DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A pótköltségvetések általában kedvesek az ellenzéknek, bebizonyítják, hogy az eredeti költségvetés rossz volt, meg kell változtatni. Most is ez a helyzet. A beterjesztett javaslat a kormánymûködés zavarainak ékes bizonyítéka.
Nézzük az elõzményeket! Az 1996. évi állami költségvetést még akkor fogadta el az Országgyûlés, amikor meg sem kezdte a társadalombiztosítás - ugyancsak 1996. évi - költségvetésérõl szóló törvényjavaslat vitáját. Nem ismerte a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás megalapozott igényeit, a járulékbeszedés, a járuléktartozás tényleges helyzetét.
A népjóléti miniszter az egészségpolitika mozgásterének valósághû bemutatásával nem befolyásolta a költségvetés összeállítását. Így a Pénzügyminisztérium zavartalanul beszûkíthette a társadalombiztosítási alapok lehetõségét.
A fõ cél akkor a Nemzetközi Valutaalapnak való megfelelés volt. A készenléti kölcsönszerzõdés aláírása érdekében már nem lehetett tovább növelni az államháztartás hiányát, ezért a társadalombiztosítási alapok, noha nem maradványelven finanszírozódnak, mégis a maradványelvûség csapdájába estek. Míg az állami költségvetés elfogadásakor a különbözõ fejezetek a költségvetési egyensúlyt megbontó hiánnyal tervezhettek, a nyugdíj- és egészségbiztosítási ágazat erre nem kapott lehetõséget. Már az eredeti társadalombiztosítási költségvetés beterjesztésekor tudtuk, hogy a benne lévõ hibák miatt pótköltségvetést kell beterjeszteni.
A hibás költségvetés következményei katasztrofálisak. Elsõként a nyugdíjak idei második, mindössze félszázalékos, megszégyenítõ emelését kell szóvá tennem. Ez egyrészt azt mutatja, hogy az ország a jövedelmek szempontjából vészesen és elfogadhatatlanul kettészakadt. Másrészt különös megvilágításba kerül most ez a sokat emlegetett fél százalék, amikor kiderült, hogy a koalíciós pártok kliensei mesés jövedelmeket vágnak zsebre különféle tocsikolások útján. Íme, ez a Magyar Köztársaság szociálisan érzékeny kormánya!
Másodszor az egészségügy helyzetérõl kell szólni. Az összeomlás szélére jutott, és elég reménytelen helyzetben van. Az elhibázott egészségpolitika maradék erejét is felmorzsolta a Pénzügyminisztérium minden szakmaiságot nélkülözõ nyomása. Az elõterjesztõk nincsenek tekintettel a beteg emberre, az egészségügy rosszul fizetett diplomásaira, a létminimum szélén tengõdõ ápolónõkre. Érdemes szemügyre venni ezeknek a részleteit is, hogy bebizonyosodjék a politika, jelenlegi politika tarthatatlansága.
A kormány még a társadalombiztosítási alapok költségvetési törvényének elfogadása elõtt bérmegállapodást kötött az érdekképviseleti szervezetekkel. A pénzügyi kihatások, illetve a források nem voltak tisztázva. A törvény elfogadásakor szakmai körökben ismert volt, az ellenzék is kimutatta, hogy majdnem 10 milliárd forint hiányzik a végrehajtáshoz.
A kormány két tagja egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. A népjóléti miniszter arra utalt, hogy 10 ezer ágy csökkentésével fogja a hiányzó milliárdokat elõteremteni, míg a pénzügyminiszter a csökkenõ kiadások következtében csökkenõ járulékot tervezett. Egyikük sem vette figyelembe, hogy a pénzforrás, amit fel akarnak használni, nem létezik. Nem hitték el az ellenzéki képviselõknek - és saját szakértõiknek sem -, hogy a 10 ezer ágy megszüntetése nem megtakarítás, hanem jelentõs kiadás. Most, az induláskor a végkielégítések és a szükséges átalakítások költségei miatt, a késõbbiekben pedig, mivel belép a kevesebb ágyon való gyógyítás növekvõ mûszer- és bérigénye.
