SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Bauer Tamás az elõbb - és már tegnap is - megpróbálta összemosni a Független Kisgazdapárt és a Fidesz-Polgári Pártnak a gazdasági programját. Kérem, mind a két program különbözik egymástól. De az evidenciák, azok evidenciák maradnak, akár tetszik, akár nem.
A másik: a lengyel adósságszolgálatról nem beszélt. Itt beszélt Lengyelországról, Szlovákiáról, mindenrõl; arról nem beszélt, hogy 15 milliárdot elengedtek Lengyelországnak, a többit átütemezték; miért nem beszélt errõl? Nem kell csúsztatni itt! És a másik, hogy Thatcher asszonyt nem kell liberálisnak gondolni. Õ marad a saját pártjában - biztos vagyok benne. Ennyit az elõbbi felszólalásra.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az 1997. évi költségvetési törvényjavaslat összhatásaiban alkalmas arra, hogy az Országgyûlés tagjait megtévessze. A törvényjavaslat sok pontjában, illetve az általa kiváltott hatásaiban a kerettörvénynek minõsülõ számviteli tevékenységrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény tartalmiságát sérti. A számviteli törvény megsértésén túl elemeiben a törvényjavaslat felveti, hogy az ország gazdálkodásáért felelõsséget vállaló képviselõk, amennyiben az elõterjesztett formában megszavazzák a törvényjavaslatot, úgy olyan felelõsséget vállalnak fel, amivel választóikat és az országot végérvényesen romlásba dönthetik.
Felhívom a figyelmet arra, hogy az államháztartásról szóló, 1992. évi XXXVIII. törvény 28. §-a szerinti törvényalkotás - amely az Országgyûlés kizárólagos kompetenciája - az "alkotás" szó megjelölésével teremtõ építést feltételez, és nem pedig a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság elmélyítését szolgálja. Ebbe az alapos igényû törvényalkotói munkába nem fér bele a pongyola stílus, nem kellõen átgondolt tervezések rendszere, az elõirányzat- számítások áttekinthetetlen elõterjesztése, a rövid határidõ.
Ez a törvényjavaslat nem az Országgyûlés reális tájékoztatását szolgálja, hanem az ellenzéki parlamenti pártok félrevezetését. Az a kormányzat, amely szakmai színvonalában ilyen gyenge költségvetési javaslatot tesz az Országgyûlés elé, a lelke mélyén nem az ország gazdasági helyzetének jobbításában érdekelt. A költségvetési javaslat elkészítése nem a döntéshozó Országgyûlés számára készült elsõdlegesen, hanem a Nemzetközi Valutaalap számára.
Erre utal egyértelmûen a GFS számbavételi rendszer elemeinek alkalmazása, másrészt pedig az a körülmény, hogy a bevételi és a kiadási elõirányzatok nem tartalmazzák a hitelfelvételeket, a bel- és külföldi államadósság esedékes törlesztését, továbbá az államkötvények visszavásárlási összegét. Ezek az úgynevezett "vonal alatt" jelennek meg. A korábbi évekhez is jelentõs mértékû, 302 milliárd forintos vonal feletti költségvetési hiány, így összegszerûségében több százmilliárd forinttal is megemelkedhet, amit az elõterjesztõ alaposan nem fejt ki.
Felmerül a kérdés: mennyi lesz Magyarország 1997. évi teljes költségvetési és államháztartási hiánya? Messzemenõleg sérti a beterjesztett törvényjavaslat az államháztartás 119. §-ában foglalt számviteli követelményeket. A törvényjavaslat az államháztartás gazdálkodásának értékelését, ellenõrzését nem teszi lehetõvé. Ugyanis a 119. §-ban elõírt, e célt szolgáló egységes számviteli rend elkészítése nem történt meg.
Évente változik a mérleg tartalmának kidolgozása, a költségvetés szerkezete és adatállománya. Ez a kesze-kusza kormányzati elõterjesztés a késõbbi számonkérhetõséget is teljes mértékben meghiúsítja. A számviteli törvény elõírásaiban - mérve a szabálytalanságokat - sérül a világosság számviteli alapelve, mely elõírja, hogy a beszámolót érthetõ, áttekinthetõ, rendezett formában kell elkészíteni.
