LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Dunakeszin a Vasút utca 13. számú háznál, amely a Dunakeszi Konzervgyár lakótelepe, éjfél elõtt nem sokkal 8 rendõrautó jelent meg, abból durván körülbelül 30 rendõr és nyomozó ugrott ki, majd berohant az udvarra. Nemes egyszerûséggel a már - mivel késõ este volt - bezárt épület kapuját betörte, a kaput kiemelte a tokjából és kidobta az udvarra, majd az egyemeletes épületbe minden lakóház elõtt egy rendõr megállt, durva dörömböléssel "Rendõrség! Kinyitni!" fölszólítást adott a lakóknak.
Ebben a házban 38-an laknak és 12 család. A 12 család 38 fõvel. Ezek között vannak 2 éves, 3 éves, 5 éves, 8 éves gyermekek, akik elsõ álmukból riadtak fel a lakókkal együtt, akik a fáradságos munka után már pihentek. Nem tudták, mirõl van szó, rémülten fölkeltek, a gyermekek sírni kezdtek, a rendõrök pedig kikergették õket az udvarra - hozzák magukkal a személyi igazolványukat vagy útlevelüket -, és kinn a hidegben majdnem egy órán keresztül állították a lakókat.
A lakók kérdésére, hogy mi ez, miért van, mit követtek el, mit tesznek, semmiféle választ érdemben nem kaptak. Semmiféle papírt, semmiféle engedélyt nem mutattak fel. Míg a lakók az udvaron álltak a hidegben, a gyermekek sírtak és meg voltak félemlítve, azalatt a rendõrök a nyitva hagyott lakásba bementek, és ott kerestek valamit vagy körülnéztek.
Miután eltávoztak, a lakók hatalmas félelemben voltak, a gyerekeket alig tudták megnyugtatni. Hozzátartozik a történethez, hogy az itt lakók - mivel a Dunakeszi Konzervgyár dolgozói voltak, és ma is zömmel azok, bár a leépítések miatt több az állását elvesztette - 1988-ban, 1987-ben a Ceauescu-diktatúra elõl menekültek ki ide, Magyarországra.
Képviselõtársaim talán arra gondolnak, hogy ez az esemény, amit elmondtam, 1944-ben a nyilas idõk alatt történt, avagy 1945 után a Rákosi-Kádár- diktatúrában. Nem! Sajnos, képviselõtársaim, ez 1996. október 2-án történt, egy európai jogállamban. Hogy mi volt az indíték? Valószínû, hogy az új tulajdonos a Dunakeszi Konzervgyárban úgy döntött, hogy eltávolítja ezeket a lakókat. Jogi úton erre igen nehéz lehetõség volna, hisz lakbért fizetnek, a szerzõdés minden pontját betartják. Gondolták, majd a megfélemlítés eszközével fognak föllépni, és ezért ilyen terrorisztikus módon a rendõrséget ráuszították a védetlen magyar állampolgárokra. Mert ezek a kitelepült erdélyi magyarok mind magyar állampolgársággal rendelkezõ emberek.
Kérdésem, hogy lehet ilyet csinálni az úgynevezett európai jogállamban, hogy lehet ilyen, a Rákosi-idõkre emlékeztetõ diktatúra módszereihez folyamodni? Kérdezem én, hogy milyen következménye kell ennek legyen, mert hisz senki semmit nem talált, semmiféle rendellenesség és törvénytelenség ott abban a házban nem történt.
Én ezt azért kérdezem a Független Kisgazdapárt képviselõcsoport nevében, mert igenis mi azt kívánjuk, kérjük, követeljük a belügyminiszter úrtól, ezt az ügyet vizsgálja ki, vizsgálja meg a felbujtókat vagy felbujtót - ezt a följelentõt értem ezalatt -, vizsgálja meg az utasítást kiadó rendõrparancsnokot, a megyei vagy Dunakeszi rendõrkapitányát, hogy ezt a durva beavatkozást hogyan követhették el. Ezeket szigorúan vonják felelõsségre, és ezt hozzák a nagy nyilvánosságra, hogy a lakosság, a becsületes magyar dolgozók, a magyar emberek, a magyar társadalom ne féljen a rendõröktõl. Ezt mi a rendõrség érdekében is kérjük, mert a többsége becsülettel látja el a feladatát, harcol a bûnözõk ellen, de ha ilyen dolgok elõfordulnak, és nem egy esetrõl tudunk, ami most nem a témája a mai napirend elõtti fölszólalásomnak, akkor mindenki fog félni a rendõrségtõl, holott az a cél, hogy ne féljünk a rendõrségtõl - aki becsületes és becsületesen dolgozik, ne féljen. A bûnözõk féljenek a rendõrségtõl. Tehát a becsületes rendõrség érdekében is kérem belügyminiszter urat, hogy ezt az ügyet vizsgálja ki és hozza a nyilvánosság tudomására.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)