ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Két napja folyik a költségvetési vita. Látszólag botrányos érdektelenség mellett. Mert ha valaki mondjuk a televízión figyeli az Országgyûlés munkáját, bizony furcsállhatja az üres padsorokat, a néhány elhagyatott képviselõt a teremben.
De mielõtt bárkinek számonkérõ gondolatai támadnának, sietek tudatni mindenkivel, a kormány ismét késõn nyújtotta be a költségvetést és közvetlen hozzátartozóit, az adó- és társadalombiztosítási törvényeket. A kötelezõ határidõk pedig csak úgy tarthatók be, ha a plenáris ülésekkel egy idõben a bizottságok is üléseznek, és a csökött képviselõk, bár gyakorolják, még mindig nem tudnak egy idõben két helyen is részt venni a munkában.
Milyen kár, mert ha tudnának, nem kéne ilyen valóban érdektelen látszat mellett tárgyalni a törvények törvényét, az ország jövõ évi költségvetését. Mindezt képviselõcsoportonként kiporciózva, idõben korlátozva, a tisztelt Ház nagyobb dicsõségére.
A Néppárt nevében ezúton és most is tiltakozom ez ellen az egyesek által talán szakértõnek tartott módi ellen.
Tisztelt Ház! Idõ hiányában nincs lehetõségem, hogy citáljam a törvényjavaslatból mindazt, ami arról szól, hogy a kultúra, a mûvészetek szempontjából milyen szerény ez a költségvetés. Pedig mára már legalább mások példájából tudni kellene és illene is, hogy mit jelent a kultúra, a mûvészet, a humán erõforrás hatása a társadalomra és a gazdaságra. Annak, hogy ez így van, én két okát látom.
Az elsõ, hogy a kultúra, a mûvészetek hatását és hasznát a "fõkönyvelõk" nem tudják egy nap múlva forintban kimutatni, távolabb pedig nem látnak. - Kérem a jegyzõkönyvet, hogy a "fõkönyvelõk" további használatánál mindig tegyenek idézõjelet.
A második, hogy nincs ennek a körnek kellõ érdekérvényesítõ ereje más tárcákhoz képest. Ennek illusztrálására mondom a következõ, mint cseppben a tenger történetet.
A kulturális bizottság tegnapi ülésén a Pénzügyminisztérium és a szaktárca véleménye eltérõ volt egy helyütt. Arra a kérdésemre, hogy akkor mi a kormányálláspont, a pénzügyminisztériumi tisztviselõ, mintha ez magától értetõdõ lenne, rávágta - a Pénzügyminisztériumé. Majd két mondattal késõbb úgy nyilatkozott, hogy ezt a konkrét kérdést egyébként a kormány még nem tárgyalta.
(13.40)
No comment. Nézzük hát, a "fõkönyvelõi" indulat milyen pénzügyi környezetet kíván teremteni a kultúra, a mûvészetek, a tudományos és mindezek mûvelõi számára! Rosszat, mert nem képes figyelembe venni, hogy a társadalmi munkamegosztásban ezek sajátos, egyedi alkotói folyamatok, amelyeket nem lehet - a Pénzügyminisztérium kedvéért sem - vállalkozásba erõltetni, igen, erõltetni, mert ellenkezõ esetben az érintett alkotókat például komoly adóhátrányok érik. E néhány percben ezt nem fejthetem ki részletesen, így ebbõl a pénzügyi környezetbõl egy témát emelek ki: a kulturális és mûvészeti honoráriumok társadalombiztosítási járulékát.
Az indok, hogy ki kell terjeszteni, ki kell bõvíteni, mert a közteherviselés így kívánja. Mondhatnám, de nem teszem, hogy ez demagógia, inkább azt mondom, farizeus álláspont. Egyrészt azért, mert a közteherviselés nem kizárólag azt jelenti, hogy mindenkitõl kivétel nélkül mindent el kell venni, amit csak lehet. Másrészt, a közteherviselés nem öncél, mert azt is vizsgálni kell, hogy mi a közérdek. Vagyis szabad-e az éltetõ kultúrát, mûvészetet ellehetetleníteni? Harmadrészt, addig, amíg ebben az országban a kormányzati tehetetlenség következtében is szó sincs közteherviselésrõl, miféle perverzió ezt ezen a maroknyi alkotón követelni? Végül, de nem utolsó sorban az írókat, a képzõ- és ipar-, a fotómûvészeket, a zenemûvészeket az '50- es évek elejétõl a mai napig kirekesztette magából az egyébként mindenki mást befogadó társadalombiztosítás. Tehát nem valamiféle értelmiségi különcködés ez az alkotók részérõl, hanem - még egyszer mondom - kirekesztés, egyben kötelezés arra, hogy saját nyugdíjsegélyrendszert hozzanak létre. Mert ha ezt végül is kínjukból nem tették volna meg, öregkorukra semmiféle nyugellátásban nem részesülhettek volna.