A 15. § (4) bekezdése: sérül a következetesség számviteli alapelve, és az (5) bekezdés, mely követelményként elõírja, hogy a beszámoló tartalma és formája tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell.
A törvényjavaslat nem tartalmazza a költségvetési hiány finanszírozásának módját. A kiemelt jelentõségû beruházások elkészítésére és megvalósítására szolgáló összegek esetében - az államháztartás 23. § (1) bekezdés - nem történik alapos tájékoztatás a több éves elkötelezettséggel járó kiadási tételek késõbbi évekre vonatkozó hatásairól.
Az államháztartás 36. § b) pontja: nem történik meg a teljes körû bemutatása a költségvetési évet követõ két év várható elõirányzatainak.
Az államháztartás 36. § c) pontja: a körülírt számviteli hiányosságok a felelõtlen vagyonkezelésen és az ország pénzügyi irányításának gondatlanságán kívül felvetik mint minimumkörülmény, a büntetõ törvénykönyvrõl szóló, többször módosított 1978. évi IV. törvény 298. §-ában foglalt számviteli fegyelem megsértésének mint bûncselekménynek alapos gyanúját.
(8.50)
A törvény szövege és a jelen szabálytalanságok alapján megállapítható annak alapos gyanúja, hogy a számviteli törvényen alapuló beszámolási kötelezettség megszegésével a Magyar Köztársaság vagyoni helyzetének áttekintése, illetve ellenõrzése igen nagyfokban megnehezül. De fogalmazhatunk úgy is, hogy annak, aki felelõsséggel akarja a költségvetési tervet áttekinteni vagy néhány év múlva rejtett hatásait ellenõrizni, számára mindkét eljárás tekintetében meghiúsult eljárási eredmény várható.
A központi költségvetés tervezett GFS-jellegû hiánya 301,7 milliárd forint, ami az államháztartás folyamatos mûködésébõl származik. Az államháztartással ellentétben lejáró adósságállomány miatt felmerült törlesztési kiadásokat a fenti deficit nem tartalmazza. A központi költségvetés összes finanszírozásigénye 1997-ben a tervek szerint 698,6 milliárd forint. A kibocsátandó értékpapírok, illetve hitelek összetétele rögzítésre nem került. Ám a deficit alakulásában a következõket figyelembe kell venni: az ÁPV Rt. 1997. január 1-jére prognosztizált vagyona névértékben 800 milliárd forint. Figyelembe véve a tartósan állami tulajdonban maradó, 350 milliárd forint összegû vagyont, továbbá a rövid távon nem értékesíthetõ 65 milliárd forintos vagyontömeget, így 1997. évre 385 milliárd forintos vagyontömeg marad értékesítésre. Az 1994-95. évi privatizációs trendek alapján az állami vagyon 60 százalékos árfolyamértéke volt értékesíthetõ.
A fentiek alapján megállapítható, hogy sem a 800 milliárd elméleti vagyontömeg, sem a 385 milliárd forintos vagyon várható 60 százalékos eladási értékei a központi költségvetés 698,6 milliárd forintos finanszírozási igényét nem fedik le. Az 1997-re tervezett 385 milliárd forintos vagyontömeg 60 százalékkal kalkulált eladási ára pedig a GFS-rendszerû 302 milliárd forintos költségvetési deficit 80 százalékát sem éri el.
A költségvetési hiány fedezetére állami vagyontömeg nem áll rendelkezésre. Az ország felélte a vagyonát. A központi költségvetés viszont növekvõ mértékben veszteséges. A veszteséges növekedésnek nincs tovább vagyonfedezete. Az ország gazdálkodása 1997. évben végveszélybe sodródik. Ez a folyamat '86- tól kezdve megállíthatatlanul befolyásolja a magyar költségvetést.
