ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nézzük a televíziót, hallgatjuk a rádiót és olvassuk az újságot. Jól halljuk? Vagy csak délibáb? Mélységesen sajnálom, de nem az. Bontják a kecskeméti Erzsébet Laktanyát, bontják, polgármesteri hivatali engedély nélkül.
Bontják annak ellenére, hogy az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal az épületegyüttest - idézem - "Kecskemét város történetének fontos, városképileg, városszerkezetileg máig meghatározó elemének" minõsítette, a benne megtestesülõ mûszaki, történeti és esztétikai értékekre tekintettel a bontást semmiképpen sem javasolta.
Bontják, annak ellenére, hogy az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal tájékoztatta az értékesítést végzõ Dunaholding-Kecskemét Kft.-t, hogy a mûemlékileg védettség érdekében - önkormányzati képviselõk javaslatára - az eljárást megindította.
Bontják annak ellenére, hogy az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal felszólította a tulajdonost, hogy - idézem -: "Amennyiben a területet érintõen állapotát befolyásoló bármilyen munkát kíván végezni, az engedélyköteles."
November 1-jén önkormányzati képviselõk, helyi polgárok rendõri segédlettel megvédték a laktanyát a Tolna megyébõl toborzott csákányosoktól. Ezt követõ vasárnap azonban a kézifegyvereket a nehézfegyverekkel, esetünkben buldózerekkel váltották fel, és folytatták nemzeti értékünk elpusztítását.
Ez is botrány, miniszter úr, ez is privatizációs botrány. Utoljára a határon túli falurombolás ellen tiltakoztunk néhány éve, most a hazai városrombolás ellen.
Kérdezem a belügyminiszter urat: az adott és hasonló esetekben milyen eszközei vannak a helyi és központi közigazgatásnak a nemzeti értékek megmentésére? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)