DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Az ellenzék egyre nagyobb nyugtalansággal figyeli a Magyar Nemzeti Bank körül kavargó fejleményeket.
A Magyar Demokrata Fórumnak az a véleménye, hogy a jegybank tekintélyére úgy kell figyelni, mint Caesar feleségének tisztességére. Különösen a jelenlegi helyzetben, amikor a bankkonszolidációs költségek vállalása után az ország a jövõ évben ismét szembesül a kamatkiadások 300 milliárd forintos növekedésével. Ismétlem még egyszer, 300 milliárd forintos növekedésével. Nehéz elfogadtatni a nagy terheket viselõ társadalommal, hogy a kamatszínvonal csökkenése és több mint 500 milliárd forintos adósságtörlesztés után is ilyen ütemben nõnek a kamatkiadások.
A Nemzeti Bank körüli talányok erõsítik a feltételezéseket, hogy talán a Nemzeti Bank különféle mûködési veszteségei okozzák a kamatkiadási többleteket.
Oszágszerte folynak a viták arról, hogy rossz a bank gazdálkodása, pénzpolitikája, szakmai tevékenysége, miközben nem tudni, hogy a két lemondott alelnök kiszemelt célpont volt-e az eltávolításra, vagy hogy a két alelnök lemondását a jegybank elnöke vagy a miniszterelnök úr kezdeményezte. Bizonytalanság uralkodik akörül is, hogy a két lemondott alelnök súlyos károkat okozó szakmai hibát követett el, vagy sem.
Ki volt a felelõs azért, hogy az alelnökök 4 évvel ezelõtt alacsony inflációs és leértékelési mértékkel számoltak, illetve nem tartották szükségesnek a rossz helyzet megítélésébõl fakadó veszteségeket csökkentõ megállapodások megkötését.
Folyik a vita arról, hogy a magyar infláció hirtelen megugrása az 1991-es évben és az 1995-ös évben jelentkezett, s ez kapcsolatban áll- e azzal, hogy Surányi jegybanki elnök úr pontosan ezekben az években kezdte meg és fejtette ki a tevékenységét.
Újabb feszültségkezelési járatlanság-e, hogy a miniszterelnök úr a korrupciógyanús ÁPV Rt. igazgatóságának ügyében megtett személyi döntését egyszerûen megismétli, egy egészen másfajta és egy egészen más kezelést igénylõ ügyben. Nagy sietve lemondatja, bûnbaknak jelöli a két jegybanki alelnököt, mielõtt még a Magyar Nemzeti Bank felügyelõbizottsága befejezhette volna a vizsgálatát.
Mulasztások és kapkodások mai kormányzati gyakorlatában szükségesnek tartjuk a nagyobb kamatterheket viselni kénytelen ország, s egyszersmind az Országgyûlés tájékoztatását a felelõsökrõl, az okozott kár tényleges nagyságáról, az okozott kár körülményeirõl és a felmentést kezdeményezõ személyrõl. Hiszen hiteles tájékoztatás nélkül senki sem kérhet bizalmat a jövõben a Magyar Nemzeti Bank pénzügypolitikája iránt.
A japán újságok hamarabb kapnak tájékoztatást, mint a magyar Országgyûlés képviselõi. Egymás után láttak napvilágot olyan közlemények, melyek arra utalnak, hogy az alelnökök felmentését a miniszterelnök úr kezdeményezte a vonakodó jegybanki elnöknél, és olyan is, hogy a miniszterelnök a jegybanki elnök levelei után foglalt állást az elnöki döntés illetékességének kiemelésével.
A kérdés korántsem közömbös. A jegybanki személyi állomány csapatszellemének általában a jegybank jövõbeni mûködésének alakulása szempontjából nem kívánatos következményekkel járhat egy olyan feltételezés, hogy a lemondatási procedúra végül is a jegybanki elnök számára kedvezõbb vezetõi kör kialakítását tette lehetõvé.
A jegybank tekintélyét az ügybõl fakadó esetleges csorbulása, az ügy nemzetközi visszhangja meglehetõsen nagy ár a legfelsõbb jegybanki vezetés személyi összetételének megváltoztatására. Nyomatékosan szeretném felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, hogy hiteles tájékoztatást vár az ellenzék, hiteles tájékoztatást vár a pénzvilág. Nem lehet ebben az ügyben is - az üzleti titok álarca mögé bújva - elkenni a leglényegesebb tényeket és a leglényegesebb következtetéseket. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)