DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam ezt az izgalmas közgazdasági vitát a kétperces pergõ hozzászólásokban. Én a költségvetésnek egy másik összefüggésérõl, illetve egy részérõl szeretnék beszélni, az önkormányzatok költségvetésérõl, és ezen belül is egy olyan tendenciáról, egy olyan jelenségrõl, amely már évek óta tart. Ez a különbözõ önkormányzatok között meglévõ különbségek növekedése, és hogy mit tesz azért a '97. évi költségvetés, hogy a kiegyenlítõ funkciók fölerõsödjenek, hogy ezek a különbségek mérséklõdjenek, és hogy azok az önkormányzatok, amelyek kicsik, ahol kicsi a jövedelemtermelõ képesség, ne kerüljenek olyan helyzetbe, amelyben kilátástalannak érzik magukat, amelyben nem tudják a közszolgáltatások ellátását biztosítani.
A kormányprogramban az önkormányzatok költségvetésével kapcsolatban azt mondtuk és azt erõsítettük, hogy az önkormányzatok bevételeiben nagyobb arányban kell megjelenni a helyi bevételeknek, nagyobb arányt kell képviselniük a helyi bevételeknek. Ez egy önmagában, azt gondolom, helyes törekvés, hiszen az önkormányzatok legyenek érdekeltek abban, és ez egy jó dolog, hogy beszedjék a helyi adót, hogy megállapítsák, kivessék, beszedjék. Ez egy olyan kapcsolatot teremt a polgárok és a helyi önkormányzatok között, amelyben egy fokozottabb polgári ellenõrzés, számonkérés lehetõségét teremti meg, hogy mire fordítja az önkormányzat az állampolgárok adóforintjait.
Ugyanakkor ezt úgy kell megtenni a költségvetésnek, és úgy kell megtenni a kormánynak, hogy folyamatosan a kiegyenlítõ funkció megjelenjék, hogy azok a települések is, ahol a helyi források, a helyi bevételek minimálisak vagy egyáltalán nincsenek, megkapják azt a lehetõséget, hogy a közszolgáltatásaikat ellássák, hogy ott mûködhessék iskola, hogy ott is biztosított legyen az alapfokú egészségügyi ellátás, hogy ott is jusson néhány forint a kultúrára, a sportra és egyéb hasznos önkormányzati feladatokra.
Vegyük számba elõször is, hogy mibõl adódnak ezek a különbségek. Elsõként a személyi jövedelemadóról szeretnék beszélni, a személyi jövedelemadó önkormányzatokat illetõ részérõl. Szeretném emlékeztetni képviselõtársaimat, hogy amikor a személyi jövedelemadó bevezetésre került, és olyan döntés született, hogy a személyi jövedelemadó legyen az önkormányzatok forrása, ez az elsõ években, bizonyára emlékeznek rá, 100 százalékban az önkormányzatokat illette. Azonban két évig mûködött ez a rendszer. Két év alatt kiderült, hogy ez oly mértékû különbségeket keletkeztet az önkormányzatok között, amelyeket az állami forrásokkal, a normatívával és más technikákkal egyszerûen nem lehet kiegyenlíteni, és valamilyen megoldást keresett erre az akkori kormányzat. Kézenfekvõ megoldás volt, hogy csökkenjen a személyi jövedelemadó helyben maradó mértéke, és ez rögtön egy elég radikális lépés volt, 50 százalékra csökkentették. Ez is két évig szerepelt, ez az arány, a személyi jövedelemadó visszatérítése, ezt követõen 30 százalék és utána 35 százalék, illetve jött a tavalyi év, amikor egy újfajta konstrukciót vezettünk be, hiszen a személyi jövedelemadó összességében növekedett, de a helyben maradó része, ami azon a településen megtermelt személyi jövedelemadó, csökkent. Ez a tendencia folytatódik a '97. évi költségvetésben is az elmúlt évi döntés alapján, és én azt gondolom, hogy ez helyes és támogatandó.
Ezt néhány számmal szeretném bizonyítani. Az egy fõre jutó személyi jövedelemadó településtípusonként rendkívül nagy szórást mutat. A kistelepüléseken, a községekben ez 3784 forintra tehetõ a '97. évi költségvetésben vélhetõen, a nagyközségekben ez 5119 forint, a kisvárosokban 6396 forint, a nagyvárosokban valamivel több mint 9000 és a fõvárosban több mint 13 000 forint.
