HIDASI REZSÕ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az értékpapírok forgalomba hozataláról és a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtõzsdérõl szóló törvényjavaslat eddigi vitája során nem a javaslat lerontásáról, hanem sok esetben a törvényjavaslatban foglaltakkal való egyet nem értésrõl beszélhetünk. Elsõsorban az értékpapírt forgalmazó lobby vitatja a törvényjavaslat egészét.
Magam részérõl sem tartom ezt a törvényjavaslatot a legjobb megoldásnak, mint azt már korábban kifejtettem, szükségesnek tartom önálló tõzsdetörvény létrehozását, de a felmerült észrevételek nagy részével sem tudok egyetérteni.
Sokan továbbra is vitatják az univerzális bankok megteremtésének lehetõségét. Ez a szakmai vita tulajdonképpen befejezhetetlen, mindazonáltal meg kívánom jegyezni, hogy a nemzetközi gyakorlat az univerzális bankrendszer kialakulása felé indult el. Magyarország számára versenyhátrányt jelentene a nemzetközi pénz- és tõkepiacon, ha nem a nemzetközi tendenciákat követné jogalkotásában.
Egyes megnyilatkozásokban a versenysemlegesség elvének sérülését kérték számon a megnyilatkozók a törvényjavaslaton. Véleményem szerint azonban nem sikerült konkrétumokkal alátámasztani a versenysemlegesség elvének megsértését, így a kifogásolók véleménye megmaradt az általánosságok szintjén. Szívesen hallottam volna konkrétumokat ezzel a kérdéssel kapcsolatban, mindazonáltal sajnálatos módon erre eddig nem került sor. Az az érv pedig, hogy a befektetési társaságok nem lesznek versenyképesek a hitelintézetekkel, igazából nem hatásos, mert az elõterjesztõnek nem az a célja, hogy a befektetési társaságok a hitelintézetek versenytársai legyenek, hanem az, hogy a befektetõk minél szélesebb körû kiszolgálást kaphassanak.
A befektetési társaságok mint a befektetési vállalkozások hitelintézetei, széles körû tevékenységet tudnak kifejteni a tõkepiacon olyan területeken is, ahol a hitelintézetek nem jelenhetnek meg. A verseny kérdésének felvetése ezért ezen a területen nem pontos, mert alapjaiban két elkülönült jogintézményrõl van szó, amelyek a tõkepiac más-más szegmensét fogják lefedni. Nem lehet pontosan tudni - legalábbis számomra nem derült ki -, miért tartja szükségesnek az úgynevezett értékpapír szakma a részvényletét-birtokos intézmények bevezetését. Többször, több fórumon elhangzott már, hogy ennek a jogintézménynek Magyarországon nincs létjogosultsága, mert a hazai jogszabályi környezet feleslegessé teszi ezt a jogintézményt. Esetleges bevezetése csak arra lenne jó, hogy egyesek kikerüljék a tulajdonosokra vonatkozó szabályokat. A fentebb említett hitelintézeti törvény vonatkozásában így elõsegítve nem kívánt piaci torzulásokat, pénzmosást és a többit.
Külön felhívom a tisztelt Országgyûlés figyelmét arra, hogy ez a jogintézmény erõsítheti a feketegazdaságot is. Az értékpapírtörvény kapcsán is vannak olyan jelek, amelyek a törvényjavaslat felpuhítására irányulnak. Ez a tendencia elsõsorban a befektetési vállalkozásoknak kedvez, mert a módosítási igények - bár szakmainak tûnõ érvekkel vannak alátámasztva - összességükben lehetõséget adnának a piac manipulálására, a befektetõk megkülönböztetésére. Ide sorolható például az a módosító indítvány is, amely feloldaná a törvényjavaslat 10. § (2) bekezdésében meghatározott tulajdoni korlátot azzal, hogy a befektetési vállalkozások tulajdoni korlátját csak az azonos befektetési szolgáltatási körre redukálnák. Ezért természetesen lehetõvé tenné a módosítás azt is, hogy bizonyos személyek több befektetési vállalkozásban közvetlen tulajdonnal rendelkezhessenek. Könnyû belátni, hogy ez a lehetõség adott esetben a piac manipulálását tenné könnyebbé.
Szintén a törvény felpuhítását szolgálná a zártkörû kötvénykibocsátás szabályainak megváltoztatása azzal, hogy az értékpapír névértékét egymillió forintra vinné le a módosítás. Ez a javaslat sem támogatandó véleményem szerint, mert az az érv, hogy bizonyos gyakorlati tapasztalatok indokolják, a módosítás gyenge lábakon áll. Egyfelõl nincs kifejtve ennek a gyakorlati tapasztalata, mibenléte, másfelõl pedig az elõterjesztõ szigorú szabályokat kíván alkotni.
