DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Elnézést kérek, de az elõbb kormánypárti képviselõ úr megijesztett engem, mert azt mondta, hogy sínen vagyunk - és attól tartok, hogy jön a vonat. Úgy gondolom, hogy jobb lenne, hogyha kicsit reálisabban néznénk.
Én magam elöljáróban el kell hogy mondjam nem rendelkezem a közgazdasági ismeretek magas fokával. Én magam '72-ben csak Samuelsonnal tudtam foglalkozni, tehát az elõtte levõ közgazdászokkal egyáltalán nem, de az azóta jövõkkel bizonyos mértékig igen, és azt is tudom, hogy már a '30-as években Cobb-Douglas-függvény létezett, ami arról szólt, hogy nemcsak a tõke számít, hanem az ember is. És bizony a nemzeti jövedelem vagy a nemzeti össztermék kiszámításánál, akár a GDP-nél kellene nézni magát az embert, kellene nézni a humán erõforrást, és ez a modern közgazdaságtan egyik új eleme, hogy legalább olyan mértékben, mint a tõkét.
De miután nem kívánok részt venni egy igen agresszív közgazdasági vitában, én úgy gondoltam, hogy Kovács család szempontjából mondanám el ezt a költségvetést. Kovács család egy átlagosnál szerencsésebb család, hiszen az Bdesanya tanárnõ, és állással rendelkezik, az édesapa pedig egyetemi oktató, és szintén állással rendelkezik. Tehát nyugodtan azt mondhatjuk, hogy Kovácsék jól élnek, hiszen egyiküket sem bocsátották el, és mind a kettõjüknek jövedelmük van. Szerencsések, mert van három szép gyerekük, de ez azt is jelenti - ahogy már az elõbb hallottuk -, hogy ez a család, miközben rengeteget ad a társadalomnak, sikerült egy olyan pozícióba küzdenie magát, hogy az egy fõre esõ keresetük a létminimum alatt van. Tehát a három gyermekük felnevelése igen nagy nehézséget okoz. Kovács család felelõsségteljesen gondolkodik, ezért úgy döntöttek, hogy elmennek a képviselõjükhöz, és közösen áttekintik a költségvetést. Vajon az idei év mit hoz a számukra? Vajon valóban igazak lesznek azok az ígéretetek, hogy 1996 a mélypont, és 1997-ben már javulni fog a pozíciójuk?
És akkor közösen elkezdték tanulmányozni a költségvetést. Nem volt könnyû. Nem volt könnyû, hiszen az idei költségvetés szerkezete más, mint az elõzõé. Nem volt könnyû, hiszen igen komoly összehasonlításokat kellett eszközölniük, és bár Kovács család két tagja, az édesapa és az édesanya két diplomával rendelkezik, mégis elég nehéz volt a képviselõvel együtt megtalálni a költségvetés összefüggéseit.
Kovács családban az édesanya 17 százalékos béremelkedés ígéretével rendelkezik mint pedagógus, csak egy kicsit elkeseríti, hogy az idei évben 19,5 százalékos béremelkedést ígértek neki, ebbõl 9,3-at teljesítettek, tehát a reáljövedelme a tavalyi évben is és az idei évben is jelentõsen csökkent. Kovács apuka pedig megnyugodhat, hiszen azt mondta a költségvetést elõterjesztés során a Mûvelõdési Minisztérium, hogy a felsõoktatásban rendkívül magas, 30 százalékos béremelkedés lesz, ami nagyon jó. Csak Kovács apuka újságot is olvas, ahol is a Népszavában Stark Antal helyettes államtitkár úr azt nyilatkozta, hogy nehéz év vár a felsõoktatásra. És azt is elmondta államtitkár úr, hogy a minisztériumi pályázatokon lehet bizonyos összegeket nyerni az egyetemeknek, ebben 12 százalékos béremelkedés van, és ha még ehhez tizenhetet hozzátesz a kormány, akkor itt kijön a 30 százalék. Valószínûleg államtitkár úr nem matematikus, ennek következtében nem vette figyelembe, hogy a pályázatokat nem mindenki nyeri el, és természetesen a pályázatok idõszakosak. Ez azt jelenti, hogyha az ember egy kutatási pályázatot elnyer, akkor egy vagy két évig vagy fél évig finanszírozzák abból az összegbõl a munkáját, de a késõbbiek során nem. Tehát ezt nem lehet a béremelkedés tekintetében elfogadni. Ennek következtében Kovács apuka úgy döntött - vagy úgy gondolja -, hogy az õ 30 százalékos béremelése egy ígéret, és mind a ketten, anyuka és apuka is valójában ígéretekkel rendelkezik a bevételi oldalon.
