DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Az 1997. évi költségvetési tervezet közoktatást és felsõoktatást érintõ fejezeteihez szólok hozzá. Mielõtt a legfontosabb általános megállapításokat megtenném, fel kell tennem néhány alapvetõ kérdést, amely segít megérteni a kormány oktatáspolitikájának lényegi elemeit.
Egy: a miniszterváltás, az 1993. évi törvények módosítása és a törvénymódosítások óta eltelt MKM intézkedések jelentenek-e olyan változtatásokat a kormány oktatáspolitikájában, amelyek végre az oktatásügy választási programokban és kormányprogramokban is megígért, kiemelt stratégiai ágazatként való kezelését bizonyítják? Ezzel kapcsolatosan hadd jegyezzem meg, hogy felháborítónak tartom, hogy az MKM képviselõje ma az egész nap folyamán távol volt annak ellenére, hogy a felszólalók névsorából világosan következtethetett volna arra, hogy ma oktatásüggyel kapcsolatos hozzászólások lesznek. Ennyit az MKM érdeklõdésére akár a kormánypárti, akár az ellenzéki képviselõk hozzászólásaihoz.
Kettes: várható-e tényleges elõrelépés az oktatásügy finanszírozásában? Ténylegesen olyan mértékû-e az emelkedés, ahogyan azt a kormányzat állítja? Különösen aktuális ez a kérdés, mert úgy tûnik a miniszter úr nyilatkozataiból, hogy az oktatásügyben közel a Kánaán.
Hármas: várható-e igazi modernizáció, vagy ez csak egy szólam, amelyet elõszeretettel hangoztatnak a kormány és kormánypárti képviselõtársaink? Megállítható-e az oktatásügy további hanyatlása ezekkel a költségvetési lépésekkel?
Négyes: tesz-e valamit a kormány a pedagógusok további megnyomorításának megakadályozására, és megpróbálja-e a lecsúszásukat megakadályozni?
Végezetül: megvalósított-e a kormány bármit is azokból a szép ígéretekbõl, amelyekkel oly bõkezûen bombázta a társadalmat választási programjaiban és a kormányprogramban?
A Kereszténydemokrata Néppárt válasza a feltett kérdésekre egyértelmûen nem.
Egyes: megállapíthatjuk, hogy a kormány oktatáspolitikájában nincs változás. Egyik oldalon továbbra is folyik az oktatásügy szándékos leépítése, másrészrõl túlzott piacosítása. Az, hogy a jelenlegi miniszter úr diplomatikus, az ütközéseket és szakmai kifogásokat ügyesen kikerülõ miniszter, ez a lényegen nem változtat.
A második kérdés a finanszírozás. Legjobban úgy fogalmazhatnánk meg a kormány tevékenységét, hogy itt egy zseniális bûvészmutatványról van szó. Miért? Mert valóban jelentõs a normatívák emelése, az oktatásügyre elvileg valóban több jut. De az elmúlt két évben az önkormányzatokat úgy megnyomorították, hogy ebbõl a helyzetbõl jövõre sem fognak tudni kilábalni. A jelenlegi költségvetési támogatás emelkedése jó, ha az infláció felét fedezi. Tehát az önkormányzatok helyzete tovább romlik. Nem lesz más választásuk, mint - idézõjelbe téve - "leggyengébb ellenállás" irányába elmenni, ez pedig feltétlenül érinti az oktatásügyet, tehát további leépítések várhatók, további leépítéseket eredményezhet, eredményez. Az MKM képviselõje is elismerte, hogy várhatók további pedagóguselbocsátások. A kormány pedig mossa kezeit, és azt mondja, én mindent megtettem, jelentõsen emeltem a normatívákat, az önkormányzatok a hibásak, hogy ezzel nem tudnak mit kezdetni.
Itt kell szólnom a költségvetés szerkezetérõl is. Az alapnormatívákról, a differenciált normatívákról és a kiegészítõ normatívákról tulajdonképpen nem szeretnék most beszélni, csak egyetlen területrõl, a központosított elõirányzatokról. Jelentõs összegrõl van szó: 11,2 milliárd Ft. A kitûzött célok megfelelõek, a kitûzött célokkal egyetértünk.