A készpénzbevételi elõirányzat 1997-ben maximum 183 milliárd forint. Az ÁPV Rt. tervezett készpénzes befizetése a költségvetésbe 72 milliárd forint. A készpénzbevételi elõirányzat megalapozottságát az Állami Számvevõszék az egyes, eladásra kijelölt cégek tételes megvizsgálásával is ellenõrizték. Elfogadhatatlan az, hogy az ÁPV Rt. a szóban forgó cégek sajáttõke-, jegyzett- tõke- és várható eladási árak értékét rendelkezésre bocsátotta, ám nyilvánosságra, így az Országgyûlés rendelkezésére bocsátását nem engedélyezte. Ezen megkötés miatt az ÁSZ vizsgálati ellenõrzése, de így a parlament rendelkezésre álló költségvetési törvény privatizációs összefüggései szakmailag alaposan nem ellenõrzöttek, hiányosak. Felelõs döntés alapjai nincsenek meg.
A privatizációs bevételek ellenõrizhetetlensége a költségvetés bevételi oldalán negatívan befolyásolhatja, ám a költségvetési bevételek felõl közelítve a deficit 302 milliárd forintos mértékét, további hiánynövekedés is elképzelhetõ. (Sic!) Ugyanis a betervezett adók túlzott kormányzati optimizmust mutatnak. A vám- és importbefizetések területén az 1997. évi elõirányzat 181 milliárd forintos beállítása és a törvényjavaslatban 15 milliárd forint értékû többlet vámhatósági intézkedések eredményeként, aminek reális foka kétséges, ugyanis az eddigi végrehajtási eredmények alapján ez a többletbevétel nem megalapozott. Az eddigi gyakorlati megnyilvánulások inkább azt mutatják, hogy kormány inkább a feketegazdaság mellett van, mint ellene. Ezt alátámasztja az, hogy a szervezett gazdaság jellegû bûnözés elleni hatékonyabb fellépés jogszabályi és anyagi feltételeinek megteremtésérõl szóló 1077/1996. (VII. 16.) kormányrendeletben foglalt bûnözés elleni harchoz a kormány a szükséges anyagi forrásokat nem biztosítja.
A vámhatóság szûkített többletigénye 4,1 milliárd forint volt, és ehhez kapcsolódó többletlétszám 1403 fõ. Ezzel ellentétben a költségvetési törvényjavaslat 2,2 milliárd forint fejlesztési többletet és 850 fõ felvételét irányozta elõ. Az 1996. év szeptember 15-én létrehozott Központi Járõrszolgálati Parancsnokság sem kapta meg a 732 millió forintot, mindössze 331 millió forintot kapott. Ez, a megfelezett pénzügyi forrásokkal a vámhatóság eredményessége, a költségvetés számára többletbevételt eredményeztetõ eljárása nem megalapozott, eleve meghiúsult. Ezen eredeti elõirányzatok feltöltésére módosító javaslatokat indokolt benyújtani.
Az általános forgalmi adó területén 1997. évi elõirányzat az 1996. évi várható bevételekhez mérten 18,6 százalékos növekedést irányoz elõ. Az 1997. évi fenti elõirányzaton túl a kormányzat még betervezett 22 milliárd forint adóbeszedési eredményjavulást, aminek az anyagi feltételei a vámhoz hasonlóan nem teremtõdtek meg, így a bevételek realizálása kétséges.
(9.00)
A pénzintézetek társasági adója 1997-re betervezett 17,5 milliárd forint. Ugyanakkor az 1993-1995. évben a kereskedelmi bankok által konszolidációs kötvények után 1996. évre 102,7 milliárd forint kamatot fizet ki az állam.
Kedves Képviselõtársaim! A bankkonszolidáció 400 milliárd forintos egyszeri megsegítésén túl mennyi áldozatába kerül még 2010-ig a magyar népnek a felelõtlen bankvezetõk magatartása? Azon konszolidált hitelek, amelyek folyósításával kapcsolatban az idõközben megindult büntetõeljárás során bûncselekmény elkövetését a bíróság megállapítja a banki vezetõk terhére, kikerülnek-e a konszolidált hitelek közül, vagy ezek után is, 2010-ig kamatot fizet a magyar adófizetõ? (Gondolok itt zárójelben: Agrobank, Dunabank, Ybl Bank, Budapest Bank miskolci fiókja.)
