DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Igaza van Surján képviselõ úrnak, egy ellenzéki oldalról hálás téma egy pótköltségvetés kapcsán szólni, és hálás téma természetesen az egészségügy válságának mélyülését összefüggésbe hozni a kormány tevékenységével.
Azt azonban el kell mondani, hogy a válságjelenségek évtizedek óta tartanak a magyar egészségügyben, az egészségügy mûködési zavarai fennállnak, és természetesen az ehhez hasonló beszédek, még ezt is hozzáteszem, bár biztos, hogy a magyar televíziónézõt vagy rádióhallgatót ez nem vigasztalja, de ugyanígy elhangozhattak volna a német, angol vagy spanyol parlamentben is, ahol ugyanilyen ellentmondásokkal néznek szembe.
Ezzel együtt természetesen a pótköltségvetést - mûfajából eredõen - jól, tökéletesen megcsinálni nyilvánvalóan nem lehet, és én elismerem azt, hogy természetesen ezen is van javítanivaló. Én nem szólnék a közgazdasági összefüggésekrõl, de néhány szakmai megjegyzést engedjenek meg, röviden.
Természetesen szó nincs arról, hogy itt most akár 2000 fõt vagy 1500-1800 fõt azonnal és gyorsan szeretnénk a háziorvosi ellátásba átáramoltatni - és hát ez egyfajta menekülési útvonalat jelent a kórházi orvosok számára -, itt többéves folyamatról van szó, és nyilvánvalóan szó nincs arról, hogy ennek bármilyen fedezetét itt a pótköltségvetésben gondoltuk megtervezni.
Mint ahogy a gyógyító kasszán belül nyilván olyan tételek átrendezésére lehetett javaslatot tenni kormányzati oldalról, amelynek lehet látni azt, hogy az elköltésére nem kerül sor különbözõ okok miatt, például azért, mert a fogászati elõirányzat már eleve az eredetileg tervezetthez képest egy emelt elõirányzat volt, ugyanakkor a fogászati teljesítményfinanszírozás szakmai szabályai nem alakultak ki, tehát egészen biztosan lehet tudni azt, hogy itt egyfajta túltervezésrõl is szó van, legalábbis 1996-ban.
Egyébként jövõre, az 1997. évi társadalombiztosítási költségvetésben szeretnénk azt, hogy egy picit egyszerûbb legyen ez a kérdés, hogy az egészségbiztosítás gyógyító elõirányzatán belül egyfajta felhatalmazást kell adni az egyes elõirányzatok közötti átcsoportosításra, természetesen nagyon szigorú ellenõrzés mellett és elszámolási kötelezettséggel.
Azt is szeretném megjegyezni, hogy az sem véletlen, hogy az egynapos ellátás költségei innen most kikerülnek, többek között azért, mert ennek a fedezetét az állami költségvetés, a bevezetés feltételeivel kapcsolatos invesztíciót, a struktúraátalakítási elõirányzatok tartalmazzák idén is és jövõre is, és mindez egy olyan szakaszban van, hogy itt a mûködési többletköltséggel az 1996-os pótköltségvetésben nyilvánvalóan nem kell számolni, mint ahogy az eredeti költségvetésben sem került tulajdonképpen ez az összeg szakmailag egyeztetett módon elköltésre.
A konszolidációval tényleg el kell indulni, az ezzel kapcsolatos terveket a népjóléti tárca, amelynek a szakmai munkáját olyan sokan kifogásolják, elég régóta elkészítette, elég sok mindent elmondtunk ezzel kapcsolatban, egy dolog nem történt meg a mai napig, és ez a fedezet, hogy honnan és milyen módon van lehetõség arra, hogy az adósságcsökkentést meg lehessen kezdeni.
Azt azonban szeretném mondani, hogy az elképzeléseknek megfelelõen, a kórházi adósságcsökkentés az úgy indul el, hogy a finanszírozási- elõlegfolyósítás szabályaihoz hasonlóan mûködne ez, nevezetesen az Egészségbiztosítási Pénztár mûködési elõlegként, visszatérítési kötelezettséggel, valamilyen türelmi moratóriumot követõen egy meghatározott törlesztési idõtartamra és szerzõdésben rögzített feltételekkel biztosítja, tehát ha az 1997. évi társadalombiztosítási költségvetésnél majd születik ilyen döntés, mondjuk ez a konszolidációs elõirányzat úgy is mûködhetne, mint egyfajta visszatöltésre kerülõ alap, tudomásul véve, hogy ilyen helyzetek az egészségügyi intézmények gazdálkodásában elõfordulhatnak, és akkor viszont rendezetten és intézményesen meg kellene teremteni az ilyenfajta hiányok megoldásának a feltételeit.
A bérintézkedést, tisztelt képviselõtársaim, a magyar egészségügyben végrehajtották, legalábbis azt, amelyet a szociális partnerrel a megállapodás tartalmazott. Itt a pótköltségvetésben egy utólagos pénzügyi rendezésrõl van szó, tehát most nem arról van szó, hogy kérem szépen, egy bérintézkedés nem történt meg, csak mind ez ideig beszéltünk róla; én azt gondolom, hogy a tájékoztatáshoz ez is hozzátartozik. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)