Kovács család azonban felelõsségteljesen gondolkodik, ezért megnézték, hogy mi történik az önkormányzatoknál. Hiszen három gyerekük közül az egyik óvodába, a másik általános iskolába, a harmadik pedig az egyetem "nulladik" évfolyamára jár, tehát jövõre fogja elkezdeni az egyetemet.
Kétségtelen tény - és ezt el kell ismerni -, hogy a normatív támogatások az oktatásban növekedtek, valóban jelentõs mértékben. Azt azonban ma sem tudjuk, hogy ezek a normatív támogatások mi mindent tartalmaznak. Tartalmazzák-e a 17 százalékos béremelkedést, tartalmazzák-e a 25-30 százalékra már elõre tervezett energiaár-növekedést, tartalmazzák-e azokat a fejlesztéseket, amit az iskolában, óvodában el kellene végezni? Úgy tûnik, hogy nem. Úgy tûnik, hogy erre a - bár kétségtelenül jelentõs - normatívaemelkedések nem adnak elég fedezetet; és ha még azt is áttekintjük, hogy az önkormányzatok jövedelme összességében hogyan változik, akkor Kovács apuka igen elcsodálkozik. Igen elcsodálkozik, hogy hogyan nyújthatott be a kormány egy 6 százalékos önkormányzati növekedéscsomagot, amikor mindannyian tudjuk, hogy az idei évben 24,5 százalékos, és ha jövõre 20 százalékos infláció lesz, akkor boldogok lehetünk. Tehát valahol úgy érzi Kovács apuka, hogy nincs biztosítva az a lehetõsége, hogy a gyermeke számára, aki óvodába és általános iskolába jár, nem lesz újabb teher, a gyermeknevelés számára nem lesz újabb teher, és bizony ha létminimum alatt él valaki, akkor azt gondolom, hogy azok a 30 százalékos tankönyvár-emelkedések, azok a költségek, amelyek, mondjuk, az étkezési hozzájárulásban megjelennek, többletköltségek, azokat nem könnyû kifizetni a családnak.
(11.10)
Nem egészen érti Kovács apuka és én magam sem, hogy a személyi jövedelem ott hagyott része valójában hogyan is fogja tudni kompenzálni azt az inflációs mértéket, annál is inkább, hiszen aki átnézte a statisztikát, az pontosan tudja, hogy miközben Budapesten a népesség 18,4 százaléka lakik, aközben az átengedett személyi jövedelemadó 34,8 százaléka itt realizálódik, és a kisvárosokban és a községekben, ahol a lakosság nagyobbik fele lakik, jóval kevesebb az átengedett személyi jövedelemadó.
És miközben a település fenntartásának, üzemeltetésének a normatívája a tavalyihoz képest 27 százalékkal csökken, aközben igen furcsán - vagy igen nehezen - tudja a Kovács család végiggondolni, hogy hogyan is lesz, hogyan is tudja az önkormányzat az õ települését - ami egy kisváros és nem Budapest - jól mûködtetni. Az átengedett személyi jövedelemadónak 12 százaléka feladattal terhelt, ahogy megtudtuk az elmúlt idõszakban, tehát feladathoz rendelt, ennek következtében a 34 százalékos átengedés valójában - vagy növekedés - már csak 24 százalékra csökkent.
Én nagyon örülök annak, hogy elkülönített összegekkel rendelkezik a Mûvelõdési Minisztérium, hiszen a közoktatásban vannak olyan fejlesztési összegek, amelyeket a közoktatási törvény módosítása kapcsán hoztak elõ. De milyen költségvetés az, és hogyan is gondolkozzon Kovács apuka és a Kovács család, hogyha ezekre az elkülönített pénzösszegekre csak március 31-én fogja benyújtani a Mûvelõdési Minisztérium azt a tervezetet, hogy hogyan kívánja kiosztani. Miért nem lehet tudni Kovács családnak, és miért nem lehet tudni a parlamenti képviselõknek, hogy mit kívánnak és milyen feltételek mellett fejleszteni, miért titok ez, és miért tudjuk meg ezt csak fél évvel késõbb.
Kovács apuka azonban továbbra is felelõsségteljesen gondolkozik, ennek következtében azt is számba veszi, hogy mi történik azokkal az önkormányzatokkal, akik az önhibájukon kívül - vagy önhibájukkal ellentétben - nehéz helyzetbe kerülnek. Erre, az elmúlt idõszakban hallottuk, hogy többlettámogatást fognak adni. Ez kétségtelen tény.