A népjóléti miniszter további szakmai ellentmondásba is keveredett, hiszen arról beszélt, hogy az így megtakarított pénzbõl mintegy 1800 fõvel növeli majd a háziorvosok számát. Azon túl, hogy ennek szervezési realitása nincs, ezzel azt is elárulta, hogyha lesz megtakarítás, azt elveszik a fekvõbeteg-ellátástól. Ez már a nem létezõ megtakarítás felhasználására tett harmadik javaslat. Hogy lett volna ebbõl bérfejlesztésre pénz, a végkielégítésrõl és egyéb költségekrõl nem is szólva? Mit írt alá a kormány, mire tett ígérete?
Megszületett a törvény az ágyszámcsökkentésrõl, és csodák csodája, az abban szereplõ tudományosan kidolgozott, objektív képlet pontosan a kívánatos 10 ezer ágyat szünteti meg. Kiderült, hogy a tervezet alkotmányossági problémákkal terhelt és eredeti formájában végrehajthatatlan. Sem a betegekre, sem a szakmára nincs tekintettel.
A döntési komédiában az "ágyszámpókerezésben" a kormány és az egészségpénztár játssza a szerepet. Ezekben a napokban jól mûködõ, nem veszteséges, szakmailag elismert intézeteket vagy azok egyes részlegeit fenyegeti a bezáratás veszélye. Az egészségügyi dolgozók létbizonytalanságban élnek, és ezzel terhelten látják el napi feladataikat.
A következményekrõl nem kell külön szólni. A betegek aláírásokat gyûjtenek, tüntetnek, háborognak, olykor még mindig reménykednek valamilyen csodában, hiszen az nem lehet igaz, hogy választott orvosaik, kórházuk vagy a megszokott osztály nem kereshetõ fel többé.
A gyógyszertámogatási rendszer feszültségei azt jelzik, hogy nincs gyógyszerpolitika. A kormány az egészségbiztosítással együtt sodródik az eseményekkel, elbizonytalanítva gyártót, forgalmazót és beteget egyaránt. A hiány ezen a területen is jelentõs. Már az elsõ félévben elérte a 8 milliárd forintot. A közgyógyellátás körét ugyan bõvítette a kormány, de költségvetési fedezetet nem biztosított. Ezzel egy tipikusan szociálpolitikai lépést jogszerûtlenül a járulékfizetõkre hárított.
A munkáltatói táppénz-hozzájárulás mélyen az elõirányzat alatt maradt. Itt is igaza lett az ellenzéknek, nem volt hatásvizsgálat, a megalapozatlan elvárások nem teljesülhettek. A járulékelmaradás rendkívüli behajtása, több mint 10 milliárd forint, nem sikerült. A kormány és az egészségbiztosítás egymásra mutogat. Együttmûködésük súlyos konfliktusokkal terhelt, ez akadályozza a törvények végrehajtását is.
Nyíltan kell arról beszélni, hogy a kormány és a társadalombiztosítási önkormányzatok közötti viszony ilyen rossz még nem volt, mint napjainkban. A következmények nem csak ebben a törvényjavaslatban öltenek testet. De meg kell objektíven említenem, dicséret illeti a kormányt azért, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a benyújtott anyagban az egészségbiztosítás, illetve nyugdíjbiztosítás eltérõ véleményét. Mindenesetre a feszültség következményei kihatnak az egészségpolitika alakulására, és ezen keresztül a 10 millió állampolgár egészségügyi ellátására.
Nézzük meg most, milyen megoldást kínál a pótköltségvetés. Az egészségügy bevételeit 13 milliárd forinttal csökkenti a javaslat, a munkáltatói táppénz-hozzájárulás a felére, 12 milliárdról 6 milliárdra csökken. A rendkívüli behajtás 7 milliárddal kevesebb. Eközben a központi költségvetést terhelõ, az egészségügyi feladatok ellátásával kapcsolatos bevétel az eredeti elõirányzati szinten, 2,5 milliárdon marad. Ez egészen nevetséges és szakmailag megalapozatlan. A kiadások 17 milliárd forinttal nõnek, ami szakmailag megint csak kimunkálatlan és megalapozatlan.
