BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Néppárt részérõl a költségvetés általános vitájában az adókhoz szeretnék hozzászólni. Nem mennék most bele ilyen alap-gazdaságfilozófiai kérdések vitájába, ezt már néppárti képviselõtársaim elõttem megtették.
Akkor, amikor az adótörvényeket tárgyaltuk, többször elhangzott a kormány oldaláról, hogy az adótörvények volumenét a költségvetés bevételi oldala határozza meg. Vagyis magyarul: annyi adót kell fizetnünk, amennyire az adott évi költségvetésben szükség van.
Nos, ez egy nagyon érdekes, de megszokott gyakorlat a kormány részérõl. És ez különösen abban a vetületben érdekes, amikor, látjuk most már a költségvetés számaiból, hogy a költségvetés elsõdleges egyenlege, az plusz 304 milliárd, vagyis magyarul - hétköznapi nyelven - adósságszolgálat nélkül 304 milliárd pluszban van a költségvetés.
Hát akkor lássuk most már egyben az adóinkat, a '97. évi adóinkat, amelyeket a kormány szerint a költségvetés határozott meg elsõsorban. Hogyan is alakulnak tehát a befizetett és a nem befizetett forintjaink?
(14.50)
Ugye, úgy tûnik - most már egyben látva ezeket az adótörvényeket -, hogy a rejtett gazdaság, amelyik egy meghatározó jellemzõje a magyar gazdaságnak, '97. évben is rejtve marad. A törvények ismeretében nem sok reményünk van arra, hogy ebbõl valamit le tud dolgozni az apparátus.
Nézzünk néhány példát. Itt van mindjárt az általános forgalmi adó, az áfa bevétele 627 milliárd forint. Itt a '96. évi várható bevételhez képest egy 18,6 százalékos növekedés van, és ebbõl az adóbeszedési eredményjavulás, amirõl tehát beszélünk, az 22 milliárd forint, tehát összesen mindennek 3,5 százaléka.
De hasonlóan igen kicsi ez az összeg, ha a fogyasztási adót megnézzük. Ott 267 milliárdos bevétellel számol a kormány, és a valorizáció miatt ez körülbelül 14,6 százalékos növekedést fog jelenteni, és ebbõl az adóbeszedési eredményjavulás az 8 milliárd, vagyis szintén ismét 3,5 százalék.
Az szja-nál is hasonlóan alacsony számokat találunk. Nos, azt lehet mondani, hogy a kis eredmény is jó eredmény, csak hát itt felvetõdik a kérdés, hogy mi ez a tényleges rejtett jövedelmekhez képest.
Ha megnézzük az áfa-törvényt, akkor a múlt év, mindig az elmúlt év visszásságait értékeli a Pénzügyminisztérium, és annak alapján bezár bizonyos kiskapukat. Most ennek következtében például éppen az áfatörvény ténylegesen mindig visszamenõleg elrendezi az elõzõ év rejtett gazdaságát, de nem tekint elõre, és így egy egyre részletezõbb törvényt kapunk a kezünkbe, és közismert, hogy az adóhatóságnak a szabályérvényesítés igen gyenge pontja. Itt tehát egy mind részletezõbb, és mindig visszafele intézkedõ törvény nem tudja meghozni a kívánt eredményt.
Általában véve megállapítható az, hogy a megfelelõ adóbehajtással foglalkozó szervezetek nem kapják meg a szükséges pénzeket. Idézném például az ÁSZ-t ebben a vonatkozásban, mit is mond erre nézve az ÁSZ: "A többletbevételek teljesítéséhez nem teremtette meg a kormány az anyagi feltételeket, miközben az adóbeszedési eredmény javításában elérendõ bevételeket felemelte." Vagyis magyarul mit mond ez a mondat, azt mondja, hogy amennyi pénzt kért volna az adóhatóság ahhoz, hogy tényleges eredményeket tudjon elérni, ezt a kormány számára nem tudja biztosítani, de a rejtett gazdaságból beszedendõ jövedelmeket viszont megemelte.
Én azt hiszem, hogy itt egy olyan jelenséggel állunk szemben, ami arról szól, hogy a kormány nem mert vagy nem akart biztos kézzel hozzányúlni ahhoz a három alappilléréhez az egész adórendszerünknek, amely az adó csökkentése, tehát az adó mértéke, az adóalap szélesítése és az ellenõrzés hatékonysága hármas egysége jelenti. Ha ehhez a hármas egységhez a kormány sokkal határozottabban, sokkal energikusabban, sokkal nagyobb vonalúan hozzá tudott volna nyúlni, akkor a három együtt egy határozott eredményt hozott volna, egy határozott javulást hozott volna. Jelentõsen megváltoztatva ezzel az adó volumenét is, de a szerkezetét is.