De tisztelt képviselõtársaim, nem lenne az jobb megoldás, hogyha megpróbálnánk az önkormányzatokat megtartani? Megpróbálnánk olyan támogatási rendszert kialakítani, hogy ne mindig újból és újból kiegészítõ támogatáshoz kelljen folyamodniuk. Nem lenne jobb, hogyha valóban végiggondolnánk azt, hogy melyek az önkormányzatok reális és valós igényei, és ezt akár normatíva, akár más formában - de most a költségvetési tervezés során - átadnánk az önkormányzatoknak?
Ezek után Kovács család és a parlamenti képviselõ úr megállapodott abban, hogy bizony az ÁSZ-jelentéssel egyetértésben az önkormányzatok 1997-ben rosszabb helyzetbe kerülnek, és akkor már csak egy kérdés merül fel. Hogy hogyan lehet az, hogy folyamatosan azt halljuk, hogy mennyire növekszik az önkormányzatok támogatása, hogyan lehet az a megoldás, vagy hogyan képzelhetõ el, hogy miközben 17 százalékos emelkedést - mint pozitívumot - terjesztenek elénk, aközben annál jóval nagyobb az infláció mértéke, tehát az önkormányzatok finanszírozhatósága komoly veszélybe kerül.
És akkor Kovács család erre is megtalálta a választ, hiszen Nemcsók államtitkár úr - kormánybiztos úr - múlt alkalommal a televízióban a Balaton kapcsán elmondta, hogy õ fél méterrel kívánja emelni a Balaton vízszintjét, de nem felfelé, hanem lefelé. Én azt hiszem, hogy most az önkormányzatok támogatását felfelé emeltük, de valójában lefelé fog csökkenni.
Kovács apuka pedig tovább gondolkozik. Tovább gondolkozik, hiszen az a kérdés is felmerült számára, hogy a nulladik évfolyamos gyereke hogyan is fogja jövõre elkezdeni az egyetemet. És ismét szeretném felhívni képviselõtársaim figyelmét arra a kérdésre, ami számtalan esetben igen furcsán jelent meg a közvélemény és a tömegtájékoztatás képernyõjén, illetve az újságok sorain.
Méghozzá az derült ki, hogy jövõre a tandíj 6500 forint havonként, ami nem több, mint a hallgatói normatíva 10 százaléka. Kovács apuka nem közgazdász és nem matematikus, ennek ellenére pontosan tudja, hogy a hallgatói normatíva 65 ezer forint, és hogyha a hallgatóknak befizetendõ tandíja havonta 6500 forint, az egy évre, illetve tíz hónapra 65 ezer forint. Tehát mondjuk meg õszintén és nyíltan, hogy a tandíj az pontosan ugyanolyan, mint a hallgatói normatíva, vagyis az ötéves jubileumát ülõ hallgatói normatívát a 65 ezer forintos tandíj formájában vissza kívánja venni a költségvetés.
Ebben a pillanatban Kovács apuka elkezd számolni, és azt tapasztalja, hogy egy gyermeke iskoláztatása - ami természetesen, hogy a családnak mindig áldozattal jár - körülbelül havi 10-15 ezer forintba fog kerülni, és kérdés az, hogy egy egyébként nagyon szerencsés család, ahol egy pedagógus édesanya és egy egyetemi oktató édesapa állással rendelkezve, megengedheti-e azt, hogy a a harmadik gyereke elvégezze az egyetemet.
Kedves Képviselõtársaim! És mindazok a kormánypárti és ellenzéki képviselõk, akik az elõbbiek során nagyon sok közgazdasági fejtegetést hallgattak, és azt gondolom, hogy a viták minõsége, bár igen kétséges volt, hangnemében tekintve, de nem vonom kétségbe a jó szándékot.
Azt kell hogy mondjam, hogy próbáljunk már egy picit az emberek fejével gondolkozni, és próbáljuk meg a családok életét végigtekinteni. Hogyan is fog '97-ben alakulni a családok élete - és valójában nagyon örülve Tardos Márton képviselõ úr felhívásának, hogy az országot kell hogy szolgálja a költségvetés -, fel szeretném hívni a figyelmüket, hogy az országban emberek élnek, Kovács családok és más családok, akik szeretnék tudni, hogy valóban '97-ben meg tudnak-e élni, hogy valóban '97-ben nem kell azt mondani, hogy nemcsak az ország van csõdben, hanem most már a családjuk is. Köszönöm szépen. (Taps.)