(15.20)
A gyógyító-megelõzõ ellátások kiadásai 7,5 milliárddal nagyobbak, mint az eredeti érték, az elismert igények ezzel nem elégíthetõk ki. A kormány által megajánlott 24 százalékos szinthez képest ugyanakkor figyelemre méltó eltéréseket is életbe léptet a javaslat. Nézzük meg ezeket egyenként!
A háziorvosok teljesítménydíjazása 180 millió forinttal csökken. Miért? Mi indokolja ezt, miközben a népjóléti miniszter 1800 fõvel több háziorvos munkába állításáról beszélt? Minden szakmai indok, minden nemzetközi tapasztalat amellett szól, hogy ezt a háziorvosi szolgálatot nem gyengíteni, hanem erõsíteni kell. Ehhez képest '94 óta egyre kevesebbet ér az erre fordított összeg.
Érthetetlen, hogy a fogorvosi ellátásra miért akar a kormány 400 millióval kevesebbet költeni. Szakmailag ezt semmi nem indokolja. A minisztérium szakértõi csak a benyújtott törvényjavaslatból értesültek errõl a szándékról. Véleményükre senki nem volt kíváncsi, ami eleve mutatja az elõkészítés megalapozatlanságát. Nem tanult semmit az elõterjesztõ a tavalyi szégyenteljes nemzeti fogtalanítási akcióból.
A mentés és betegszállítás költségei 200 millió forinttal nõnének, de az Országos Mentõszolgálat havonta több 10 millióval kevesebbet kap a törvényben elõírtnál. A népjóléti miniszter tétlenül nézi, hogy a magán-mentõszolgálatok számára kifizetett összegek, melyekbe törvénytelenül az amortizáció költségeit is elismeri a biztosító, csökkentsék az Országos Mentõszolgálat bevételeit. Saját felügyelete és irányítása alatt álló szolgálatnak a problémáját nem ismeri vagy nem vállalja fel, és ezzel komolyan veszélyezteti a magyar egészségügy egyik legjobban mûködõ szolgálatát és ezen keresztül a betegellátást.
Az aktív fekvõbeteg-ellátásra 7,5 milliárd forint többlet áll a javaslatban. Ki vette számba a béremelésnek vagy az inflációnak a hatását? Hol látszik koncepcionális megközelítés a kórház- konszolidáció témakörében? Tudja a kormány, hogy mekkora hiány halmozódott fel az intézetekben? Ki és mibõl fogja ezt a hiányt fedezni? Az ebben a költségvetésben elõirányzott 2 milliárd forintot lényegesen meghaladja a tényleges igény, az érintett kórházvezetõk véleménye szerint még ebben az évben legalább 2,7 milliárdra volna szükség. Ha nem lesz rendszerszerû változás ezen a téren, akkor ez a hiány egy, ma csak a mesék birodalmához tartozó egyszeri kifizetés után is azonnal újratermelõdik. Fájdalmasan látszik az egészségpolitika sivársága, a problémák szõnyeg alá söprése, totális felelõtlenség.
Egy forinttal sem kívánja emelni a kormány a speciális teljesítményfinanszírozású beavatkozások összegét akkor, amikor csodálatos mondatok hangzanak el, hogy életmentõ mûtétek nem maradhatnak el Magyarországon, és az életmentõ szívmûtétek felfüggesztése van napirenden, például a Haynal Imre Egészségtudományi és a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, elfogyott az idei kvóta.
