DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Elõször egy elnézéskéréssel kell kezdenem, és egy köszönettel szeretném megköszönni Selmeczi Gabriellának, aki megtalálta a házszabályszerû megoldását annak, hogy a szociális és egészségügyi bizottság véleményét a Fidesz hozzászólásával ötvözze, azért mégis ismertesse a Házzal, viszont ha valaki még a rádión hallgatja a Ház mûködését, akkor annyival azért tartozunk, hogy fél egykor még azt a tájékoztatást kaptuk, hogy négy óra elõtt nincs esély arra, hogy ezt a témát elkezdje a Ház, a bizottsági ülések még addig is tartottak, és többek között megbízott és kijelölt képviselõtársaink is a négy órás idõpontban érkeznek be addigra a Házba, amikor arra számítanak, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitája elkezdõdik.
(15.40)
Szerencsés lenne persze ilyen esetben, ha esetleg a Ház megtalálná a módját annak, hogy értesítse a frakciókat, hogyha látszik, hogy az eredetileg egyébként tudom, hogy kiszámíthatatlan ütemezésben valami mozdulás várható.
Rátérve az igazi témára, ez pedig ez a bizonyos társadalombiztosítási alapok 1996. évi pótköltségvetése. Vitatkozom persze azzal, amit Torgyán József képviselõ úr állított, miszerint már a beadás pillanatában pótköltségvetést kellett volna benyújtani, nem vitatkozom viszont azzal, hogy az elfogadott költségvetésben voltak és ma is vannak bizonytalansági tényezõk, amik igazából a költségvetés teljesítését bizonytalanná tehetik.
Ha most igazából számolunk, akkor mikor kellett volna pótköltségvetést benyújtani?
Egy. A kiadási oldalon gyakorlatilag ilyen helyzet nem nagyon fordulhat elõ decemberig, mert hiszen a kiadási kasszák egész évre kerülnek meghatározásra, és a 12 hónap alatt nagyjából egyenletesen kerülnek felhasználásra. Tehát hogyha a kassza a 11. hónapban még megáll, és a 12. hónapban biztos, hogy nem fog megállni, akkor csak sejthetõ, de nem bekövetkezett az a változás, ami mondjuk egy pótköltségvetés benyújtását az egyik kassza túllépése miatt indokolná.
Bevételi oldalon persze más a helyzet, mert közben bekövetkezhetnek olyan változások, amik a bevételi oldalt módosítják, de például az a nem teljesült 24 milliárdos tétel, az nem tartozik ezek közé a tételek közé, hiszen ott a Ház maradt adós azzal, hogy ennek a behajtási módjára vonatkozó szabályokat meghozza - és ha emlékeznek rá, képviselõtársaim, akkor a nyár végén, az õsz elején hoztuk meg az erre vonatkozó döntést -, persze azóta sem történt érdemi elmozdulás ebben a kérdésben, de még mindig védhetõ lenne az az állapot, hogy ma még csak október vége van, itt van a november, december. Elviekben nem kizárt az, hogy akár az egész 24 milliárdos rendkívüli behajtási tétel még bekövetkezik.
Be kellett volna nyújtani a költségvetést abban a pillanatban, amikor az eredetileg beterjesztett 17,8 milliárdos hiány, meg ez az egyébként megnövelten 24 milliárdos hiány együtt még 5 milliárddal nagyobb lesz - tehát egy 5 milliárdos tétellel nagyobb lesz. Amikor olyan 46,8 körül állt volna az egyesített hiány, akkor tényleg be kellett volna adni. Na, most ehhez képest nem nagy az idõbeli eltérés, amikorra tényleg be is nyújtották a pótköltségvetési javaslatokat az önkormányzatok, és azt október elején a kormány beterjesztette.
A másik probléma megint csak az eljárási szabályaink különbözõ értelmezése, amirõl tudomásom szerint egyébként a házbizottságban is volt vita, hogy értelmezhetõ-e úgy, hogy a pótköltségvetési javaslatokhoz is szükség van az Állami Számvevõszék véleményére. Tudomásom szerint nem sikerült ebben egyértelmû jogi álláspontot kialakítani. Én javasolnám azt a jövõre nézve, elsõsorban a szociális és egészségügyi bizottság szempontjait figyelembe véve, mi nem vagyunk igazából a költségvetéshez és a pénzügyekhez értõ emberek, nekünk nagyon fontos az, hogy egy ilyen súlyú törvényhez valóban állami számvevõszéki vélemény is legyen mellékelve, amelyik a számok megalapozottságát mutatja be számunkra.
