DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy gondolom, hogy nagyon sokszor fogunk találkozni még a Csehországhoz, illetve Lengyelországhoz való viszonyítással. Sok tekintetben indokolt, de nyilvánvaló, hogy a leegyszerûsítések egyik legvonzóbb területe. Nincs módom most egy perc keretén belül szólni, de itt lehetetlen ezt a kérdést úgy érinteni, hogy nem beszélünk arról, hogy Csehországnak - s ez mély történelmi alapozottságú kérdés - teljesen más adósságszolgáltatási kötelezettségei voltak, mint a Magyar Köztársaságnak a '90-es évek elsõ felében. Lehetetlen nem szólni arról, hogy Lengyelországban a történelmi elõzmények és meghatározó jelentõséggel a kárpótlás kérdését egészen másként vetették fel, hiszen ott a paraszti földek kényszerkollektivizálására nem került sor. Ha csak ezt a két mozzanatot veszem, és csak érintõleg utalok arra, hogy Lengyelország adósságai közismerten olyan állami kölcsönökbõl származtak túlnyomórészt, ahol politikai engedményre számítani lehetett, Magyarországéi olyan szerkezetûek voltak, ahol erre nem lehetett számítani, máris jelentkezik a különbségek egyik nevezetes eleme.
Húsz másodpercem van a másik kérdésre, ha már felvetõdött. Mindig örömmel olvasok arról, hogy családi pótlék, gyermektámogatás keretében differenciálni kell. Kérem, vegyék komolyan fontolóra - most nincs módom kifejteni utolsó másodpercek -, hogy lehet a kettõt kombinálni. Vajon nem azt kellene-e, hogy bizonyos határig családi pótlékot adni, azután jövedelmiadó-engedmény? Köszönöm. (Taps.)