Tisztelt "fõkönyvelõk"! Ki beszél itt közteherviselésrõl? Hogy mennyire abszurd mindez, képzeljék el Gipsz Jakabot, akit az önök törvényjavaslata arra kényszerítene, hogy honoráriumai után 1997. január 1-jétõl társadalombiztosítási járulékot fizessen. Igenám, de a nyugdíjkorhatár eléréséig már csak tizennégy éve van hátra. Ez azt jelenti, hogy hiába fizetné a járulékot tizennégy éven át, nem kapna nyugdíjat, mert a minimálnyugdíj csak 15 év után állapítható meg. Ezért továbbra is kénytelen lenne a saját nyugdíjpénztárukba befizetni a részleteket, hogy legalább onnan kapjon a nyugdíjnál jóval szerényebb nyugdíjsegélyt. Tessék mondani, ki beszél itt közteherviselésrõl? Bizony, bizony költségvetés-esztéták, itt nem közteherviselésrõl, hanem a Néppárt álláspontja szerint, ismét alkotmánysértésrõl van szó.
És a megbízók befizetései? Ebbõl a szempontból azért elfogadhatatlan a "fõkönyvelõi" törekvés, mert az a 39,5 százalék, amit a megbízóknak minden megbízás után be kellene fizetni a társadalombiztosításnak, nem létezik. Nincs benne a rendszerben, ennyivel nem lesz több a megbízások fedezete. Vagyis, ha ma egy megbízónak száz forintja van mûtárgyra, könyvkiadásra, mûsorszámra, e törvénymódosítással egy varázsütésre már csak ötven forintja lenne. Ezek után vagy nem tud megbízást adni, vagy felét az eddiginek - és ezzel rövidíti meg a kultúra, a mûvészetek fogyasztóit. Vagy a felemelt eladási árral, helyárral, könyvárral, jegyárral terheli meg az olvasni, zenét hallgatni, mûtárgyban gyönyörködni vágyókat. Az eredmény: ezért is egyre kevesebben részesülhetnek kulturális, mûvészeti élményben, mert a családi költségvetésébõl erre már végképp nem futja. Ez a cél? Ez a közérdek?
Tisztelt Képviselõtársaim! Az expozéból kihallatszott az a dermesztõ vélemény, hogy talán nem is kell annyi író, zenész, képzõ-, ipar-, fotómûvész és így tovább. Tehát túl sok van belõlük? Szerintem túl kevés. Mert ki mondja meg elõre, hogy kibõl lesz Bartók Béla vagy Csontváry Kosztka Tivadar? Ki vállalja azt, hogy a pénzügyi környezet lehetetlensége miatt a Pénzügyminisztérium kívánatos keretén kívül reked Ady Endre?
Emlékeznek arra, hogy mi volt a KGST címere? Vörös mezõben hét sovány tehén fejte egymást. Ha "fõkönyvelõi" buzgalom törvénnyé válik, akkor a magyar szellemi élet címere a következõképpen fest majd: a Pénzügyminisztérium villanypásztorral szigorúan megszabott legelõjén sovány múzsák fejik egymást és önmagukat.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, fogjuk le Pénzügyi Ábrahám tõrt emelõ kezét, kár lenne Mûvészeti Izsákért!
Másik témám a rádiózásról, a televíziózásról szóló törvény és a költségvetés viszonyára - vagy inkább iszonyára - vonatkozik. Csak utalok arra, hogyan kívánta épp a költségvetési megszorításokkal és törvénymódosításokkal a kormány a médiatörvényt alapjaiban megtorpedózni. Hála az égnek, meghátrálásra kényszerült. Ám a költségvetés nem tartalmaz megoldást a Magyar Rádió és a Magyar Televízió köztartozásaink, felhalmozott adósságainak rendezésére, a Duna Televízió elmaradt fejlesztésének pótlására, és az ismert közjátékok miatt elcsúszott koncesszióba adás pénzügyi költségvetési következményeivel sem törõdik.
És végül egy gyöngyszem a szakértelemtenger fenekérõl. A költségvetési törvény 6. § (4) bekezdése szerint "Az intézménynél elkerülhetetlen elbocsátások során csak annak a dolgozónak a törvényesen járó végkielégítésére lehet költségvetési pénz igényelni, akivel megállapodtak abban, hogy a felmentéstõl számított három éven belül nem létesít rendszeres foglalkoztatásra jogviszonyt a rádiózás és televíziózás területén, illetve nem szerez tulajdont vagy tulajdoni hányadot a rádiózással és televíziózással kapcsolatos gazdasági társaságban". Idézet bezárva. Ez a paragrafus rokona a röghöz kötésnek vagy annak, amikor például katonatisztek vagy más, bizalmi állásban, beosztásban lévõk tíz évig nem mehettek Nyugatra. Persze, állítólag mindkettõ más rendszer volt, mint a mai. Szegény Örkény, hogy ezt nem érhette meg! Ez aztán az igazi egyperces! Bár saját véleménye szerint nem abszurdot, csak reálisat írt. A Néppárt a foglakoztatástól és tulajdontól eltiltást alkotmánysértõnek tartja és elutasítja, mert minden épeszû indokot nélkülöz, és még nem volt példa arra, hogy bármely intézménynél vagy foglalkozási ágban a végkielégítés feltétele a hivatás három évre szóló kötelezõ feladása lett volna.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Boldogan mondtam volna szépeket, elismerõ szavakat, de - sajnos - e témákból nem tudok. Néhány hete arról beszéltem, hogy a hivatalban lévõ kormány kétéves ténykedése hogyan s mivel sújtotta a magyar családot.
A Magyar Demokrata Néppárt nevében szomorúan tudatom, hogy ezzel a költségvetéssel és szolgálóleányaival elfogadásuk esetén tovább romlik a helyzetük. Különösen, ha van a családban tudós, mûvész, kulturális munkás vagy újságíró. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)