DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Érdeklõdéssel hallgattam az államtitkár úr expozéját, valamint Sarkadiné dr. Lukovics Éva felszólalását, amelyben rámutattak az elõterjesztés számos hiányosságára.
Hadd legyen szabad jeleznem rögtön, egyet is értenék ezekkel, hogyha nem a kormányzati oldalról hangzottak volna el ezek a felszólalások. Mert hiszen akár Akar pénzügyi államtitkár úrnak a mostani felszólalását a tavalyi évre vagy az azt megelõzõ évre is beprognosztizálhatnánk (Sic!): nem hinném, hogy egy vesszõ különbség lenne a felszólalások között. Ugyanis a törvénysértéseket változatlanul elkövetik, ugyanazok a hiányosságok fennállnak a pótköltségvetés beterjesztése során, mint korábban. Hadd utaljak arra, hogy két nagyon durva törvénysértésrõl is van itt szó. Egyrészt önmagában az a tény, hogy a tb '96. évi költségvetését nem a költségvetéssel együtt terjesztették be. Ez már tulajdonképpen egy rendkívül súlyos törvénysértés, és miután ezt a törvénysértést évrõl évre megállapítjuk, de annak nincs következménye, ez egyben valahol értékelés is azzal kapcsolatban, hogy milyen messze vagyunk még a jogállamiságtól.
A másik észrevétel, hogy a pótköltségvetést is már lényegesen korábban be kellett volna nyújtani. Közvetve utalt erre Sarkadiné Lukovics Éva is. Itt arról van szó, hogy ha az alap várható hiánya az 5 milliárd forintot éves szinten meghaladja, ebben az esetben nyomban be kell terjeszteni a pótköltségvetést.
(14.50)
Az államtitkár úr az elõbb jelezte az expozéjában, hogy augusztusban észlelhetõ volt már, hogy milyen nagymértékû eltérés van az elfogadott költségvetés és a valós számok között. Én itt arra térnék rá, térnék ki és hívnám fel az igen tisztelt képviselõtársaim figyelmét, hogy sajnálatos módon ezek elõrelátható tényezõk voltak, és önmagában elfogadhatatlan, megdöbbentõ dolog, hogy '96 - ha jól emlékszem - márciusában fogadta el a Ház a tb-költségvetést, és már augusztusban, tehát néhány hónap múlva látni lehetett, hogy összeomlott az egész. Ez jelzi, hogy milyen volt az elõterjesztés színvonala, és milyen volt a Ház részérõl ennek az elfogadása. De hát azt hiszem, elég lenne itt tulajdonképpen arra utalnom, hogy a Független Kisgazdapárt nevében én mindezekre már felhívtam akkor a figyelmet, sõt, hadd emlékeztessem képviselõtársaimat arra, hogy a tb '96. évi költségvetését egy állatorvosi lóhoz hasonlítottam, ahol az elõterjesztésnek minden elképzelhetõ olyan betegsége megvan, ami egy elõterjesztésnél elõfordulhat. Tehát ebbõl a szempontból hasonlítható az állatorvosi lóhoz, a különbség csak ott mutatkozik, hogy egy állatorvosi lovat illik meggyógyítani, itt pedig a gyógyításról szó sincs, hiszen ezt a dögrováson lévõ lovat versenyeztetni kívánják, és nyilvánvaló, hogy ennek csak kudarc lehet a következménye.
Emlékeztetõül: a kormány eredetileg egy 50 milliárd forintos hiányt kimutató tb-költségvetést terjesztett be, amelyet azután a nemzetközi pénzintézetek rosszallására való tekintettel két MSZP-s képviselõtársunk módosító indítványával oly módon próbált korrigálni, hogy ez a módosító indítvány lényegében egy teljesen vadonatúj költségvetést jelentett volna. Ebben az elõterjesztésben a hiány már mindösszesen 17,8 milliárd forintban nyert meghatározást, a nemzetközi pénzintézetek nagy-nagy megnyugvására és megelégedésére, de én már akkor kénytelen voltam jelezni a felszólalásom kapcsán, hogy a valóságos hiány a 60 milliárd forintot meg fogja haladni. Azóta én úgy gondolom, hogy mindenki elõtt nyilvánvaló, hogy a tb-költségvetés tarthatatlanná vált, és a hiány valahol ott igaz, ahol azt a Független Kisgazdapárt is prognosztizálta.