Tehát én azt gondolom, amikor ezeket a számokat megvizsgáljuk, akkor világossá válik, hogy itt valamilyen kiegyenlítõ funkciót megjeleníteni szükséges. Ez az elsõ lába a kinyíló különbségeknek, és az elsõ oka.
A második, amelyet elemezni kell és figyelembe kell venni, az iparûzési adó, illetve a helyi adóbevételeknek az egésze. Amikor az elmúlt évben módosította az Országgyûlés a törvényt, a kerettörvényt, és lehetõvé tette, hogy az önkormányzatok egy nagyobb intervallumon belül gondolkodjanak arról és döntsenek arról, hogy megemelik-e a helyi adót, ezen belül is az iparûzési adót, akkor az önkormányzatok jelentõs része, amelyik tehette, élt ezzel a lehetõséggel. Azt gondolom, hogy nagyon helyesen.
Ugyanakkor a helyi adó és az iparûzési adó ugyanazt a tendenciát mutatja, mint a személyi jövedelemadó. Ha összevetjük akár egyenként is a településeket, ki lehet mutatni azt az összefüggést, hogy ahol magas a személyi jövedelemadó, ott magas a helyi adó is, és ezen belül is az iparûzési adó.
(9.30)
Itt nem fogom önöket már ugyanolyan számsorral terhelni, mint amit az elõbb megtettem a személyi jövedelemadónál, mindösszesen azt szeretném elmondani, hogy a legnagyobb és a legkisebb kategória között az iparûzési adóban több mint hatszoros a különbség. És most itt nem egyes településeket mondtam, hanem a községek és a fõváros közötti különbséget.
A harmadik lába a különbségeknek: ez nem folyamatos, ez egyszeri, ez a privatizációból az önkormányzatoknak juttatandó vagyonhányad, amely ugyancsak rendkívül nagy szórást mutat, és rendkívüli nagy differenciálást jelent, hiszen vannak olyan megyék, ahol az önkormányzatoknak 5 százaléka, azaz a települési önkormányzatoknak 5 százaléka az, amely érintett ilyen formában - ez most a belterületi földingatlanokra vonatkozik -, de ugyanez elmondható a közmû-privatizáció önkormányzati bevételét illetõen is. Tehát ezt is érdemes megnézni, hogy ez milyen hatással van az önkormányzati bevételekre, az önkormányzatok vagyonára, hiszen ez is egy rendkívüli nagy távolodást és szórást jelent.
Tehát amikor ezt a három lábát a különbségek növekedésének bemutattam, akkor azt gondolom, hogy megalapoztam azt az állítást, hogy a költségvetésnek, a kormánynak törekedni kell arra, hogy a különbségeket valamilyen módon kiegyenlítse, és megteremtse annak a lehetõségét, hogy a szerényebb jövedelemtermelõ-képességgel rendelkezõ önkormányzatok is részesüljenek olyan forrásokban, amelybõl a közfeladataikat el tudják látni.
Amikor errõl beszélünk, akkor ellenzéki képviselõtársaink azzal vádolnak bennünket nemegyszer, hogy a kormány imád újraelosztani ahelyett, hogy szabadjára engedné a helyi települések fantáziáját, és a helyi bevételek növekedésében gondolkodna. Én azt gondolom, hogy amikor ennek a kötelezettségének - az újraelosztás és a kiegyenlítés kötelezettségének - tesz eleget a kormány, akkor ezeket az érveket tartja szem elõtt.
Azok a példák, amelyeket elmondtam a településtípusok között, ezek megjelennek Budapesten, a fõvároson belül is, hiszen a kerületek között is olyan különbségek alakulnak ki ezen okokból, amelyet valamilyen módon kezelni kell, és én biztos vagyok abban, meg vagyok arról gyõzõdve, hogy a forrásmegosztás rendszerét újra kell gondolni, végig kell gondolni, hogy ez hogyan, milyen eszközökkel, milyen technikákkal kezelhetõ.