Sokat segített a mi eligazításunkban egyébként azt, hogy az önkormányzatok benyújtották az elsõ félévi gazdálkodásukról a beszámolót, és ezt azóta egyébként a szociális és egészségügyi bizottság napirendre is tûzte.
Ezek után konkrétan a pótköltségvetéssel kapcsolatos szakmai problémáimról beszélek, most már nem általában a szociális és egészségügyi bizottság nevében, de ezek a kérdések kerültek ott elsõsorban hangsúlyozásra.
Az elsõ az a bizonyos, gyógyító-megelõzõ ellátások fedezete kontra kórház-konszolidáció, illetve hogyan lehet garanciát vállalni arra, hogy a beígért béremelések fedezete lekerüljön az intézményekhez. És igazából itt van egy óriási probléma.
Az egyik probléma elvi. Hogyha a társadalombiztosítási alapoknak az a törvényes feladatuk - és erre szolgál a költségvetésük -, hogy finanszírozzák az egészségügyi ellátás mûködési költségeit, akkor elvben ebbõl finanszírozási hiány, azaz konszolidációs igény nem képzõdhet. Mert hogyha a feladatának megfelel a biztosítási önkormányzat, akkor megkapják az intézmények a mûködési költségüknek a szükséges fedezetét. És innentõl kezdve nekem elvileg is értelmezhetetlen az a választott megoldás, amit a pótköltségvetési javaslat tartalmaz, miszerint a gyógyító-megelõzõ ellátásoknál elért megtakarítás az eddig felhalmozott konszolidációs igény fedezeteként kerüljön bizonyos mértékig felhasználásra.
Két veszélye van. Az egyik ez a bizonyos elvi hiány, hogy akkor teljesítette-e valójában a törvényes kötelezettségét az, aki a költségvetést elfogadja és az, aki a költségvetési pénzeket lejuttatja a mûködtetõ intézményekhez, hogyha a finanszírozási hiány a mûködés alulfinanszírozottságából fakad? Ez az elvi kifogásom.
A másik kifogásom gyakorlati, mert úgy érzem, hogy valahol az elvonással, a megtakarítással egy újabb lyukat képezünk a finanszírozásban, és ha ezt a lyukat be akarjuk majd késõbb tömni, akkor ugyanaz az összeg már erre nem lesz elég, hiszen az alulfinanszírozott intézmények rákényszerülnek arra, hogy kölcsönöket vegyenek fel, a kölcsönöknek kamatai vannak, tehát amit most kiemelünk, 2 milliárdot, abból meg lehet oldani a korábban felhalmozott problémákat. Egyébként ez pontosan a '95-ös költségvetés teljesítésénél szereplõ - ugyancsak majdnem 2 milliárdos - összeg, és amikor ezt meg akarom szüntetni és be akarom foltozni, akkor már nem elég ez a 2 milliárdos összeg, hanem könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a következõ évben vagy években ennek a lyuknak a befoltozására már három-, öt-, hat-, ki tudja, hány milliárd forintra lesz szükség. És elindulhat egy olyan folyamat az egészségügyi intézményekben is, mint ami elindult elõször az államháztartásban, aztán elindult jó néhány önkormányzatnál, miszerint hitelekbõl kell finanszírozni a mûködéseket, a hiteleknek kamatai vannak, a kamatokat nem tartalmazzák a normál mûködési költségek - erre igazából forrással nem rendelkezik senki -, és egy olyan eladósodási spirál indulhat meg, ami aztán utána csak nagyon nagy eszközökkel akadályozható meg vagy fékezhetõ meg.
A másik, már sokkal kisebb tétel a problémák között, amirõl szólt Surján képviselõ úr is és Selmeczi Gabriella is, ez a bizonyos kockázatkezelõ kuratóriumokra fordított, illetve ezek pályázataira fordított összeg, ami persze nem is lenne említésre érdemes, ugye, a 750 milliós nagyságrendjével az 53 milliárdos hiányhoz képest nem egy igazán nagy összeg, de megint elvi kérdés az, hogy vannak olyan tevékenységek és vannak olyan emberek ebben az országban, akik az egészségügyi kockázatok csökkentése érdekében dolgoznak, sok esetben évek óta. A pályázatokat beadták az új pályázati rendszerben a kevesebb összegre, ellenõrzött feltételek között, várják, hogy a tevékenységükhöz szükséges állami támogatási vagy társadalombiztosítási támogatási összeg megérkezzen, és ez az összeg elbírált, megítélt pályázatokra sem érkezik meg.
