JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Csalódást fogok okozni azoknak, akik azt várják, hogy GDP-rõl, kereslet- kínálat viszonyáról, gazdasági növekedésrõl és ilyen dolgokról fogok beszélni. Nem fogok errõl beszélni, mert nem vagyok gazdaságkutató, nem vagyok pénzügypolitikus. Az úgynevezett demonstratív mutatókkal vagyok kénytelen operálni, eléggé el nem ítélhetõ módon, tegnap errõl volt szó, hogy jobb, ha nem azokkal jövünk fel erre a pulpitusra. Mégis azt hiszem, hogy van az 1997- es költségvetési törvényjavaslatnak néhány olyan szelete, olyan tényszáma, amelyekrõl nem beszélni egyrészt botorság lenne - hiszen valamelyest ezek enyhíthetik a meglévõ feszültségeket, amennyiben jók -, másrészt felelõtlenségnek tartanám, ha elhallgatnám õket, amennyiben új feszültségek forrását felfedezni vélem bennük. S talán az utóbbit is képesek leszünk oldani.
A költségvetési törvény vitájában természetes, hogy ellenzéki oldalról tegnap is, azelõtt is többször hangzott el kemény kritika. Bár hadd tegyem hozzá, itt egyetértek Ungár Klára képviselõ asszonnyal, aki azt próbálta elmagyarázni, hogy megítélés kérdése, milyen módon fogjuk fel vagy milyen módon fogalmazzuk meg azt, amit éppen mondani akarunk. Errõl a bizonyos - nyilván ismerjük - nem egészen megtöltött pohárról van, aki azt mondja, hogy félig üres, és van, aki azt mondja, hogy félig tele pohár. Tudom, hogy nagyon leegyszerûsített a dolog, minden példa sántít, ez is valószínûleg, de azért közel áll ahhoz, hogy hogyan nézzük a tényeket.
Számomra elgondolkodtató volt a tegnapi nap folyamán megfogalmazott néhány olyan jelzõ, miszerint ez a költségvetési tervezet nem ismeri fel a szükségszerûségeket, következetlen vagy megalapozatlan módon tervez. Jómagam - elõreengedve azt, amit elõreengedtem a legelején - azokon a területeken, amelyeket különös figyelemmel kísérek, találkoztam ugyan néhány ilyennel is, mármint következetlenséggel, de elsõsorban az ellenkezõ törekvéseket véltem felfedezni a törvényjavaslatban. Hadd mondjak erre néhány példát!
Köztudott, hogy választások eredményeként létrejöttek például a helyi kisebbségi önkormányzatok. Szükségszerû-e anyagilag is megalapozni mûködésüket? - vetõdhet fel a kérdés. Nos, ha valahol szükség van az úgynevezett kiegyenlítõ funkcióra, ez az a hely. A jövõ évi költségvetés tervezete ezt észlelte, nyilván észleli, s jóval elfogadhatóbb összeggel, ha nyilván nem is teljes mértékben megnyugtatóan, de igyekszik kezelni a problémát.
Vagy egy másik példa, áttérve, mondjuk, a külpolitikára. A jószomszédság külpolitikáját szeretnénk folytatni? - vetheti fel valaki a kérdést. Igen. Ehhez például sok minden kell. És most hadd ne beszéljek az alapszerzõdésekrõl, arról majd az ellenzéki képviselõtársak beszélnek vagy beszéltek. De mi minden kell? Jó, ha például van út, jó, ha van híd, jó, ha van határátkelõ.
(12.50)
S ezekbõl, ha végignézték képviselõtársaim, nyilván végignézték, jó néhány - idézõjelben mondom - "költségvetési édes teher"-ként megjelenik a '97-es évi tervezetben. Következetesség ez? Azt mondom, igen.
Egy harmadik dolog: centralizációs tendenciáktól óvja a kormányt néhány ellenzéki képviselõtársunk. Nos, én például azt látom, hogy a több éve vitatott, az érintettek által is, általam is vitatott oktatási kisebbségi normatíva végre kötötten kerül a felhasználókhoz. Az oktatási törvény mondja ezt ki természetesen.
Megszûnik tehát az önkormányzatok számára megfogalmazott félmondat, olyan sokszor idéztük régebben, az a félmondat, hogy a kisebbségi normatívával felhasználási kötelezettség nélkül lehet bármi.
Lehet ezt centralizációnak hívni? Hát megint csak az a bizonyos megítélés kérdése, én azt hiszem, hogy ez nem az. Inkább nagyon jó helyzetfelméréshez szabott terápia, ha ugyanis az eredeti célhoz rendelt pénzeszköz nem oda kerül, ahová kerülnie kell, hiába való a kormányzati jó szándék vagy a jobbítás akarása. S tegyük hozzá azt is, hogy az ilyen címen tervezett támogatás a következõ évre kimondottan szép összeg, több mint 3 milliárd.
