MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A jövõ évi költségvetést vitatjuk, ám ennek kapcsán nyilvánvalóan az egész gazdaságpolitika, az eddigi gazdaságpolitika és az elkövetkezendõkben megvalósítandó gazdaságpolitika kerül nagyító alá.
Én a felszólalásomban alapvetõen néhány gazdaságpolitikai általános alapvetés mellett a foglalkozáspolitikára fogok koncentrálni.
Kezdjük elõször azonban az általános keretekkel. Szép, sokszor látványos, kiragadott összefüggéseket mondanak a kormánykoalíciós képviselõtársak, amikor azt mondják, hogy hát a GDP az idei stagnáláshoz képest jövõre esetleg minimális mértékben javulni fog, az infláció csökkenni fog, az államháztartási hiány vagy a folyó fizetési mérleg jövõ évben javulni fog. Ám látni kell az egésznek a tendenciáját és a bázisát. Tehát nagyon csalóka ez a kép, és nem az ez évi helyzethez képest kell nézni a folyamatokat, hanem alapvetõen a kormánykoalíció szempontjából, abban a kétéves ciklusban, aminek a tanúi voltunk.
Ennek kapcsán egyértelmûen megállapítható, hogy a környezõ országok dinamikus növekedéséhez képest Magyarország talán a legfontosabb gazdasági jelzõszámban, a gazdasági növekedésben nemcsak hogy lemaradt, hanem megtorpant, mi több, stagnálásba váltott át, és akkor, amikor a jövõt firtatjuk, egyértelmûen meg kell fogalmazni azon kételyt, hogy ez a stagnálás nem lesz-e hosszú távú, és ezzel Magyarország a gazdaságpolitikai régión belül nem fog-e az elkövetkezendõkben a jelenlegihez képest még nagyobb hátrányt szenvedni, illetve teret veszteni.
Másodikként meg kell vizsgálni, hogy milyen gazdaságpolitikai keretbe illeszkedik ez a költségvetés. Mennyire tarthatók azok az irányszámok, amelyeket a költségvetés elénk tárt, amelyre épül az egész bevétel és kiadási oldal? Ennek a kapcsán már a tavalyi évben az ez évi költségvetés kapcsán aggályainkat fogalmaztuk meg, elsõsorban az inflációval kapcsolatosan. Hiszen az infláció messze meghaladta azt az értéket, amit terveztek, mintegy 19, 19,5 százalékos tervbe vett arányszám volt, ellentétben a Soós Gyõzõ által tegnap említettekkel, ami ez évben sajnálatos módon 23 százalékban valósul meg.
Ez az infláció nemcsak önmagában baj, tehát nemcsak abban baj, hogy a gazdaságnak egy válságjelensége, egy olyan válságjelensége, amelyet lázzal szoktak összhangba hozni, hanem az is, hogy ezzel az egész intézményi szféra finanszírozása a kiadási oldal miatt teljesen elporlad, és ezek az intézmények, az oktatás, a szociális, az egészségügyi szféra rendkívüli rossz helyzetbe, válságos, csõdközeli helyzetbe kerülnek, amelynek azt hiszem, hogy nagyon jól láthatóan tanúi lehetünk. Ez talán legerõsebb az egészségügyben, amely kapcsán az állampolgárok joggal kifogásolják a válságos helyzet mielõbbi megoldását.
Harmadsorban: milyen koncepcióba illeszkednek ezek a gazdaság- politikai lépések? Azt gondoljuk, hogy nincs igazán átfogó reformkoncepció, ezt egyébként Draskovics Tibor is a Pénzügyminisztérium nevében elismerte, amikor a munkaadói képviseletekkel tárgyalt.
(14.30)
Nagyon sok, a jövõ évre tervezett lépés is a kormány által korábban meghirdetett koncepcióval szemben megy, például a társadalombiztosítási reform tekintetében. Így az az érték, amelyet korábban a kormánykoalíció magán vindikált, egyáltalán nem áll fenn. Tehát nem áll fent az a helyzet, hogy egy tudatos, végiggondolt, koncepcióban érezhetõ lépések lennének. Nincs így. Kapkodás van, sokszor tûzoltás van, és nem kellõen végiggondolt intézkedések vannak.
