértékû a kisebb településeken. S ez jelzi egy nagyon fontos szabályozási elv szükségességét, a területi kiegyenlítés és a szolidaritás elvének kibontását. A költségvetési törvénytervezet nagyon komoly kísérletet tesz ennek érvényesítésére. De már itt meg kell jegyeznem, hogy ezzel a törekvéssel párhuzamosan több támogatási formával jelzi az önkormányzatok feladatellátási képességének differenciált kezelését is. Vagyis azt, hogy különbözõ nagyságú önkormányzatoknak különbözõ feladatokat kell ellátniuk, vagyis - és ezt én jónak tartom - nem esztelenül szabad kiegyenlíteni és szolidaritani, hanem ésszerû határok között.
A kiegyenlítés talán legfontosabb eszköze a személyi jövedelemadó 16 százaléka - ez 48 milliárd forint - ilyen célú felhasználásra. De a személyi jövedelemadó-kiegészítés az önkormányzatoknál, ahol nem ér el egy bizonyos szintet az idei költségvetéshez képest, jelentõs mértékben megnövekszik. Ugyanakkor folytatódik az a törekvés is, amely a személyi jövedelemadóból az önkormányzatoknak átengedett részbõl normatív jellegû támogatásokat vesz át. Ilyen például a település- üzemeltetési normatíva, ami ugyan csökken, de úgy gondolom, hogy a mûködési, dologi kiadási oldalon az oktatási, a szociális támogatások ezt kompenzálni tudják. Itt vita van - többen vitatják ennek helyességét -, hogy az szja-ból normatív jellegû finanszírozásokat látnak el. Nekem az a véleményem, hogy ez helyes, ez jó tendencia. Azt gondolom, hogy az szja-bevételek dinamikája az ország gazdasági helyzetét is mindig mutatja, ami bizonyos fajta korlátokat, bizonyos fajta lehetõségek közötti mozgásokat is indukál az önkormányzatok számára.
A kiegyenlítésnek más eszközei is megjelennek itt, például a hátrányos helyzetû települések kiegészítõ támogatása az szja-ból, de markáns továbbvitele ennek az elvnek elsõsorban a közoktatási normatívában jelenik meg. Errõl majd nyilván Horn Gábor képviselõtársam szólni fog, de azért én is megemlíteném, mert fontos, hogy a költségvetési törvénytervezetben benne van, hogy a 3000 lélekszám alatti települések plusz kiegészítõ normatívája 20 ezer forint lenne gyerekenként. Jelentõs pénz ez.
Az önkormányzatok idei forrásszabályozásánál továbbra is jelentõs elem a normatív támogatások rendszere. Itt valójában két terület a döntõ súlyú, az oktatás és az egészségügyi, szociális intézményrendszer. A közoktatási normatív támogatások növekménye plusz 32 milliárd forint. Ez 3-4 százalékkal fölötte van a közoktatási törvényben is elfogadott 80 százalékos aránynak, a normatív támogatásoknak a 65,4 százalékát teszi ki az önkormányzatok esetében a közoktatási támogatás, a központi rásegítõ elõirányzatoknak pedig a 33,8 százaléka. Ez két dolgot jelent. Egyrészt, egyértelmû az a kormányzati szándék, hogy a közoktatás, a gyermekek, az ifjúság tanítása prioritás, kiemelt feladat a kisfalutól egészen a nagyvárosig. A kiegészítõ normatívákkal kiegészítve, azt gondolom, például a körzeti térségi fejlesztési támogatások - csak egy példa, több ilyen is van -, ugyanakkor biztosított az önkormányzatoknak az oktatás megszervezésének a szabadsága. Tehát dönthetnek arról, hogy az oktatási feladatokat milyen formában és milyen módon látják el.