Hadd legyen szabad rámutatnom arra, hogy a költségvetést illetõen már néhány hónap után kiderült, hogy tarthatatlan a költségvetés. Ugyanis az Egészségbiztosítási Alap éves hiánya 1,5 milliárd forint lehetett volna, de már az elsõ félévben elérte a 17,5 milliárd forintot. Ezért tehát, miután az elõbb hivatkoztam arra, hogy az éves szintû 5 milliárdos hiány meghaladása esetén rögtön be kell nyújtani a pótköltségvetést, itt egyértelmû, hogy egy súlyos törvényszegés történt, mert nem került nyomban benyújtásra a pótköltségvetés. Most már az a pótköltségvetés, amelyrõl tárgyalunk, oly módon került beterjesztésre, hogy igazán nem egyszerû dolog a képviselõtársaimnak ezt a pótköltségvetést higgadtan, nyugodtan áttanulmányozni és arra észrevételeket tenni, hiszen az két változatban történt. Az egyik a kormányé, a másik pedig a társadalombiztosításé. Csak a leggondosabb kutatómunkával lehet megállapítani, hogy a társadalombiztosításé a második költségvetés, mert ez az egész anyagból alig-alig derül ki.
Mivel tárgyalni viszont csak egy költségvetést lehet, és elfogadni is csak egyet lehet, de elvetni is csak egyet lehet, a két elõterjesztés a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint nemcsak zavaró, hanem követhetetlen. Nem lehet elvárni, hogy a képviselõk a két rossz elõterjesztés összegyúrásából egy jó tb-költségvetést alkossanak. Én a kormány elõterjesztésébõl indulok ki - nem minthogyha az jobb lenne, mint a tb elõterjesztése, de hát a kormányzat terjesztette be, tárgyaljunk az õ költségvetésükrõl. Azonban groteszknek találnám, ha bárkinek eszébe jutna nem ezt a költségvetést tárgyalni és adott esetben a tb elõterjesztésébõl kiindulni.
A pótköltségvetésben, ami most már a számadatokat illeti 17,8 milliárd forint helyett 53,2 milliárd forint hiánnyal számolnak. Az elfogadás óta eltelt fél év alatt tehát igen tetemes hiány halmozódott fel. Az eltérés oka nagyon könnyen megmagyarázható: az elõrelátás teljes hiánya, tehát a kormányzat dilettantizmusa, hozzá nem értése. Bármennyire is nem tetszik egyes képviselõtársaimnak az, hogy én ilyen kifejezéseket használok, de igazán nem tudom, hogy mit kellene használnom, milyen kifejezést, ha fél év alatt ilyen tetemes hiány alakulhat ki olyan körülmények között, amikor ráadásul az ellenzék már elõre és a lehetõ leghangosabban felhívta a figyelmet arra, hogy vigyázat, mert nem annyi lesz a hiány, mint amennyit el akarnak fogadtatni, hanem annál jóval több.
A költségvetés irreális feltételezésekre épült. A Nyugdíjbiztosítási Alapnál viszonylag kisebb az eltérés, a hiány 16,2 milliárd forint helyett 21,4 milliárd forint lehet. Már ez is természetesen indokolttá és törvényessé teszi a pótköltségvetés elõterjesztését, hiszen az 5 milliárdot meghaladja a különbség. A feltételezettnél kevesebb a járulékbevétel, pedig a keresetek a vártnál jobban növekednek. Ebbõl fakadóan meg lehet állapítani tehát, hogy terjed a feketegazdaság, más oka ennek a különbözetnek nem lehet. A hiány a pótköltségvetésben kimutatottnál a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint sajnálatos módon nagyobb lesz.
A következõ tétel, amelyre felhívnám a figyelmet, az a Kisgazdapárt álláspontja szerint figyelemre egy nagyon is érdemes megállapítás, hiszen 2,9 milliárd forint értékû vagyont akarnak eladatni a nyugdíjbiztosítóval annak érdekében, hogy visszafogják a kedvezõtlen folyamatokat. Ez is mutatja, hogy értelmetlen a vagyonjuttatás, hiszen arról csak a finanszírozási rendszer részeként lehetne dönteni. Ennek hiányában a vagyonjuttatás a pazarlás céljait szolgálja, annak gazdasági célszerûsége tehát nem mutatható ki. Annak pedig, hogy az állam hol ad vagyon, hol pedig visszaveszi azt, tehát elvesz vagyont, közgazdasági értelme nincsen, mint ahogy a szükségértékesítéseknek sem, mert ezek az értékesítések már eleve veszteséggel számolnak és csak veszteséggel történhetnek.