(18.20)
Értelmezhetetlen továbbá az a javaslat, amely arra irányul, hogy a befektetési szolgáltató társaságban 10 százalékot meghaladó mértékben követett tulajdonnal vagy szavazati joggal rendelkezõ a tõzsdén kívül is köthessen ügyletet. A törvényjavaslat garanciális szabályként írja elõ, hogy az ilyen tulajdonos befektetési szolgáltató cégei csak a tõzsdén köthessenek egymással ügyletet, biztosítva ezzel egyfajta nyilvánosságot, kontrollálhatóságot. A módosító javaslat ezen garanciális szabályt kívánja kizárni, ezért nem támogatandó.
A törvényjavaslat 78. §-a szintén a piac manipulálását kívánja kizárni, amikor is megtiltja azt, hogy a befektetési szolgáltató saját kibocsátású részvényére, illetve annak a kibocsátónak a részvényére, amelyikben 10 százalékot meghaladóan közvetlen vagy közvetett tulajdonnal rendelkezik, saját számlás ügyletet ne köthessen. A módosítási javaslat csupán a felügyelethez történõ bejelentéshez kötné az ügylet megkötését, amely véleményem szerint nem megfelelõ, itt a tiltás a helyénvaló a piac védelme érdekében.
Nagy szakmai vitát váltott ki a törvény 101. §-a, amely megtiltja a befektetési szolgáltatóknak, hogy a rendelkezése alatt álló ügyfélkövetelést megterhelje, kölcsönözze, illetve saját maga vagy más ügyfele érdekében felhasználhassa. Ez a szabály szintén garanciális jellegû. A befektetõk érdekeit hivatott védeni. A módosításra irányuló javaslat meglehetõsen átlátszó indokkal próbálja lerontani ezt a befektetõvédelmi szabályt. Véleményem szerint ezért a javaslat nem támogatandó.
A befektetési társaság kockázatminõsítésére vonatkozó jogszabályi elõírást kívánja az egyik módosító indítvány a társaság belsõ szabályzatainak szintjére levinni, azzal azonban, hogy a szabályzatot a felügyelet hagyja jóvá. Véleményem szerint egy befektetési társaság nincs abban a helyzetben - gyakran ellenérdekelt is -, hogy megítéljen bizonyos kockázatokat. Gondolok itt elsõsorban bizonyos árfolyam- befektetési vagy országkockázatokra. Mindenképpen szükséges ezért jogszabályi szinten rögzíteni ezeket a kockázatformákat, mint azt egyébként jelenleg is gyakorlat bizonyos bankok, például Eximbank esetében is. Érthetetlen, hogy miért akarják egyesek az értékpapírtörvény nagy kockázatvállalására vonatkozó szabályait a törvényen kívül látni? E szabályok fontosak a befektetési vállalkozás szempontjából, ezért az ennek elhagyására vonatkozó indítványokat nem támogatom.
Természetes, hogy a tõkepiac szereplõi szeretnék csökkenti az általuk fizetett díjakat. Ezért például többen javasolják, hogy a tõzsdén kötött egyes ügyleteknél egyáltalán ne kelljen díjat fizetni, illetve bizonyos bírságok összegét szeretnék mérsékelni. Ezek az igények azonban nincsenek alátámasztva, a bírságmérséklési igény pedig elvetendõ, mert a kiróható bírság mértéke önmagában elrettentõ lehet, bizonyos szabályok megszegésétõl távoltarthatja a befektetési vállalkozást.
Összességében tehát az állapítható meg, hogy a törvényjavaslatok szigorúak, ami a befektetõk, illetve a betétesek érdekét szolgálja, nem tetszik egyes csoportoknak, és ezért megpróbálják a törvényjavaslatokat felpuhítani. Ebben nagy veszély lehet, mert a hatályba lépõ törvények nem váltják be a hozzáfûzött reményeket, és nem segítik elõ a pénz- és tõkepiac hatékony fejlõdését és a piac szereplõinek a védelmét.
Végezetül pedig a 203. §. A 203. § az úgynevezett short-selling intézményét kívánja bevezetni Magyarországon. Megítélésem szerint szakmailag ez a 203. § a short-selling intézményének bevezetését indokolt, viszont jogszabályait kevés alátámasztás miatt nem javaslom ennek az intézménynek a bevezetését (Sic!), ugyanis a short-selling intézmény lehetõvé teszi, hogy olyan értékpapírral is kereskedjünk, amely nincs a tulajdonunkban, tehát különös anomáliákat is engedélyez ennek az ügyletnek a végzése kapcsán. Szakmailag indokoltaknak tartom a bevezetését, mivel azonban a törvényben nem sikerült ezt jogilag megfelelõen kidolgozni, ennek az elvetését javaslom. Köszönöm szépen.