Kedves Képviselõtársaim! Amint észrevették, nem kimondottan fejezetenkénti lépésekben haladtam vagy érintettem a témát, bár végig egy területrõl beszéltem, a hazai kisebbségpolitika pénzeszközökben megjelenõ trendjérõl, ha ezt mondhatom annak. S mivel éppen az oktatási normatívánál hagytam abba, itt is folytatom, az oktatásnál.
Folytatom kissé aggódva, s nem csupán azért, mert ismerem a terület összes hiányosságát, kínját, baját, hanem azért is, amit az ÁSZ-jelentésbõl mindannyian kiolvashattunk. Nem kevesebbrõl van szó a jelentésben, minthogy - amit egyébként tudunk -, hogy minden normatív támogatásnak megvan a feltételrendszere. Ha tehát egy iskola vagy száz iskola, kétszáz iskola nem képes majd megfelelni a kívánt feltételnek, nem fogja megkapni a plusz normatív támogatását.
Mi az a feltétel, amirõl beszélek? Nagyon egyszerû, hogy legyen miniszter által jóváhagyott programja az illetékes iskolának, vagy az illetõ helyen; amelyet a létezõ, nyilván létezõ háttérintézményeknek - mert hiszen azért mondom, hogy létezõk, mert a költségvetési törvényben megjelennek, az OKI-ról és az OKSZI-ról beszélnék - kellett volna prezentálniok. Hozzáteszem: lehet, hogy egyenesen a tárca fõosztályának. De hát nem prezentálta, és ez elég sajnálatos dolog.
Ilyenkor lehetünk elégedetlenek, mert a pozitív tendenciához, amit a költségvetési törvényjavaslat takar vagy felfed, konkrét feladatok kapcsolódnak. A konkrét feladatokat, konkrét felelõsséggel el kell végezni, s ha ez nem történik meg, akkor bizony hiába telepítette oda a 3,5 milliárdot a pénzügyi kormányzat ebben az esetben.
Mint ahogy például az sem egyértelmû, hogy a már 1993-ben - ha emlékezetem nem csal - kiadott MKM-rendelet szerint is sürgõsséggel renoválandó - azért sürgõs, mert életveszélyes - gyulai román kollégium miért maradt ki az MKM beruházásai közül. Ez, ha jól számolom, a következõ évre olyan 100-120 millió forintot jelentene. Én azt hiszem, hogy módosító indítvánnyal talán még visszakerülhet a költségvetésbe.
Végül megismételve a tegnap elhangzott, Békesi László által mondott szavakat, nevezetesen azt, hogy a következetesség unalmasságát árasztja talán ez a költségvetés. Visszatérek én is ehhez, és megpróbálom még végül a következetesség oldaláról nézni azokat a tételeket, amelyek engem érdekeltek. Állíthatom, hogy - végiglapozva - valóban következetes a költségvetés tervezete, mert például az Országgyûlés fejezetében végigvonul az igazán nem eltúlzott, de ha jól számoltam, 7 százalékos fejlesztés.
Hát ez nem sok, de legalábbis nincs különbség pártok, társadalmi szervezetek, országos kisebbségi önkormányzatok és a többiek fejlesztése között. Ez 7 százalék, akár tetszik, akár nem. Annyit azért hozzátennék, hogy mivel gördülõ költségvetésrõl beszélünk, jó lenne talán megvizsgálni, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok mûködését tekintve bázisként valóban tekinthetõ-e az az összeg, ami ott megjelenik.
És a következetességhez akkor még egy dolgot, s ezzel be is fejezem, hogy ugyanezt megpróbáltam megvizsgálni a miniszterelnökségi fejezetnél is, különösen annak fejezeti kezelésû elõirányzatainál. Itt sorakoznak - mint tudjuk - a közalapítványok. Hát, aki megnézte ezt a részét a tervezetnek, az bizony a fejlesztési különbségeknél találkozott 2 százalékos fejlesztéssel és 50 százalékos fejlesztéssel is, nyilván mindennek megvan a magyarázata.
Én azonban nem tudom megmagyarázni például, hogy a kisebbségi közalapítvány, amely - mint tudjuk - minden Magyarországon taksált kisebbség tevékenységét, sajtóját, hitéletét, hagyományõrzését, illetve annak támogatását hivatott finanszírozni, hogy ezt a közalapítványt összesen 2, azaz 2 százalékkal emelte meg ez a törvénytervezet, 6 millióval konkrétan; és azt hiszem, hogy ehhez is meg kellene próbálni megtalálni a többletforrást. Köszönöm szépen. (Taps.)