A Magyar Televízió 1996. október 24-ei hírmûsorában Rubicsek Sándor, a Kormányzati Ellenõrzési Iroda vezetõje több konszolidációs szerzõdést is szabálytalannak nevezett. Ezen szerzõdések személyi felelõsségi és más eljárásait többek között az Állami Bankfelügyeletre bízta. Az Állami Bankfelügyeletnek tevõleges szerepe volt abban, hogy a hitelek folyósítása szabálytalanul történhetett, illetve hogy a bankkonszolidáció az ismert formában létrejött. Alkalmas-e a Bankfelügyelet arra, hogy a saját mulasztásait kivizsgálja és saját magát elmarasztalja? A Bankfelügyelet elmúlt évek alapján megállapítható felelõsségét ki vizsgálja ki? A pénzintézeti törvény 1991. évi LXIX. törvény 53. és 78. §-ok nevesítik a Bankfelügyelet ellenõrzési és eljárási kötelmeit. Ha ennek eleget tett volna, rendszeres pénzintézeti és hitelezési ellenõrzésének, nem lett volna szükség 400 milliárd forintos bankkonszolidációra.
A Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos körülmények. A Magyar Nemzeti Bank 1996. évi várható vesztesége 51,7 milliárd forint lesz. A veszteséget az indokolatlanul magas mûködési költségek és az árfolyamváltozást elõre meghirdetõ monetáris politika egyaránt okozza. A veszteség személyi felelõsségi elemeket is felvet. A Magyar Nemzeti Bank jelenlegi saját tõkéjének monetáris bázis 5 százalékára történõ feltõkésítésének elõírása a Magyar Nemzeti Bank törvényjavaslatban, illetve a jegybank jelenlegi devizahitel-tömegtõl való megszabadítása a költségvetésnek jelentõs átvállalt többletterhet eredményez. Az államháztartás 36. § c) pontja alapján a kormány nem mutatta be, hogy a Magyar Nemzeti Bank adósságcsere kapcsán a Magyar Nemzeti Banknak a késõbbi idõszakban milyen szerepet kíván tulajdonítani. Netán privatizálják? A hivatkozott törvénypont alapján az 1997. évi költségvetéstõl kezdõdõen teljeskörûen be kell mutatni a költségvetési évet követõ két év várható elõirányzatait, amelyeket a költségvetés folyamatai és áthúzódó hatásai a tervezett feladatellátási és szervezeti változások, valamint a gazdasági elõterjesztések szerint állapítottak meg.
Ezen törvényi elõírás betartását a kormányzattól a Magyar Nemzeti Bank viszonylatában indokolt lehet szorgalmazni. A Magyar Nemzeti Bank finanszírozási kapcsolatainak, kamatterheinek alakulása a központi költségvetést döntõen befolyásolhatja. Ám a következõ évek eredményalakulása az 1997. évi költségvetés és a jegybank-törvénymódosítás kapcsán dõl el. Az 1997. évben a Magyar Nemzeti Bank felelõtlenül felvett 2000 milliárdos devizaadósságát és az állami konszolidációk 1997. évre elõirányzott 81 milliárd forintos kamatterhét nem lehet a magyar nép nyakába dobni. Egy demokratikus jogállamban a következõ év költségvetésérõl csak azután szavaznak, miután a múltat tisztességesen lezárták. Jó lenne, ha ez Magyarországon is gyakorlat lenne. Ha ez nem így történik, akkor menthetetlenül nem a hõn áhított közös Európában, hanem egy kézigránátokat dobáló latin-amerikai maffiagazdasághoz zárkózunk fel.
Az a visszatérõ téveszme nyomja rá a bélyegét erre a költségvetésre, mely szerint a restrikció, a vásárlóerõ visszafogása eredményezték a gazdaságélénkítést. A valóság azonban az, hogy az infláció fokozódik, a társadalom jelentõs rétege ellehetetlenül, és ez a költségvetés nem feloldja, hanem csak konzerválja a problémákat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)