Érdekes, hogy egyes célirányzatokat egyszerûen törölni akar az elõterjesztõ. A kockázatkezelésre fordított elõirányzat felhasználásában olyan sok visszatetszõ jelenséggel találkoztunk, hogy egy ilyen szándékkal akár egyet is lehetne érteni. De év közben? Pótköltségvetésben? Joggal vetõdik fel a kérdés, mi történt ezekkel az elõirányzatokkal eddig. Csak akkor lehetséges törölni e rovatokat, ha ezeken még nem volt kiadás. De ha eddig nem volt kiadás, akkor hogyan hajtja végre a biztosító a hatályos törvényt? Ellenõrzi-e ezt valaki? Ha elkezdték a végrehajtást, ha pályázatokat írtak ki, akkor ne járuljunk hozzá a vétlen és jó szándékú pályázók becsapásához.
Egy költségvetési tétel ügyetlen vagy akár hanyag felhasználása miatt ne fordítsunk kevesebb pénzt a megelõzésre, amikor arra valójában sokkal többet kellene költenünk. Jobb lenne az egészségbe beruháznunk, mint a betegségbe. Semmelweis hazájában legyen végre megelõzés-központú az egészségpolitika.
Az újszerû technikák, az egynapos kórházi kezelések esetében a teljes összeget törölték. Nesze neked, egészségügyi reform! Csak 4 milliárd forinttal nõ a gyógyszertámogatás, miközben - mint említettem - már az elsõ félévi hiány is 8 milliárddal nagyobb volt a tervezettnél. Egészen egyszerûen érthetetlen, hogy ilyen adatok birtokában miért csap be minket az elõterjesztõ vagy magát. Lehetetlen néhány hét alatt olyan változást végrehajtani, ami jelentõs megtakarítást hozhatna. Emlékezzenek majd erre az ez évi társadalombiztosítási költségvetés végrehajtásáról szóló vitában.
A gyógyászati segédeszköz ellátásában komoly gondok vannak. A mintegy két tocsiknyi emelés semmire sem elég. Azok a betegek vannak rendkívül kiszolgáltatott helyzetben, akik fogyatékosságuk miatt a társadalom peremén élnek, fokozott védelemre szorulnak, érdekérvényesítõ képességük rendkívül gyenge. A kormány mindezzel továbbra sem törõdik, a probléma iránt érzéketlen. A betegek vagy fizetik a megemelt térítési összeget, vagy nem fizetik, és szenvednek. A visszaéléseket kiszûrõ lépéseket pedig csak ígérik, de nem lépik meg.
Azt, hogy az utazási költségtérítés alultervezett volt, mindenki tudta. Még nagyobb lesz az igény, ha a kórházleépítések megkezdõdnek. Hogy a most betervezett összeg megalapozott-e, az elõterjesztés alapján nem lehet megítélni.
Itt az ideje leszögezni, hogy úgy kényszerítik a parlamenti képviselõket döntésre a hivatalnokok és az ezért felelõs miniszterek, hogy elfogadható háttér-információkat nem adnak. Megalázó ez a házszabályellenes helyzet. Az általános szûkítés idején 100 millió forinttal nõ az Egészségbiztosítási Alap mûködési kiadása.
Ez egész egyszerûen felháborító. Miközben nincs pénz az egészségügy mûködésére, kiváltatlan receptek, ellátatlan fekvõbetegek jelzik a helyzet súlyosságát, így valósul meg az ígéret: olcsóbb államot akarunk. Jogos ez a kritika még akkor is, ha tudjuk, a behajtás ösztönzésére szól ez a többlet. Korábban is megállapítottuk itt a parlamentben, hogy a behajtások nem hozták meg a kívánt hatásokat, részesedjék a behajtó a behajtott összegbõl, de költségvetési pénzt ne adjunk oda eleve semmiért.
A jelenlegi törvényjavaslat úgy növeli meg a nyugdíjalap hiányát 5 milliárd forinttal, hogy mind a bevételi, mind a kiadási fõösszeget csökkenti. A bevételit jóval nagyobb mértékben. A javaslat 2,6 milliárd forint értékben vagyonfelmérésre is kényszeríti az önkormányzatot. Ilyen ötletet csak az terjeszthet elõ, aki nem hisz abban, hogy a következményeket is neki kell vállalnia.