(14.10)
A felhasználás módozatait illetõen kétségeink vannak. A felhasználás három jogcímen történik. Egy, a közoktatás fejlesztése és az információs rendszer fejlesztése, a második a továbbképzés, továbbképzési infrastruktúra kialakítása és a harmadik a térségi feladatok. Véleményünk szerint helytelen, hogy ezt a hatalmas összeget a minisztérium gyakorlatilag saját hatáskörében oszthatja el. A Tocsik-ügy eddigi tapasztalatai alapján még inkább megerõsödött a KDNP-ben az a feltevés, hogy a szabályozatlanság miatt ez a hatalmas összeg a kormánypártok kliensrendszerét erõsítheti. Arra kellene törekedni, hogy a pénzek az önkormányzatokhoz, az egyetemekhez, a fõiskolákhoz jussanak, ne pedig minisztériumi szervezetekhez és a kormánypártokhoz közel álló kft.-khez. Szeretném jelezni, hogy erre már volt példa e kormány idõszakában az MKM esetében.
Visszatérve a felvetett kérdésekre, a kormány által támogatott modernizáció csak egy szlogen, tartalom nélkül.
A négyes kérdésre: a Kereszténydemokrata Néppárt legsúlyosabbnak ezt a területet tekinti, a pedagógusok helyzetének további romlását, a pedagógusok erkölcsi és anyagi megnyomorítását tekintjük. Elérte-e a pedagógusok fizetése az ígért szintet? A kérdés költõi. Tudomásunk szerint a növekedés bruttó 12,4 százalék lesz, ezt mondják a szakszervezetek. Én hiszek nekik. Ígért a kormány 19,5 százalékot. A leépülést nem lehet ellensúlyozni hangzatos szólamokkal, ígéretekkel. A középosztály megerõsítése nélkül nincs polgári társadalom, a középosztály pedig nem erõsödhet meg a pedagógustársadalom megerõsödése nélkül. A felsõoktatás helyzete a közoktatásénál is rosszabb. Erre az érintettek rendszeresen felhívják a kormányzat figyelmét, eredménytelenül.
További nehézségeket okoz a kormány egyéb tevékenysége. Például legutóbb a kiadott 154/1996. kormányrendelet a képzési normatívákról borzolta a kedélyeket, és fényes bizonyítéka - idézõjelbe téve - a kormány "szakértelmének".
Továbbra is fennáll az egyházi oktatás diszkriminatív megítélése. Erre a történelmi egyházak vezetõi számtalanszor felhívták a miniszterelnök úr figyelmét, eredménytelenül. Észre kellene végre venni, hogy az oktatási rendszerünk akkor lesz egységes egész, ha abban az állami önkormányzati intézményeken túl az egyházi alapítványi és egyéb intézmények azonos feltételek mellett jelennek meg mint állami feladatok ellátói. Különösen jól látható az egyházi intézményekkel szembeni diszkrimináció a felsõoktatásban. Például a költségvetési tervezetben a hitéleti képzésben részt vevõk 80 ezer forint/fõ/év, ezzel szemben, a hasonló jellegû bölcsészképzés 190 ezer forint/fõ/év. A történelmi egyházak vezetõi szerint 1995-ben és 1996-ban az állam körülbelül 1,3 milliárd forinttal maradt adós velük szemben. A most adandó 900 millió forint - a tévedések elkerülése végett - nem többletpénz, hanem egy elmaradt tartozás.
Végezetül ez a hatásvizsgálat, amellyel a Kereszténydemokrata Néppárt mindenkor fel szeretné hívni a kormány figyelmét a hibákra. Mi várható a tervezett költségvetés elfogadása esetén? Marad a pedagógusok nyomorszinten tartása, ráadásul további elbocsátások várhatók. Az önkormányzatok további iskolabezárásokra kényszerülnek, mint már itt, a parlamentben a vita során hallottuk, a kormány áldásos tevékenysége folyamán 200 óvodát és iskolát zártak be. A kistelepülések iskoláinak további megszûnése, a kormányzati demagógia fokozódása, mindent elsöprõ sikerpropaganda várható. Ennek jeleit a miniszter nyilatkozatai már mutatják. A hangoztatott modernizálás valahogy a jövõben is láthatatlan marad. A központosított irányzatok összege miatt növekszik a kormányzati függõség, fokozódik a kliensrendszer.
Azt hiszem, hogy az elmondottak alapján világossá válik mindenki számára, hogy a KDNP miért nem tudja támogatni ezt a költségvetést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)