DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Úr! Sajnos, a kormányzat törvényszegése most már rendszeresen ismétlõdik, ugyanis a kormányzat az elõírások ellenére a központi költségvetés tervezetét nem a társadalombiztosítási alapok költségvetésével együtt nyújtja be az Országgyûlésnek - amivel egyúttal igen megnehezíti az értékelést is. A költségvetés célkitûzései: 2 százalékos tervezett növekedés, az infláció csökkenése, a reáljövedelmek csökkenésének megállítása önmagukban helyeselhetõk, és egyet is értünk velük.
Az alapvetõ probléma azonban ezekkel az, hogy e célok megvalósításának mikéntjérõl nem szól az elõterjesztés. A költségvetés a bruttó és nettó átlagkeresetek növekedését, valamint az inflációt egyaránt 18 százalék körülire tervezi. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a kormány az inflációt túl-, a keresetnövekedést pedig alul szokta teljesíteni. Ebbõl következik, hogy a reálkeresetek jövõre minden bizonnyal tovább fognak csökkenni. A különbözõ adótörvények pedig azt támasztják alá, hogy a gazdasági növekedés fontos tényezõjének tekintett vállalkozói szféra közterhei - a propagandával ellentétben - nem csökkenni, hanem nõni fognak.
Nõni fognak azért, mert a gazdálkodó szervezetek költségvetési befizetési kötelezettségei emelkednek. Ugyanakkor támogatásaik pedig - az inflációs veszteséget is figyelembe véve - csökkennek. Az agrárszféra egészen alacsony, 8 százalékos támogatásnövelése olyan kevés, hogy vagy a mezõgazdaság fog összeomlani jövõre, vagy a költségvetés. Az egyetlen pozitívuma a költségvetésnek, hogy a beruházások feltételei 1977-ben (Sic!) javulni látszanak. A meglévõ eszközállomány mellett ugyanis a termelékenység már nem fokozható. Kérdés azonban, hogy lesz-e elegendõ fizetõképes piaca és ebbõl eredõen elegendõ jövedelme a magyar vállalkozásoknak, hogy fejleszteni tudjanak.
Továbbra sem történik érdemi intézkedés a feketegazdaság és a gazdasági bûnözés ellen; az erre a célra szánt 300 millió forint erre nyilvánvalóan elégtelen. Ha például a Tocsik-ügyben nem lesz valóban tényfeltárás, ha nem lesz az ügy valóban felderítve, és nem jutnak el az igazi felelõsökhöz, akkor ez önmagában elég ok lesz a költségvetési célok megsemmisülésére. Az ügy igazi felelõsei felelõsségre vonásának elmaradása esetén ugyanis a kormányzatnak egyszerûen megszûnik az erkölcsi joga ahhoz, hogy a törvényeket az állampolgárokkal betartassa, hogy jogkövetõ magatartásra sarkallja õket. Ebben az esetben pedig a gazdaságot milliárdos károk fogják érni.
Jelenleg - szinte példátlanul - a tavalyi egynegyed után már a költségvetésnek mintegy egyharmada fordítódik az adósság visszafizetésére, kamatfizetésre. Ha ez így megy tovább, vajon képes lesz-e az ország a költségvetésének egyre nagyobb részét az adósság visszafizetésére fordítani? És ki vagy kik a felelõsek ezért, a magyar népre rakott embertelenül nagy terhekért? Az ország ugyanis nem azért adósodott el a múltban, mert a népnek túl magas lett volna az életszínvonala; sõt, a nép a diktatúra alatt a felelõs vezetõket sem választhatta meg. Ki kell mondani, hogy az ország ilyen mértékû eladósodásáért - az 1990-es éveket megelõzõen - az MSZP jogelõde, az MSZMP a felelõs, de az ország eladósításában akkor közremûködõk közül nem egy személy ma is helyet foglal a kormánypárti padsorokban.
Ezt az adósságot fizetteti most a kormány még azokkal is, akik most, vagy még csak ezután fognak megszületni. És ezért nem kaphatnak több támogatást a gyermekes anyák, mert a támogatásra fordítható pénzt is az adósságvisszafizetésre kell kiadni. Én bízom abban, hogy a magyar állampolgárok egyre inkább fogják látni, hogy miért, és melyik politikai erõk azok, akik miatt ilyen hihetetlen, súlyos terhet kell hordozniuk.
A felszólalásomban a továbbiakban elsõsorban az önkormányzatokra szeretnék koncentrálni. A jelenlegi kormánypártok ellenzéki korukban - és a választási kampányuk idején is - a személyi jövedelemadó jóval nagyobb hányadát tervezték és ígérték az önkormányzatoknál hagyni. Ezzel szemben most formálisan ugyan növelték az önkormányzatoknál maradó adóhányadot, de a valóságban az önkormányzatok ebbõl csak egy kis részt használhatnak fel saját maguk, kevesebbet, mint tavaly. Az ezen felüli részt most olyan célokra kell fordítaniuk, amelyekre eddig külön forrás állt rendelkezésre. Itt tehát az önkormányzatok tudatos megtévesztésével állunk szemben, egy üres propagandafogással.