(15.00)
A nyugdíjbiztosító mûködési költségvetését csökkentik. Ezt a beterjesztõk óriási propaganda mellett teszik, de mindössze 200 millió forintot jelent az állítólagos csökkentés a csaknem 10 milliárd forint értékû elõirányzathoz képest.
Az egészségbiztosítás hiánya másfél milliárd forint helyett 31,8 milliárd forintra emelkedik a pótköltségvetés szerint. Úgy gondolom, errõl külön nem kell szólnom, hogy ez már egy milyen tetemes összeg. Az eltérést, ami valóban, tehát kolosszális, itt is az elõrelátás hiányára kell visszavezetnünk, hiszen egy valóban szakszerû kormányzat mellett elképzelhetetlen, hogy a költségvetés és a pótköltségvetés között ekkora szakadék keletkezzék durván fél év alatt.
A munkáltatói táppénz-hozzájárulásnál a kormány a jogcím újszerûségével magyarázgatja a bevételek elmaradását. Én úgy gondolom, hogy én viszont teljesen jogszerûen teszem hozzá, hogy az az újszerû, hogy a kormány ilyen szakmailag megalapozatlan hivatkozást szakmai hivatkozásként próbál a pótköltségvetésbe beépíteni.
A rendkívüli behajtások 10 milliárd forint helyett talán ha három milliárd forintot fognak hozni. Itt a hivatkozás az ügyviteli folyamat idõigénye. Úgy gondolom, kérem, ezek olyan pártállami kifejezések, amelyeket már jó lett volna a nagyobbik kormányzó pártnak rég elfelejtenie, tudniillik ezek lehet, hogy Rákosi Mátyás idejében mentek volna, de akkor még nem kellett költségvetést elõterjeszteni, ma már én azt hiszem, hogy a szakmához kellene nyúlni, nem pedig az ilyen dilettáns és pártállami fogalmakat keverve alkalmazni.
A gyógyfürdõ-szolgáltatásnál kétszer annyit költenek, mint amennyit akartak az eredeti elképzelések szerint. Azzal indokolják, hogy ezt teszik azért, hogy ki tudják elégíteni az igényeket. Hát én úgy gondolom, elnézést kérek, a pótköltségvetés igazán nem hasonlítható a rátóti humorfesztiválhoz, de - sajnos - a kormány elõterjesztése az maximum a rátóti humorfesztiválon volna felolvasható, de ott pedig mint színvonalat meg nem ütõt, azt hiszem, kirekesztenék még a libalegelõrõl is.
A gyógyító-megelõzõ eljárások elõirányzatát 7,7 milliárd forinttal teljesítik túl. Ennek oka, hogy a kórházi átalakulás elõnyei - és itt tessenek figyelni, mert itt megint egy újabb olyan terminus technicust tetszenek megismerni, amelyeket úgy látom, hogy az Európai Uniónak még nem nagyon sikerült átvenni a jogharmonizáció kapcsán -, tehát ennek oka, hogy a kórházi átalakítás elõnyei késõbb jelentkeznek a tervezettnél, igen tisztelt képviselõtársaim.
Na, én úgy gondolom, hogy a kormánynál is késõbb történik meg annak a szakmaiságnak a felderítése, amelyet, úgy látszik, hogy az óriásplaketteken (Sic!) felejtettek a '94-es választási hadjáratban, és talán ezért nem jelennek meg a szakmai elemek az elõterjesztésükben. De lehet, hogy ez, a késõbb jelentkezése a tervezettnél az elõnyöknek, az soha napján fog bekövetkezni, mert az egészségbiztosító szerint a túllépés az említett 7,7 milliárd forintnál is sokkalta nagyobb. Legalább 13 milliárd forint lesz.
