DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Sok tekintetben a képviselõ úr által elmondottakkal, amelyben indokolta önálló képviselõi indítványát, természetesen nem hiszem, hogy itt a Házban, de a Házon kívül is bárkit találhatnánk, legalábbis a jó érzésû és a tisztességesen gondolkodó emberek között, akik ezeket a célokat ne tudnák elfogadni és ne tudnák támogatni. A kormány is rendkívül fontosnak tartja azt, hogy a közbiztonság, az igazságszolgáltatás mûködése harmonikusabb legyen. Éppen ennek érdekében szorgalmazzuk azt az átfogó igazságszolgáltatási reformot, amelynek eredményei a belátható idõn belül megvalósulhatnak. Amikor tehát ezeket a megállapításokat teszem, akkor elismerem a célok helyességét és a célok jogosságát. A vita közöttünk abban alakult ki a bizottsági ülésen is és most is, hogy vajon a megválasztott, valóban helyes és jó célok megvalósításához választott eszköz milyensége, minõsége megfelelõ-e. És e között ebben a kérdésben természetesen van helye, sõt eleve szükség is van a vitára.
Tulajdonképpen a javaslat támogatásra méltó, és gondolom, hogy meghallgatva képviselõ úr indokait, nagyon sokan úgy érzik, hogy támogatni is kell ezt a javaslatot. Ez egy népszerû javaslat, reagál azokra a problémákra, amelyek ebben a témakörben az elmúlt idõszakban felmerültek.
Csakhogy különös felelõsséggel jár a büntetõ törvénykönyv módosítása, és erre szeretném felhívni a Ház figyelmét, hiszen 1993- ban, '94-ben, '94 õszén, '95-ben és '96-ban többször módosítottuk a büntetõ törvénykönyvet.
A büntetõ törvénykönyv az a kódex, az a törvénykönyv, amelynek stabilitása, amelynek belsõ koherenciája olyan természetû és olyan jellegû, hogy az egyes részek megváltoztatása természetesen kihat az egész rendszer alapszerkezetére. Szigorú logikai rendszertani követelményeknek kell eleget tenniük azoknak a módosítási indítványoknak, amelyek változtatást kívánnak a büntetõ törvénykönyv szerkezetében.
Szükség van ezen túlmenõen a joggyakorlat részletes és tüzetes elemzésére is. Ezeknek a módosításoknak az elméleti igényû és a jogalkotás számára irányadó feldolgozása, annak a közel 40 módosításnak, amely 1994-tõl a vagyon- és gazdaság elleni bûncselekmények körében bekövetkezett, még nem alakult ki, és ebbõl a következtetések még nem formálódtak meg oly módon, hogy a jogalkotás számára a jogalkalmazás tapasztalatai egyértelmû iránymutatásul szolgálhatnának.
A kormány elkezdte a büntetõ törvénykönyv egész szankciórendszerének áttekintését. A javaslat valóban elsõsorban a vagyon elleni és a gazdasági bûncselekmények miatt kiszabható büntetések súlyosítását tartalmazza, de tekintettel van az arányosításra, és kiterjed más bûncselekményekhez fûzõdõ következményekre, szankciókra, büntetési tételekre.
Ugyanakkor az az álláspontunk, és ezt a bizottsági vitában is a kormány képviselõi kifejtették, hogy egy alaposabb és differenciáltabb elemzésre van szükség ahhoz, hogy a büntetõ törvénykönyvnek ez a belsõ arányossága a módosító indítvány alapján ne sérüljön és változatlanul fennmaradjon. Szándékaink szerint 1997 elsõ negyedévére tudjuk ezt a munkát befejezni, és ennek keretében sor kerül a feltételes szabadságra bocsátás, az enyhítõ szakasz rendelkezésének felülvizsgálatára, a közérdekû munka, a vádemelés, a foglalkozástól való eltiltás mellékbüntetésének megvizsgálására, a részben felfüggesztett szabadságvesztés bevezetésének lehetõségére és más témakörökre is.
Tehát összegezve álláspontomat: mi szeretnénk ebbe a munkába beilleszteni azt, amit ez a módosító indítvány tárgyszerûen és helyesen tartalmaz. És még egy összefüggésre szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Valóban, ma Magyarországon közhiedelem vagy talán a közmeggyõzõdés egyik stabil eleme a büntetési tételek, illetõleg a büntetési gyakorlat enyhe voltának megítélése. Ha a tényeket vesszük azonban alapul, ez korántsem ilyen egyértelmû, hiszen Magyarország elõkelõ helyen áll a százezerre jutó, százezer fõre jutó fogva tartottak számát tekintve. 136 Magyarországon ez a szám. Franciaországban, ahol sokkal magasabb határozott idõtartamú szabadságvesztés-büntetést szabnak ki: 89; Európában alig találunk olyan országot, ahol a százezer lakosra jutó fogva tartottak száma magasabb lenne, mint Magyarországon.
(16.40)
Mindez tehát azt mutatja, hogy Magyarországon a büntetéskiszabási gyakorlat nem annyira enyhe talán, mint ahogy ezt a közvélemény feltételezi, és nyilvánvalóan azt is igényli a javaslat érdemi mérlegelése, hogy e témakörben is szükség van egy olyan hatásvizsgálatra, ami ennek következményeit a büntetés-végrehajtás szempontjából is elemzi.
Összegezve tehát, tisztelt Ház, álláspontomat: a javaslat fõ célkitûzéseivel egyetértek, a részletekbe menõ megoldásokkal nem minden esetben tudunk egyetérteni, és szeretnénk egy átfogó, valóban differenciáltabb elemzés alapján egy átfogó törvénymódosítást benyújtani. Ehhez azonban nagymértékben kívánunk támaszkodni az önök által elmondottakra is, de így, ebben a formában most a kormány nevében én ezt támogatni nem tudom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)