SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ha hihetünk a közvélemény- kutatásnak, akkor az a feladatom most, hogy a költségvetésnek a legnépszerûtlenebb, minisztérium által felügyelt fejezetéhez szóljak hozzá.
Röviden summázva a véleményem: ezen a helyezésen a költségvetés nem fog változtatni. Részletesen három témával szeretnék foglalkozni. Az elsõ a családi pótlék és a családi támogatások kérdése, a másik az egészségügyi intézmények helyzete és a harmadik az, hogy milyen filozófiai rendbe illeszthetõ bele a téma, a kiemelt elõirányzatokkal kapcsolatos politikája.
A családi pótlékról elöljáróban. Simone Weil szerint a léleknek van egy része, amely minden rosszaság, minden ellenkezõ tapasztalat ellenére azt várja, hogy jót cselekedjenek vele, és nem rosszat. Simone Weil szerint a léleknek ez a része az isteni. Nos, a családi pótlék kapcsán ismét csak a rossz tapasztalatokat lehet az érintetteknek megszerezni.
A kormány ugyanis most készül megtenni azt, amit már a rendszer bevezetésekor megjósoltunk annak idején, hogy jövõre az eddig jogosultak 18-20 százalékát megfosztja a családi pótléktól. Mindezt azzal teszi, hogy nem emeli meg a nettó bérkiáramlásnak megfelelõen a jogosultsági küszöböt, ezt a bizonyos 19 500 forintot. Sõt, egyáltalán nem emeli, így mindenki, aki eddig a felsõ két kategória szerint jogosult volt a családi pótlékra, az jövõre el fogja veszteni ezt a bizonyos juttatást.
(13.00)
Így a várható bérkiáramlás mellett, hogyha számolunk, akkor körülbelül minden ötödik-hatodik család elveszti a családi pótlékot. De nem lehet örömre okuk azoknak sem, akik benne maradnak a rendszerben. Hiszen a családi pótlék Tsszegét mindössze 500 forinttal kívánják növelni. Azt is csak május 1-jétõl. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy szinte mindenki rosszabbul fog járni a családi pótlékra jogosultak közül.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Kormánypárti Képviselõtársaim! Én most nem kezdem újra részletesen kifejteni azt önöknek, hogy ma Magyarországon milyen súlyos oki kapcsolat létezik a gyermekvállalás és a szegénység között. Arról sem hiszem, hogy meg tudnám önöket gyõzni, hogy az a tény, hogy minden harmadik gyermek a létminimum alatt él, olyan társadalmi veszélyt hordoz magában, amelynek a hatásai kiszámíthatatlanok, vagy rosszabb esetben, nagyon is jól kiszámíthatóak.
Azok az intézkedések, amelyeket önök a családokkal szemben szándékoznak elkövetni, legjobb esetben is a vétkes felelõtlenség kategóriájába tartoznak. Kérem önöket, hogy ne ringassák magukat abba a hitbe, hogy a három- és többgyermekes családok adókedvezményével bármi érdemit is tettek a családok helyzetének javításán. Mert bár a gesztus értékelendõ, az érdemi hatása, sajnos, elhanyagolható. Sajnos a három- és többgyermekes családok annyira kevesen vannak, hogyha minden adófizetési kötelezettségüket is elengednék, az sem tûnne fel a költségvetés egyensúlyában.
A gyermekek túlnyomó többsége egy-, illetve kétgyermekes családokban él. Ahhoz, hogy ezek a családok esetleg három- vagy többgyermekessé váljanak, ahhoz már most támogatni kellene õket. Hiszen ha az egy és két gyermek vállalása is megrendíti ezeknek a családoknak az anyagi helyzetét, aligha fognak ezek a családok újabb gyermeket vállalni, és nem lesznek belõlük nagycsaládosok.
Lehet, hogy önök közül néhányan úgy gondolják, hogy a három- és többgyermekeseknek juttatott támogatások olyan példátlanul nagylelkûek, hogy ösztönöznek az újabb gyermekvállalásra. De amint az elõbb is elmondtam, ki kell ábrándítanom önöket: nem az. A jelenlegi támogatási rendszer tehát gesztusként értékelhetõ, de valós segítséget nem nyújt.
A fent elmondottak értelmében a Fidesz-Magyar Polgári Párt azt javasolja, és olyan módosító javaslatokat fog benyújtani, hogy a jogosultsági összeghatárokat a nettó bérkiáramlás, a családi pótlék összegét pedig az infláció mértékével növeljük minden évben.
Tisztelt Képviselõtársaim! A következõ, a tárca hatáskörébe tartozó ágazat az egészségügy. Itt végignézve a tárca költségvetését, azt látni, hogy kizárólag intézményfelszámolásra tartalékoltak pénzt, azt viszont nagyon keveset. Legalább is a nagyratörõ tervekhez képest. Igaz ugyan, hogy a népjóléti miniszter úr immár többször, kategorikusan közölte, hogy az átalakítás zökkenõmentesen végrehajtható, de sajnos a konkrét zökkenésre adandó megoldások valahogy mindig titokban maradtak. Talán nem véletlenül.
