DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Elérkezett az õsz, amikor lehullanak a levelek, elhervadnak az eredmények, és a lekopaszított, csupasz fákon eltûnnek azok az ígéretek, amiket az év elején hall az ember évrõl évre, rendre, rendre.
Év elején azt hallottuk, hogy egy minimális deficittel megoldható a társadalombiztosítási alapok ez évi költségvetése, a Számvevõszék, illetve az elõterjesztõ önkormányzatok jelezték, hogy ez a költségvetés tarthatatlan, a bevételek túlméretezettek, a kiadások alultervezettek, tehát deficitre, elõbb-utóbb nagyobb arányú deficitre számítani kell.
Hogy ekkora lesz a deficit, azért arra még mi se számítottunk, akik szintén elmondtuk év elején a költségvetés elfogadásakor, hogy ez bizony egy luftballon-költségvetés, szép, színes csillogó, és aki távolról nézi - mondjuk külföldrõl -, az még el is hiszi, hogy ez nem egy üres hólyag, hanem van valami tartalma.
Körülbelül az év közepére a költségvetési deficit váratlanul megugrott a társadalombiztosítási alapoknál. Elkezdõdött az egymásra mutogatás: ki, miért felel, ki vonható felelõsségre - csak éppen pótköltségvetés beterjesztésére nem került sor, noha az 5 milliárdot már réges-régen túlhaladta a költségvetési deficit, amire pedig törvény kötelezte volna elõször az önkormányzatokat, akiknek ezt észlelni kellett, másodsorban a kormányt, akinek ezt be kellett volna terjeszteni.
Most utólag úgy tûnik, hogy valóban ezt a pótköltségvetést már az eredeti elfogadásának másnapján be kellett volna terjeszteni, annyira kódolt volt a hiány. Ez rendkívül sok mûködési zavart okozott az egészségügyben - a nyugdíjrendszerben nem, mert ott a kifizetések elég automatikusak -, de az egészségügyi rendszerben a közismert anomáliák egyik gyökere ez a rosszul tervezett költségvetés és a kialakult hiány.
Tehát kétségtelen, szükség van a pótköltségvetésre. Azonban a benyújtott pótköltségvetéssel sem ért egyet továbbra sem egyik önkormányzat sem, szinte egyetlen tételével sem. Mi lehet ennek az oka? Mindenáron kötözködnek, vagy talán közelebb lévén a tényleges folyamatokhoz, jobban érzékelik a valós helyzetet? Szerintem van egy ezeknél is lényegesebb oka, az, hogy most az állami költségvetés, illetve a Pénzügyminisztérium mint elõterjesztõ megpróbálja a helyzetet arra fordítani, hogy további elvonásokat eszközöljön, hogy a nyugdíjasok, illetve a betegek pénzébõl minél többet vissza tudjon söpörni az államkasszába. Ez sem szokatlan jelenség, minden tavasszal, a költségvetés elfogadásakor és minden zárszámadáskor évrõl évre tapasztaljuk.
Mit jelent ez konkrétan? Ugye, a megalapozatlan költségvetés szükségessé teszi, hogy bejárjanak a megelõlegezési számlára az önkormányzatok éppen azért, mert sem a likviditási tartalékot nem töltötték fel soha, sem nincsenek meg a reális bevételek. Na most, ezeknek a bevételeknek az eddigi kamatmentessége megszûnvén, ez másfél milliárd kamatterhet jelent a nyugdíjalapnál, 2,1 milliárdot az egészségügyi alapnál. Ez tehát a biztosítottak pénzébõl visszakerül kamat formájában az állami költségvetésbe.
Mi a másik ilyen nagy tétel? Az, hogy nem fizeti meg a költségvetés a saját intézményei, illetve vállalatai után a társadalombiztosítási járulékot, ami megint csak a folyó fizetési mérleg permanens hiányát eredményezi.
A harmadik, igen lényeges tétel, hogy nem fizeti meg valós áron azt, hogy a nem önálló biztosítottak, tehát akik nem a saját befizetéseik jogán biztosítottak, azokat is el kell látni az egészségügynek, és ennek a valós költségei 30-40 milliárd forintot tennének ki, ehelyett 12 milliárd forintot fizet a költségvetés.
Benne van ebben a hiányban az a bérfedezet, amit a dologi és bérkiadásokra év elején a kormány és a szakszervezetek közti megállapodás alapján odaígértek, de amelyet hiába mondtuk, hogy sem az állami, sem a tb-költségvetésre nincs rá fedezet, mondták, hogy van. Hát most kiderült, hogy nincs, erre 8,5 milliárdot kell most fordítani.
Ezeken túl alapvetõen, miután a hiányok oly mértékûek, hogy sem a költségvetés, sem a társadalombiztosítási alapok költségvetése nem tudja fedezni, egy olyan kényszerintézkedésre is javaslatot tesz a pótköltségvetés, amely a törvények szerint, de a Magyar Demokrata Fórum mindenkori, jelenkori felfogása szerint is elfogadhatatlan. Nevezetesen az, hogy a vagyont fel kell élni az önkormányzatoknak, elõírt kötelezõen 2,9 milliárd vagyonértékesítést a nyugdíjalapoknál, és az egészségügyi alap számára is értékesítést ír elõ kötelezõen. Az önkormányzatok vagyona nem arra a célra szolgál, hogy a folyó kiadásokat fedezze - mint jelen esetben fedezné -, ez a mindenkori befizetõk megtakarítása jelentéktelen, ugye kis részben az egykori befizetõk államosított, majd visszaadott megtakarításai. Tehát egyetlenegy generáció, egyetlenegy évjárat, egyetlenegy költségvetési év nem teheti meg, hogy a jövõt felélve ezt a vagyont most értékesítse. Arról nem beszélve, hogy ennek törvényes akadályai is vannak.
Mindezek alapján a pótköltségvetést, noha egy valamilyen pótköltségvetésre szükség lenne, de ezt a pótköltségvetést sem a szociális bizottság, sem a Magyar Demokrata Fórum nem tudja jelen formájában támogatni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)