A helyi önkormányzatok esetében különösen érthetetlen az a szabályozás, amely a vállalkozási tevékenység eredményébõl 18 százalékos befizetési kötelezettséget ír elõ. A tervezet szerint továbbá az önkormányzatok elõlegkérésének feltétele, hogy 1977. február 10-ig (Sic!) legyen költségvetésük. Ez azt jelenti, hogy a szükséges kiegészítõ jogszabályok megszületését követõen az önkormányzatoknak csupán néhány nap állna rendelkezésükre ahhoz, hogy a költségvetésüket összeállítsák. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetû önkormányzatok esetében - felelõs vezetés mellett - a költségvetés összeállítása a szokottnál is bonyolultabb és hosszabb folyamat. Az említett intézkedés viszont az önkormányzatokat a költségvetésük elhamarkodott összeállítására és a pénzelõleg megigénylésére fogja sarkallni. A tervezet szerint, ha az önkormányzat adatszolgáltatást mulaszt el, akkor szankció sújtja. Ez önmagában jogszerû elképzelés. Az viszont már elfogadhatatlan, hogy az adatszolgáltatás teljesítését követõen az önkormányzat az elmaradt támogatást nem egy összegben, hanem az évbõl hátralévõ idõ arányában kapja csak meg.
Tisztelt Országgyûlés! Az 1990-ben a rendszerváltozás eredményeképpen létrejött önkormányzatok az azóta eltelt idõben jól gazdálkodtak, annak ellenére, hogy reálértékben évrõl évre csökkent a részükre a központi költségvetésbõl származó forrás.
(10.00)
A dologi és mûködési kiadásokra fordítható összegek minimális mértékben emelkedtek ugyan, de például a közoktatási és közalkalmazotti törvény végrehajtása nagyon jelentõs forrásokat vont el az önkormányzatok gazdálkodásából.
Az önkormányzati fejlesztések csak úgy tudtak megvalósulni, hogy az önkormányzatok már 1996-ban rákényszerültek arra, hogy elkezdjék saját vagyonuk felélését. Eladták az önkormányzati bérlakásokat, a nem lakás céljára szolgáló helyiségeiket, a részvényeiket, és az önkormányzati intézmények olyan túlzott racionalizálására kényszerültek rá, hogy ez már a mûködést veszélyezteti. A helyi adók további emelése sem lehet megoldás a helyi lakosság teherbíró-képessége miatt.
Mindezen említett folyamatok következtében az önkormányzatok fokozatosan eladósodnak. Egyes önkormányzatok esetében megindult a szanálás. Az alapfeladatokon túlmenõen olyan feladatok ellátása is hárul az önkormányzatokra, amelyekhez a költségvetés nem biztosít forrást.
Az önkormányzati források kritikussá váló szûkössége, illetve az államháztartási reform szükségessé teszik az egész önkormányzati forrásszabályozás felülvizsgálatát. Az önkormányzati feladatok telepítését ugyanis nem követi az önkormányzatok pénzügyi forrásainak bõvítése. Az ágazati szabályozás erõsen korlátozza az önkormányzatok tényleges döntési szabadságát.
Az önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakítása során stabil, áttekinthetõ szabályozásra van szükség. Az állami normatívákat reálértéken kell tartani. Az átengedett bevételek részarányát bõvíteni szükséges, és a térségi feladatellátás normatívái közelítsenek az átlagköltségekhez.
A költségvetési tervezet elõkészítése elõtt a kormányzat - a propagandájával és a programjával is ellentétben - nem egyeztetett az önkormányzatokkal. A folyamatos forráselvonás megszüntetése a normális önkormányzati mûködés és intézményfenntartás feltételévé válik, ugyanis egyre növekvõ feladatokat egyre szûkülõ forrásokból ellátni lehetetlen a jövõben.
Meg kell állapítani azt a rendkívül kedvezõtlen tendenciát, hogy az önkormányzati fejlesztésre, felhalmozásra minden évben kevesebb jut. Ez szükségszerûen azt a katasztrofális helyzetet fogja eredményezni, hogy az önkormányzatok a vagyonuk teljes felélésére kényszerülnek.
Végül az önkormányzatok egyre fokozódó eladósodását jelzi, hogy az önkormányzatok költségvetésének egyensúlya csak egyre növekvõ hitelek felvételével oldható meg. Mindezek miatt a kormány által beterjesztett 1997. évi költségvetés a Kereszténydemokrata Néppárt számára elfogadhatatlan. Köszönöm a figyelmet. (Taps a KDNP padsoraiban.)