Mit tett tehát a kormány ennek érdekében? Az 1997. évi költségvetésben - mint ahogy már az elején a személyi jövedelemadóról szólva elmondtam - a 25 százalék helyben maradó rész helyett 22 százalékra állítja be most ezt a helyben maradó részt a költségvetés, ezért is érthetetlen számunkra az az ellenzéki álláspont - és itt utalnék kereszténydemokrata képviselõtársam, jelenleg nincs a teremben, Csépe Béla képviselõ úr hozzászólására, aki élesen ostorozta ezt a konstrukciót, és határozottan kiállt a 25 százalékos helyben maradó szja mellett, ugyanakkor ezt nem bontotta ki, nem indokolta -, de hát világosan bizonyítható az, hogy a települések jelentõs részének ez a megoldás elõnyös, és a számukra ez megfelelõ és elõnyös helyzetet jelent.
A személyi jövedelemadó kiegészítése növelésére kell, én azt gondolom, hogy ilyen módon nagyobb összeget fordítani. A Települési Önkormányzatok Szövetségének tanácsa eljuttatta véleményét a költségvetésrõl a képviselõkhöz, és ebben kifogásolta, hogy a településüzemeltetési normatíva 38 százalékkal csökken, ez egyébként forint összegben is 469 forint/fõ ebben az évben.
Ez igaz, de pontosan ez az oka, amirõl én beszéltem, a kiegyenlítés, hogy ezt a növekedést a személyi jövedelemadó-kiegészítés növelésébe érdemes bevinni, hiszen ha ezt összevetjük azzal, hogy az szja-kiegészítés az elõzõ évhez képest 90 százalékkal növekedett - és ez rendkívül jelentõs összeg -, akkor azt gondolom, hogy világosan érvelhetünk amellett, hogy ebbõl meglehet a forrása a kisebb jövedelemtermelõ-képességû településeknek és szegényebb falvaknak is arra, hogy költsenek a mûvelõdési házra, a színjátszó körre, támogassák a sportkört.
Szeretném itt megjegyezni, hogy ezek az összegek, illetve ez a tendencia már olyan nagyságrendet ért el, hogy vannak már nagyvárosok is, amelyek belesodródtak ebbe a személyi jövedelemadó-kiegészítésbe. Ezért különösen érdekes a kereszténydemokraták álláspontja ebben a kérdésben, hiszen kereszténydemokrata polgármester vezette nagyvárosban is van már, nagyvárost is elérte már az, hogy személyi jövedelemadó-kiegészítésre szorul. Ez persze egyáltalán nem örvendetes, csak azt próbáltam jelezni, hogy miért érthetetlen ez az álláspont.
A következõ eszköz, amely a kiegyenlítést szolgálja, és a kormánynak és a kormánypárti frakcióknak az ez irányú elkötelezettségét mutatja, ez a területi kiegyenlítést szolgáló, közvetlenül ezt szolgáló források. Ennek növekedése a '97. évi költségvetésben 60 százalékos. Én azt gondolom, hogy ez egy helyes tendenciát jelez, és az a nagyon határozott álláspontunk, és a szocialista frakció önkormányzati munkacsoportjában sokan vallják ezt a nézetet, hogy a területfejlesztés és a kiegyenlítés forrásait, ezt a célt szolgáló ágazati forrásokat is tovább kell decentralizálni, a területfejlesztési tanácsoknak ebben a kérdéskörben, megyei területfejlesztési tanácsoknak, majd a regionális területfejlesztési tanácsoknak nagyobb lehetõséget és nagyobb forrásokat kell biztosítani ennek érdekében.
A negyedik ilyen kérdéskör, amely ezt a kiegyenlítõ funkciót szolgálja, ez a költségvetésben is megjelenik, de nem közvetlenül innen eredeztethetõ, hiszen a közoktatási törvény volt az, amely elindította azt az irányt, amely segíti a kisiskolákat, a falusi iskolákat, a kistelepülések iskoláit. Nemcsak az, hogy 25 százalékkal emelkedett a normatívák összege - és azt gondolom, ez egy nagyon jelentõs összeg -, hanem azzal is, hogy a differenciált normatívastruktúrával, azokkal a pótlékokkal, ami a kistelepülési iskolákat segíti, ezekkel a pótlékokkal olyan helyzetet teremtett, hogy megoldja - reményeink szerint megoldja, vagy legalábbis részben megoldja - a küszködõ kistelepülési iskolák problémáit.