Egyrészt itt felvetõdik egy felelõsség, egy kártérítési felelõsség, aminek akkor feltehetõen megint csak költségvetési alapjának kell lenni. Másrészt egy nagyon komoly erkölcsi felelõsség, hogy esetleg évek óta folyó szûrõvizsgálati programok akadnak meg, lehetetlenülnek el azért, mert egy évben ez a bizonyos 750 millió forint, ami egyébként a korábbi 2,4 milliárdos összeghez képest már tényleg jelentõsen csökkent összeg, ez valójában nem áll rendelkezésre.
A harmadik tétele - ami a számomra a legvitatottabb - a pótköltségvetésnek, az pedig az, hogy annak idején, amikor az állami költségvetésben úgy rendelkeztünk, hogy 24 milliárd forint erejéig kamatmentes bejárása lehet a társadalombiztosítási alapoknak erre a bizonyos kincstári számlára, akkor mi úgy gondoltuk, hogy ez a folyó finanszírozásból származó különbségeknek a fedezetére szolgál. De akkor, amikor a társadalombiztosítási alapok 1995-ös hiánya még a mai napig nincs konszolidálva, mert még mindig nem fogadtuk el a zárszámadást és erre nem találtunk megoldást, és ez a hiány gyakorlatilag már lefedi ezt a nagyságrendet, tehát a 24 milliárd a számláról hiányzik, az összes többi, tehát már az elsõ forint, ami arra szolgál, amire mi eredetileg ezt a határt megszabtuk, már az elsõ forint is kamatozó módon mûködik, és erre vonatkozóan az eredeti költségvetés nem tartalmazott elõirányzatot.
Szeretném egyébként idézni a bizottsági ülésen elhangzott ÁSZ- véleménybõl azt a problémát, ami megerõsít abban, hogy ezt el kellett mondani a gyógyító-megelõzõ ellátások fedezetérõl és ennek a kasszának a mûködésérõl. Az ÁSZ szakértõje, aki jelen volt a bizottsági ülésen - õ Csépán Magdolna volt -, ezzel kapcsolatban ezt mondta el:
(15.50)
"Azt tartjuk aggályosnak, hogy a gyógyító-megelõzõ ellátásokban ez a hiány ma még gyakorlatilag csak papíron létezik. Itt is arról van szó, hogy az hiányzik, amit nem adott oda az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az egészségügyi intézményeknek. Vagyis ez a pénz az intézményeknél hiányzik. Nem kapták meg, nem fizették ki számukra. Az az aggályos, hogyha 1996 végén elfogadja a parlament a pótköltségvetést, mi a garancia arra, hogy az intézmények egy összegben megkapják ezt az elmaradást, ha úgy tetszik, hogy ez valóban eljut a címzettekhez, az egészségügyi dolgozókhoz, tehát valóban például a bérintézkedésekre kerül sor, ha utólag is, ha késve is és ha visszamenõleges hatállyal is? Hiszen itt arról van szó, hogy ezt a bizonyos megállapodást nem tudták végrehajtani eddig. A célirányzatokra annyit mondanék - szólt Csépán Magdolna -, hogy való igaz, hogy a Számvevõszéknek '94-ben és '95-ben is komoly kifogásai voltak a források célszerû, eredményes, értelmes felhasználásával kapcsolatban, ezzel együtt komoly aggodalmunk van amiatt, hogy már meghirdetett és elbírált pályázatok esetében áll elõ egy olyan helyzet, hogy a pályázók mégsem kapják meg a pénzüket."
Kérem, hogy a költségvetés tárgyalása során, hiszen a szociális és egészségügyi bizottságnak a minõsítõ véleménye, az csak - véleményem szerint - egy jelzés arra vonatkozóan, hogy ebben az elõterjesztésben is a formai problémákon kívül tartalmi problémák is vannak, ennél nem több, és nem is szántuk többnek, de kérem annak megfontolását, hogy ezek a problémák megoldhatók-e valamilyen más módon, a hiány másfajta rendezésével a pótköltségvetés keretei között. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ülésteremben.)