Nos, a foglalkoztatáspolitikáról röviden. Elsõsorban meg kell azt jegyezni, hogy az MSZP és az SZDSZ korábbi ígéretei és módosító javaslatai ellenére az államot kivonultatta a foglalkoztatáspolitikából. Tehát korábban nagyon komoly költségvetési pénzeket fordítottak arra, hogy aktív foglalkoztatáspolitikában próbáljuk a munkanélküliségbe süllyedt embereket visszaintegrálni a társadalomba, újra lehetõséget adni nekik, hogy bekapcsolódhassanak a legális foglalkoztatásba. Sajnálatos módon a foglalkoztatottak száma az elmúlt idõszakban és az elmúlt két évben is továbbra is csökkent.
Az SZDSZ-nek egyébként volt '92-93-ban komoly, milliárdos nagyságrendû többlettámogatása az aktív foglalkoztatáspolitikára. Ennek ma színét sem látjuk. Csak a csökkentést észleljük, akár a tavalyi állapothoz képest is.
'92 és '95 között, tisztelt képviselõtársaim, a foglalkoztatáspolitikára szánt kiadásoknak a GDP 3 százalékáról 1,3 százalékra csökkent az aránya. Tehát a kormány ily módon negligálja a munkanélküliség problémáját. Kevesebb mint fele reálértékben a munkahelyteremtésre és az aktív foglalkoztatáspolitikára, és általában a munkanélküliek ellátására szánt pénzösszeg.
Másodsorban: a kormány centralizálja a döntéseket mindenfajta korábbi ígéreteivel ellentétben. Egyrészt elvonta a döntésjogosítványokat az Érdekegyeztetõ Tanács szociális partnereitõl. Azóta pedig egy látszatönkormányzatot teremtett, amely valójában a kormányzati döntéshozatalnak egy burkolt formája.
Harmadrészben: ebben történt egy elkötelezett állami pénzalap- összevonási kampány, amelynek keretében létrehoztak egy nagy, elkülönített, állami Munkaerõ-piaci Alapot. Amelybe belezsúfoltak mindent, és a jelenlegi szerkezetében jelenleg átláthatatlannak tûnik, és egyik gátja annak igazából, hogy a munkanélküliség és a feketefoglalkoztatásban való érdekeltség ne nõjön tovább.
Elsõsorban arra gondolok, hogy mivel újabb és újabb kiadásokat zsúfolnak bele ebbe az alapba, így nem nyílik mód és lehetõség arra, hogy csökkentsük a munkaadókat és a munkavállalókat terhelõ járulékokat. És a csökkenõ járulékok pedig nagyobb kényszert, illetve ösztönzést adnának arra, hogy tényleg legálisan legyenek foglalkoztatva a munkavállalók, ami sajnálatos módon egyáltalán nincs meg. Ma a feketegazdaság elleni küzdelem elsõsorban szóbeli, verbális, illetve részben adminisztratív intézkedésekben nyilvánul meg, amelyek önmagukban véve hatástalanok.
A Munkaerõ-piaci Alap deficitfinanszírozása nincsen megoldva. Erre az államháztartási törvényben törvénysértõ módon történik a jövõ évben. Erre egyébként az Állami Számvevõszék rá is mutatott. Ezt a kérdést ajánlom a kormánykoalíció tisztelt képviselõinek figyelmébe. Azt gondolom, hogy mindenképp meg kellene oldani még a vita során.
Általában meg kell jegyeznünk azt, hogy a foglalkoztatás-politikai helyzet ebben az országban nem javul. Még akkor is, ha a regisztrált munkanélküliek száma területén látszólagos csökkenés történt, de éppen a feketefoglalkoztatásban való ösztönzés, illetve érdekeltség nem szûnt meg, és a foglalkoztatottak száma tovább nõ. Ezen belül tovább nõ a tartósan munka nélkül lévõk aránya, amire egy szegmentáció, egy gettósodás irányába tereli a társadalmat, aminek rendkívül tovagyûrûzõ és rendkívül negatív hatásai vannak.
Tehát összességében a Fidesz-Magyar Polgári Párt azokat a kritériumokat, amelyeket ma egy gazdaságpolitika, illetve egy költségvetés elé kell hogy állítsunk, amennyiben átláthatónak, kiszámíthatónak kell lenni, gazdasági szabályozórendszerében tartósnak, stabilnak kell lenni, alacsonyabb közterheknek kellene lennie. Végiggondolt, megalapozott reformlépéseket kellene hogy tartalmazzon. Illetve megfelelõ hatásvizsgálatokkal lenne alátámasztva.
Mindezeket a követelményeket a jövõ évi költségvetés kapcsán nem látja beteljesültnek, épp ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt az 1997. évrõl szóló költségvetést nem tudja támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps jobbról.)