Másrészt - és ez nagyon fontos elem - a bérfejlesztések fedezete 1997-tõl, ha elfogadjuk a költségvetést, beépül a normatívákba, tehát nincs ezek után központi bérfejlesztési elõirányzat, illetve részben az átengedett és helyi adó forrásnövekményébe épül be, tehát nincs központi bérfejlesztés, az önkormányzati szint a felelõs egy dinamikus, a feladatot ellátó közalkalmazott munkáját is figyelembe vevõ béralku lefolytatására. Nagyon fontos és nagyon támogatandó elem ez a részünkrõl. Az idei költségvetési törvénytervezet számainak ismeretében az önkormányzatok - úgy vélem - kellõ forrással rendelkeznek ennek megvalósításához, azzal együtt, hogy 4 százalékos létszámleépítést is meg kell lépniük, amely nyilván több helyen kemény feltételt szab.
Az egészségügyi szociális intézményrendszer finanszírozása jelen pillanatban kevésbé megnyugtató, mint az oktatásé. A beterjesztett törvényjavaslat még nem tartalmazza a szociális normatíva összegét. Bár azt már lehet tudni, hogy ebben benne lesz a háztartási tüzelõolaj támogatástöbblete is, a jövedelempótló támogatásokból kiesõk rendszeres szociális segélyezése. Az önkormányzati és szociális intézményrendszert elbizonytalanítja a kórházi struktúra átalakításának hatása is. Az új gyermekvédelmi törvény - ha elfogadjuk ebben az évben, plusz feladatokat jelent, és a közgyógyellátással kapcsolatos új önkormányzati feladatok is jelentkeznek. Ezeknek a feladatoknak az ellátásához - ez nem egy pénzügyi kifejezés, amit most mondok - többé-kevésbé biztosítva vannak a források, de nem állt ez még össze, úgy gondolom, koherens egésszé, ezért önkormányzati oldalról mindenképpen nagyon komolyan szeretnénk odafigyelni a költségvetési törvényjavaslat vitája során ennek az ágazatnak a költségvetési pénzeinek az alakulására.
Az önkormányzatok mûködési szabadságának - talán érzelmi oldalról is mondhatom ezt - rendkívül fontos területe az önkormányzati fejlesztések és beruházások, a mûködési dologi kiadásokon túl a fejlesztések, a beruházások. Sajnos, azt kell mondanom, bár a fejlesztési források bõvülnek, de nem olyan mértékben, hogy én legalábbis nyugodt lehetnék. A költségvetési adatokból kitûnik, hogy a felhalmozás és a tõke jellegû bevételek csökkenõ tendenciájúak lesznek hosszú távon is az önkormányzatoknak. Bizonyos fajta pozitív elmozdulást jelenthet még e téren a belterületi földek után járó jogos önkormányzati igények kielégítése, melyre maximum '96-'97-ben maximum 57 milliárdot irányoz elõ a költségvetés, illetve a gázrészvények kiadása. De ezeknek a többletpénzeknek is nagy a szórása, és nem lehet azt mondani, hogy ez egy általános önkormányzati forrásbõvülést jelentene fejlesztési oldalról. Ez viszont indokolja azt, hogy az önkormányzati fejlesztéseket segítõ alapok rendszerét jobban kell koordinálni, különösen a területi különbségek kiegyenlítése szempontjából. Ezt megfogalmazza a törvénytervezet, nagyon fontos, azt gondolom, hogy ez belekerül, és nekünk feladatunk az lesz, hogyha ezzel kapcsolatosan nyilván, ha kibontásra kerül egy kormányrendeletben, ezt is nagyon alaposan figyelemmel kísérjük.
(12.50)
A cél- és címzett támogatások forrásnövekedése 15 százalékos. A célok változatlanok. Nagyon jó - és ugye, tavaly ezért már harcoltunk -, hogy a normatíva-túligénylésekbõl, illetve - sajnos van ilyen, nagyon sok..., nem olyan sok, de van - a lemondott céltámogatásokból felszabaduló pénz visszaforgatásra kerül az önkormányzati fejlesztésekbe. Tehát nem megy ki a szférából. Nagyon pozitívnak ítélem ezt az elképzelést is.