Mondok például egyetlenegy példát. Általában véve a fejlettebb országokban a közszolgálati szervezetek hatékonyságának a vizsgálata egy természetes dolog. Vagyis mirõl van szó? Arról van szó, hogy a kormány változatlanul azt mondja, hogy van egy új szakfeladat, a rejtett gazdaság minél szélesebb körben való feltárása, és ehhez az intézményeknek kell erõforrásokat kiharcolni, vagyis az intézményt finanszírozza, és nem a szakfeladatot.
Úgy gondoljuk, hogy ezek talán technikai részletek, de mégis nagyon fontosak ahhoz, hogy megértessük azt, hogy mi az, amirõl mi itt most beszélünk. Nem elsõsorban arról, hogy több és még több és még több pénzt bocsássunk bizonyos hatóságok, illetve bizonyos hivatalok rendelkezésére; hanem azt, hogy ezt a pénzt sokkal hatékonyabban lehessen felhasználni.
A második téma, amirõl szeretnék az adótörvénnyel kapcsolatban most a költségvetésnél említést tenni, az a következõ. Idézem a pénzügyminisztert, mit mondott: "Az 1997 évi költségvetés nem pusztán egy adott évre érvényes elszámolás halmaza, hanem igyekszik egy hosszabb távú, átgondolt fejlõdési pálya kiindulópontja lenni." Nos, ha megnézzük ezt a hároméves prognózist, amelyet megkaptunk itt a képviselõi postában, akkor tény és való, hogy ebben táblázatokat találunk, amely igyekszik megbecsülni 1999-ig mindazokat az adóbevételeket, amelyekre a költségvetésben az adott szerkezetben szükség lesz.
Csak hát kérdem én, miért nem lehet ezt lefordítani a vállalkozó nyelvére? Miért megint ez a kishitûség? Miért nincs az, hogy a kormány ezeknek a számoknak az alapján, amelyeket leírt, és amelyeket számunkra itt a költségvetési törvény kapcsán megküldött, azt mondja a vállalkozóknak, azt mondja a magyar családoknak, hogy csökkentem az adót, és ez számodra ezt és ezt és ezt fogja jelenteni.
Hogy ezt nem teszi meg, ennek két oka lehet. Az egyik oka az, hogy maga sem bízik ezekben a számokban. Nos, ez egy olyan dolog, ami áthidalható lenne akkor, hogyha a kormány legalább két-három részét az adótörvényeknek, két- három fontosabb irányát kiemelné, és legalább ott rögzítené azt, hogy mire számíthatunk.
De lehet egy másik oka is annak, hogy ezt nem teszi meg. Nevezetesen az, hogy még maga is úgy gondolja, hogy ezekkel az adószámokkal az elkövetkezendõ években játszania kell.
A kis- és középvállalkozókat megkérdezték, hogy mi akadályozza leginkább a fejlõdésüket. A legtöbben a magas közterheket és a kiszámíthatatlan gazdasági szabályozást jelölték meg.
Szeretném felhívni itt a kormány figyelmét arra, hogy éppen a költségvetés kapcsán, akkor, amikor azt mondjuk, hogy az adóterheket a költségvetés determinálja. Mód és lehetõség van arra, hogy kiszámítható gazdasági szabályozást biztosítsunk az igen lényeges kis- és középvállalkozók számára.
És végül, nyilvánvalóan egy ellenzéki politikusnak föl kell tenni a kérdést, hogy teljesülni fognak-e az adóbevételek '97-ben. Nekem az a véleményem, hogy ezek az adóbevételek feszítettek. De eddig minden évben teljesültek. Van egy olyan benyomásunk a saját számításaink és az elmúlt idõszak értékelése alapján, hogy - ha nem történik valami különleges katasztrófa -, akkor ezek az adóbevételek, ha nem is egészen ilyen szerkezetben, de teljesülhetnek.
Csak hát a probléma ott van, hogy éppen pont a kis- és középvállalkozók, a családok és az embereknek a sokasága ilyen módon egy évre egyszerûen nem is tudja, hogy mit, miért adózik. Nem is tudja, hogy jövõre mit és miért fog adózni, majd '98-ban, majd '99-ben. Úgy hiszem, akkor, amikor a kormány hároméves elképzelésrõl beszél, amikor ezt hozza be elénk a parlamenthez, akkor a minimum, amit elvárhattunk volna, hogy ugyanezt a költségvetés alappillére, az adótörvények vonatkozásában is megteszi. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)