A gyógyszertámogatásnál többek között azért lesz nagyobb kiadás, legalább 4 milliárd forinttal, mert felvásárlási láz indult meg, amint azt a kormány nagyon nagy bölcsen megállapítja, ami gyorsan emésztette fel a támogatásokat. Hát kérem, én úgy gondolom, ezek megint csak olyan mindenfajta statisztikai adatok nélküli megállapítások, amelyek a mese világába tartoznak, nem illenek pótköltségvetésbe. A rokkantnyugdíjaknál kétmilliárd forinttal nagyobb lesz a kiadás, mert a kormány elképzeléseivel ellentétben csak - itt megint kérném szíves figyelmüket - lassan folyik a rokkantnyugdíjazási gyakorlat elvszerûbbé tétele. Hát kérném szépen, azt hiszem, hogy Kádár János megirigyelhetné ezt a kifejezést, és nem elég gyors a felülvizsgálati mechanizmus kiépítése, mondja a mi derék kormányunk, valószínûleg átvéve a kádári terminus technicusokat.
Az elõterjesztés azt nem is részletezi, hogy vajon mi lehet az oka például annak, hogy a vérzékenység kezelésére 50 százalékkal többet kell költeni, mint ahogy azt tervezték. A kormány elõbb bemutatott, összes naiv hivatkozásai csak még jobban aláhúzzák elképesztõ dilettantizmusát, hiszen én úgy hiszem, hogy az a csokor, amelyet én ebbõl a dilettantizmusból most felidéztem, igazán meggyõzheti képviselõtársaimat.
Legyen szabad még röviden szólnom arról is, hogy az egészségbiztosításnál a mûködési kiadásoknál még jelképesen sem csökkentik a kiadásokat. A beruházási kiadásokat ugyan némileg visszafogják, de csak azért, hogy a behajtás ösztönzésére még többet költhessenek.
A munkaköri feladatok ellátását a magas bérek helyett hatalmas jutalmakkal honorálják. A több száz millió forintos keretet 50 százalékkal emelik, hogy konkrét számokat mondjak, hogy az ország lakossága is megismerhesse azokat. 400 millió forintról 600 millió forintra, akkor, amikor alapvetõ tb-kiadásokra nem jut pénz, a jutalmakat illetõen ilyen elképesztõ pazarlásokra ilyen hatalmas összegeket szánnak.
Az irreális költségvetésnek és pótköltségvetésnek a Független Kisgazdapárt semmiféle értelmét nem látja. Számos alkalommal rámutattunk arra, hogy tessék a tb-t átvilágítani, de ne eredményt már eleve a helyzetébõl fakadóan nem hozható parlamenti vizsgálóbizottságokkal, hanem pártatlan szakértõkkel, mert hiszen addig, amíg a tb ilyen átvilágítása meg nem történik, addig szóba sem kerülhet, hogy végre egyszer a tb megszervezésre kerüljön - nagyon szeretném nyomatékosan aláhúzni, nem átszervezésre, ahogy ezt a jelenlegi kormány rendszeresen teszi, hanem egyszer végre megszervezésre -, és úgy gondolom, addig újabb milliárdokat belezúdítani egy rosszul mûködõ pazarló, részben korrupt rendszerbe semmiképpen sem szabad, mert az az állami eszközök olyan felelõtlen elpazarlását jelenti, amelyet ez a Ház nem engedhet meg magának.
A pótköltségvetésnél elõirányzott közel 60 milliárd forintos hiányt a központi költségvetésnek kell átvállalnia, tehát nekünk, adófizetõ állampolgároknak kell ezt is megfizetnünk, mint a kormány minden egyéb, dilettáns, szakszerûtlen lépésének az árát is. Ezért a Független Kisgazdapárt, amellett, hogy most már nagyon nagy nyomatékkal hívja fel az érintetteket, hogy ne csak elismerjék a törvénysértéseiket, hanem végre legyenek ezeknek a törvénysértéseknek olyan következményei is, hogy a felelõsök megnevezésre kerüljenek, a felelõsökkel szemben induljon meg a felelõsségre vonási eljárás.
(15.10)
Lehetetlen, elfogadhatatlan dolog az, hogy évrõl évre errõl a helyrõl mi kifejtjük, hogy milyen törvénysértéseket követnek el, milyen dilettantizmusokat, milyen pazarlásokat követnek el, és ennek legfeljebb annyi következménye van, hogy majd a legközelebbi házbizottságon szûkíteni fogják az ellenzék megszólalásának lehetõségét. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)