Komoly elõrelépés az is, hogy a Területi Kiegyenlítõ Alap 8 milliárdos a '97-es költségvetési törvénytervezetben - ez egy 200 százalékos növekedést jelent 1996-hoz képest. Itt a felhasználás módjáról kellene még gondolkodni, valószínû, hogy ezzel kapcsolatosan adunk módosító javaslatot. Abból az okból, hogy - sajnos ezt kell mondanom - nagyon sok torzóban maradt fejlesztési beruházás van az országban, melyeket azért elõbb-utóbb be kéne fejezni, és ez a Területi Kiegyenlítõ Alap esetleg egy kiegészítõként ebben talán valami újat hozhatna. Új forrásként jelenik meg a Területfejlesztési Alapnál a privatizációs bevételbõl való finanszírozás, és az 7 milliárd forint.
Tehát összesen közel - ha jól számoltam - 60 milliárd forint jut állami forrásként a fejlesztésekre, amely összeg, sajnos, nem igazából komoly elõrelépés, de azt gondolom, hogy célzott, jó felhasználással 1997-ben is komoly nemzetközi és helyi forrásokat indukálhat. Itt kell megemlítenem, hogy a volt tanácsi vállalatok eladása után járó 50 százalékos készpénzbevétel az önkormányzatoknál nem elégít ki bennünket, mint önkormányzatisokat. Azt mindenképpen módosító javaslatként be fogjuk adni, hogy ez ne csak készpénzbevételt jelenthessen, hanem részvényeket is.
A törvénytervezetben több fontos és elõremutató törekvés található még. A teljesség igénye nélkül néhányat azért kiemelnék. Az önhibáján kívül hátrányos helyzetû támogatás 13 százalékos növekedése - összösszeg 5 milliárd forint -, s nagyon fontos, hogy bevezeti az elõleg intézményét is a törvénytervezet, tehát akik már megkapták tavaly az önhikit, azok '97-ben az elsõ félévre elõleget kérhetnek, hiszen ezeknek általában az elsõ félévi finanszírozással volt probléma.
Jó a közhasznú munka 75 százalékos munkaerõ-piaci alapi átvállalása is. Itt is az elõlegrendszer bevezetése. Az önkormányzatok nagyon sokszor morogtak azért, hogy utólag kapják meg a támogatást, és azt nekik kell megelõlegezniük. Most ez a probléma is megoldódott. Fontos változások, kicsi, de fontos változások.
Én pozitívnak ítélem meg a körjegyzõségek új típusú támogatását is.
Ugyanakkor nekem a megyék finanszírozásával problémám van. Jelentõs, 45 százalékos növekedést regisztrált a forrásaiban az szja- ból, 7 milliárdos átengedéssel. Egy nagyon rövid indoklás van, hogy 70 középfokú intézményt vettek át a megyék. Ez így is van, csakhogy ez a fajta támogatási rendszer, ami itt az elõterjesztésben van, ez nem arra próbál megoldást találni, hogy ahol megnövekedtek a feladatok - bizonyos megyéknél -, ott ezeknek a megnövekedett feladatoknak a finanszírozását oldja meg, hanem olyan megoldást ad véleményem szerint, hogy pénzügyi finanszírozási oldalról megerõsíti a megyék szerepét. Ezzel kapcsolatosan módosító javaslatokat fogunk beadni.
Összegezve tehát úgy ítéljük meg, hogy az önkormányzati rendszer mûködése - biztos, hogy persze kisebb problémáktól nem lesz mentes - 1997-ben, a beterjesztett törvényjavaslat kapcsán alapvetõen biztosított. A mûködési dologi kiadások biztosítása biztos, hogy egy elszívó hatással lesz a fejlesztésekre, éppen ezért az önkormányzati rendszer településnagyság szerint történõ adekvát feladatellátásának a továbbfejlesztése és az ehhez igazított új finanszírozási rendszer bevezetése véleményünk szerint továbbra is feladat, és ebben az irányban jó lenne lépni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)