Miközben a kórházak túlnyomó többsége anyagilag most már a falig hátrált a finanszírozás évek óta tartó folyamatos reálérték-csökkenése miatt, és mára már a betegellátás érdemi veszélyeztetése nélkül nem tud takarékoskodni. Addig a népjóléti miniszter úr meglepve hallja és felháborodik azon, hogy egyes gyógyszereket a betegekkel a patikából hozatnak be az orvosok. A meglepetés számunkra érthetetlen. Hiszen nem új gyakorlatról van szó. A felháborodás pedig akár jogos is lehetne. Jogos lehetne akkor, ha ezeknek az eseteknek a többségében az orvosnak nem a között kellene választania, hogy hatékonyan kezelje a betegét, és ehhez csak így juthat hozzá, mert a kórháznak nincs pénze a drágább gyógyszerre, vagy legjobb meggyõzõdése ellenére, a szakma alapvetõ szabályait megszegve, nem a tudomány állása szerinti kezelésben részesíti a betegét.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy gondolja, hogy aki a tárca felelõs irányítójaként ezt a jelenséget csak most fedezi fel és így reagál rá, mármint hogy megtorlást helyez kilátásba az említett orvosokkal szemben, annak - úgy gondolom - mindannyiunk érdekében jobb lenne tapasztalatokat gyûjtenie, és akár a saját bõrén kellene kipróbálnia, hogy milyen állapotok uralkodnak ma a közegészségügyben.
Én persze azt is értem, hogy nem könnyû a népjóléti miniszter úr helyzete. Az orvosok ugyanis érdekes emberek. Egy közgazdász szemével végképp nagyon furcsák. Soha nem voltak az orvosok arra szocializálva, hogy a beteg gyógyítását pénzügyi szemmel nézzék, hogy mérlegeljék a gyógyítás költség- haszon oldaláról. Ezért most megszenvedik a "nincs" érzését. Azt az érzést, hogy nekik kell eldönteni, nekik kellene eldönteni, hogy a kevés gyógyszerbõl melyik rászoruló beteg kapjon. Ezért inkább a jog szabályait próbálják megsérteni, mint a szakmáét. Én azt hiszem, az vesse rájuk az elsõ követ, aki úgy gondolja, hogy amikor õ a beteg, akkor is inkább egy elfuserált jogszabályt kellene betartani, akár az egészsége árán is.
Mindezt csak azért mondtam el, mert a népjóléti miniszter úr minden fenyegetése ellenére lesz ilyen a jövõben is. Sajnos. Elég csak a tárcához tartozó intézmények költségvetésére pillantani. Az országos intézetek mûködési költségvetése címén nominálisan is kevesebb pénzt kapnak jövõre, mint az idei várható teljesítésük. Ez azt jelenti, hogy ismét elvesztik a forrásaik legalább 20 százalékát - ezt a hivatalos infláció szerint mondom. De azt mindannyian tudjuk, hogy az egészségügyben ennél jóval magasabb az infláció, akár többszöröse is lehet az átlagosnak.
Végezetül pár szót szeretnék szólni a fejezeti kezelésû elõirányzatokról. Nagyon árulkodó számunkra az, hogy mely elõirányzatok szûntek meg. Az, ugyanis, hogy a szûkösebb pénzbõl mely célokra hajlandó költeni egy kormány, a legárulkodóbb az egyes célokkal kapcsolatos szándékait illetõen. Tehát a tárcánál a jövõ évben megszûnik a családvédelmi hálózat fejlesztésére elõirányzott összeg. Ugyanerre a sorsra jut, tehát megszûnik a Gyermekvédelmi Alap és a szakellátás fejlesztésére szánt összeg is. Változatlan összeggel szerepel benne a gyámügy és gyermekvédelem átalakítására szánt összeg. Ugyanennyi pénzt fognak kapni a mozgáskorlátozottak, valamint a fogyatékosok.
Örömmel konstatálhatnánk, állapíthatnánk meg, hogy az elesettekkel szemben némi megértést mutat a kormány, ha nem tudnánk, hogy a hajléktalanok ellátására szánt összeg jelentõs megemelése semmi mást nem takar, mint a Fõvárosi Önkormányzat számára nyújtott segítséget.
(A jegyzõi széket Sasvári Szilárd helyett Tóth István foglalja el.)
Összefoglalva tehát megállapíthatjuk az 1997. évi költségvetés tárgyalásánál, hogy sajnos a kormány politikája folytatódik, a kormány nemhogy nem nyújt segítõ kezet a családoknak, és nemhogy nem támogatja õket, nem támogatja a gyermekvállalást, a gyermeknevelést, hanem még rosszabb helyzetbe hozza a '97-es költségvetésen keresztül a családokat, az egy- és kétgyermekeseket is és a nagycsaládosokat is. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt a benyújtott költségvetést támogatni nem tudja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)