Ezek után feltehetõ a kérdés, hogy érdemes-e újra nyitni azt a vitát - ami persze régi vita, és itt a parlamentben is már nagyon sokszor vitatkoztunk egymással ebben a kérdésben -, hogy gazdagodjon az az önkormányzat, amelyik képes erre, és az az igazi önkormányzati autonómia, és az van összhangban a piacgazdasággal, hogyha ennek semmiféle korlátot nem állítunk.
Én azt gondolom, hogy nem ebben az összefüggésben kell szemlélni a dolgot, hiszen nagyon fontos és nagyon jó lenne, hogy azok az önkormányzatok, ahol van jövedelemtermelõ-képesség, azok meg tudnának erõsödni, és olyan fejlesztéseket tudnának végrehajtani, a mûködtetésben olyan minõséget tudnának produkálni, amihez megvannak a forrásai. Tehát én azt gondolom, hogy ebben ezeket az önkormányzatokat segíteni kell.
Többek között például a települések számára biztosítani kellene olyan olcsó hiteleket, amivel a közmûfejlesztés, az infrastruktúra fejlesztésében hosszú lejáratú hitelekkel azok az önkormányzatok, amelyeknek a teherbíró-képessége ezt lehetõvé teszi, képesek lépni, és erre vonatkozóan is van már eldöntött szándék. A fejlesztési bank készül ilyenekre, önkormányzatoknak szánt ilyen jó hitelekkel.
De ugyanakkor, amíg a költségvetés úgy készül - és ez a logikája a fejezetnek -, hogy az önkormányzatokra fordítható források összege mondjuk 1000, és az ezen belüli megosztásról kell dönteni, akkor ezeket a kiegyenlítõ funkciókat, én azt gondolom, hogy fontosnak kell tekinteni, és ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy itt az önkormányzatokat, a különbözõ típusú önkormányzatokat egymással bárki is szembe akarná fordítani, hanem a szocialista frakciónak az a felelõssége jelenik meg ebben a gondolkodásban, amely fennáll azért, hogy a kistelepülések az ellehetetlenülés felé sodródó önkormányzatok ne kerüljenek abba a helyzetbe, amikor tényleg a csõddel kellene szembenézniük, hogy biztonsággal tudják a közszolgáltatásaikat ellátni.
(9.40)
Végezetül: az általam elmondottak nem arról szóltak, és nem arról beszéltem, hogy összességében az önkormányzati forrás kevés, elégséges vagy netán sok. Ez szóba sem került. Én csak utalni szeretnék arra, amikor az 1997. évi költségvetés irányelveit elõzetesen megismerhette az Országgyûlés, a frakciónk és az MSZP önkormányzati munkacsoportja és a baloldali önkormányzati közösség is foglalkozott azzal, hogy az eredetileg tervezett - az önkormányzatok számára tervezett - 6 százalékos növekmény milyen lehetõséget jelent az önkormányzatoknak. És világosan kijelentettük akkor, hogy ez elfogadhatatlan, ez összességében - ez a forrás - nem biztosítja a feladatok ellátását, és azt gondolom, hogy a kormánypárti frakciók munkája, érvelése is hozzájárult ahhoz, hogy a kormány a költségvetés benyújtásáig megváltoztatta az álláspontját, és 30 milliárd növekménnyel került beterjesztésre ez a költségvetés.
Az önkormányzati munkacsoport - szocialista frakció önkormányzati munkacsoportja - foglalkozott azzal, hogy bizonyos feladatok ellátására ebben a költségvetésben is szûknek látszik a forrás. Természetesen a kormánypárti képviselõk felelõsségével fogjuk ezt a kérdést áttekinteni, és amennyiben a bizonyos források átcsoportosítására javaslatot teszünk, ott ez fedezetmegjelenéssel történik majd. Ezen dolgozik ma az MSZP-frakció önkormányzati munkacsoportja. Én azt gondolom, hogy ha ebben a témában egy korrekt egyeztetést tudunk folytatni, akkor ez az egyeztetés sikerre vihetõ.
Összességében az önkormányzatokra vonatkozó költségvetést ennek a funkciónak, amelyrõl beszéltem, a kiegyenlítõ funkciónak a megjelenésével, megjelenítésével frakciónk el tudja fogadni, és támogatja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártiak oldalán.)