A vagyonfelélés elõírása mind a két alaprésznél egyébként - vagy alapnál - azt bizonyítja, hogy a kormány ismeri a közvélemény-kutatási adatokat, és nem számít a következõ idõszakban kormányzati szerepre. Ebben az értelemben a vagyonfeléléssel foglalkozó két paragrafus a legjobb hír a társadalom számára. A vagyonfelélés nélkül az 53 milliárdos deficittel küszködõ társadalombiztosítás valóban nem tudná fizetni az állami költségvetésbõl reá rótt kamatokat.
Ezzel a kamatfizetési elõírással viszont azt bizonyítja a kormány, hogy nem mondott le a Kádár-korszaki módszerekrõl. Arról, hogy az állam nyugodtan kotorászhat a társadalombiztosítás zsebében.
A koncepciótlan változások azt eredményezik, hogy az alapok együttes hiánya 17 milliárd forintról 53 milliárd forintra nõ. A hiány fedezésének módjáról, lebonyolításáról az elõterjesztõ hallgat. Pedig mindenki, aki felelõsséget érez a jövõ nemzedékek iránt, látni szeretné, hogy mi a kormány elgondolása.
Szerényen húzódik meg a törvényjavaslat végén egy felhatalmazás. A pénzügyminiszter és a népjóléti miniszter közös rendeletben állapíthatja majd meg a konszolidáció - gondolom kórház-konszolidáció - részletes szabályait. Mégcsak nem is kormányrendeleti szinten. Ne legyen köze ehhez a kórháztulajdonos települési önkormányzatokat felügyelõ, sõt, saját tárcáját illetõen kórházat is fenntartó belügyminiszternek, a szintén kórházi ággyal rendelkezõ honvédelmi és közlekedési, vízügyi, hírközlési miniszternek. Milliárdokról fog a Pénzügyminisztérium egyedül dönteni, hiszen eddigi mûködése alapján a népjóléti csak sorminta lesz a rendeletben.
(15.30)
Tudják már ezt a sikerdíjas konszolidálók is, ettõl zengenek a magyar kórházak. Nem volt elég az ÁPV Rt. botránya? A beterjesztés annyira rossz, hogy megjavítása reménytelen. Konkrét javaslatként azonban - megismétlem - vagyonfelélésre utasítani törvényben a biztosítót groteszk és elvtelen. Ezt el kellene hagyni. Kamatot szedni, méghozzá jogilag vitatható összegek után, nem szabad. El kellene fogadni az Egészségbiztosítási Önkormányzat ez irányú javaslatait. Kritikai megjegyzéseim mindegyike mögött volt ugyan konkrét javaslat, de most csak ezt a kettõt emeltem ki. Sajnos az a tapasztalat, hogy akárhány konkrét, jobbító javaslatot teszünk ellenzéki oldalról, mindig akad valaki a túlsó parton, aki szerint az ellenzék - úgymond - nem tudott mást ajánlani, mint a kormány.
A társadalombiztosítási alapok pótköltségvetésével kapcsolatban folyamatosan merülnek fel a jogos kérdések. Hogyan hat ez az államháztartás mérlegére? Ki a felelõs azért, hogy az év elején becsapta a kormány a Nemzetközi Valutaalapot, hisz tudta, hogy a törvényjavaslat megalapozatlan és tarthatatlan? Ki a felelõs azért, hogy a kormány megalázza a nyugdíjasokat, létbizonytalanságban tartja a több mint 200 ezer egészségügyi dolgozót, súlyosan veszélyezteti, ellehetetleníti az egészségügyet? És fõképp, mitõl fog ez az egész hagymázas rémálom megváltozni? Ezekre a kérdésekre kellene igazából feleletet kapni, és itt a parlamentben. Megnevezve a felelõsöket, beszámolni az elmarasztalásokról, bemutatni az új és alkalmas vezetõket. Ez történne, ha lenne felelõs vezetés, de nincs. Gondolják meg, kedves képviselõtársaim, meddig tudják jólélekkel támogatni ezt a kormányt. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokban.)