MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az ország költségvetése, az Országgyûlés költségvetési vitája az ország jövõ évi helyzetét és további sorsát meghatározó jelentõségû esemény. Vonatkozik ez a költségvetési törvényjavaslat egyes területeire és fejezeteire is. Így a Honvédelmi és a Belügyminisztériumra, benne a Magyar Honvédségre és a határõrségre is.
Vegyük sorra! A Honvédelmi Minisztérium költségvetésében sûrítetten jut kifejezésre az ország védelmi politikája, ennek pénzügyileg is kifejezett helye, szerepe a magyar társadalom egészén belül. És egyúttal az a felelõsség, amelyet az Országgyûlésnek az ország védelméért, biztonságáért és - tegyük hozzá - az európai integrációba való bejutásáért vállalni kell.
Az 1997. évi költségvetési javaslat, ezen belül a védelemre szánt kiadások vitája egyúttal a civil kontroll, pontosabban fogalmazva, a fegyveres erõk feletti demokratikus polgári ellenõrzés és irányítás demokratikus jogállamra jellemzõ nagyon fontos funkcióját is gyakoroljuk. Amikor a Honvédelmi Minisztérium és benne a Magyar Honvédség jövõ évi költségvetését vizsgáljuk, mindenekelõtt azt az összhangot keressük, mely a védelemmel szemben támasztott követelmények, a védelem intézményrendszere, benne a Magyar Honvédség, az objektív külsõ tényezõk, valamint a védelmi költségvetés között a reális lehetõségek határain belül fenn kell hogy álljon.
Ebbõl kiindulva és ennek érdekében, figyelembe kell vennünk a Magyar Honvédség jelenlegi helyzetét, az országgyûlési határozattal 1995. végén beindított átalakítási folyamatát, az euro-atlanti integrációs törekvéseket, különös tekintettel a NATO-csatlakozásra, valamint a honvédelemre szánt kiadások elhelyezkedését az általános költségvetésen belül.
A honvédség jelenlegi helyzete eléggé közismert. Ezt egyesek válságosnak értékelik. Nem szabad azonban túldramatizálni a helyzetet. Néhány tény azonban mindenképpen aggodalomra ad okot. A Magyar Honvédségre szánt költségvetési kiadások reálértéke egy évtizede fokozatosan csökken. A trend egyértelmûen negatív.
Eközben a tartalékokat felélték, és kényszerintézkedésként már a harcképességet veszélyeztetõ kiképzési feladatokat is minimálisra csökkentették. Szokták emlegetni a pilóták, a harci repülõgépek pilótáinak 5 évi 50 órás repült idejét, ami negatív rekord. Hadd mondjam el, hogy az Egyesült Államokban a tartalékos pilóták ennek több mint kétszeresét repülik.
A fejlesztés aránya minimális. Ennek jelenleg szinte egyetlen forrása volt, szovjet államadósságból, valamint a német segítségbõl, valamint elõnyös harckocsivásárlásból fakad. Mára az alaprendeltetésre való képesség veszélyeztetettsége reális ténnyé vált. Ezt is figyelembe véve, az Országgyûlés határozata az elmúlt év õszén indította be a honvédség átalakítását. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem reformját - a reform még hátravan -, hanem a reformot készítette elõ, és ez rövid távon jelentõs szervezeti és létszámcsökkenést irányzott elõ, a hosszú távú technikai korszerûsítés reményében.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az átalakítás tervezett üteme és feladatai, valamint a költségvetés jelenlegi lehetõségei nincsenek összhangban, a javulás jelei rövid távon nem jelentkeznek. A helyzet további romlása, a teljes leépülés bekövetkezése nyilvánvalóan megengedhetetlen, az Országgyûlés a jövõ évi költségvetés kapcsán az eddigi trend további folytatásával felelõsséggel nem járulhat hozzá.
A honvédségi kiadások legalább reálértéken való tartása az a minimum, mely párosulva további hatékony intézkedésekkel - és ha kell, a parlamenti határozat esetleges korrekciójával - a romló tendencia lassítását és a differenciált szintentartást, fejlesztést biztosíthatja.
Az 1997. évi költségvetés elemzésekor nem kerülhetõ el annak a ténynek a figyelembevétele, hogy ebben az évben lesz a NATO-hoz történõ csatlakozásunkkal kapcsolatos alapdöntések esztendeje, amikor is meg kell nevezni a kiterjesztés elsõ körében meghívandó államokat, köztük - reményeink szerint - hazánkat is.
A Honvédelmi Minisztérium jövõ évi költségvetésének összességében és struktúrájában olyannak kell lennie, hogy a NATO-harmonizáció érdekében teendõ lépések pénzügyi fedezete a lehetõség határain belül biztosítva legyen. A jövõ évi költségvetéssel, a védelemre szánt kiadásokkal összefüggésben, nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy ezek hogyan helyezkednek el, milyen helyet foglalnak el az általános költségvetésen belül.
(10.10)
Ennek több mutatója is van, amelybõl kettõt szeretnénk kiemelni. Az egyik a védelemre fordított kiadások százalékos aránya a GDP egészéhez viszonyítva. Ez 1997-ben is az utóbbi idõben kialakult szinten maradt, vagyis nagy jóindulattal 1,4 százaléknak tekinthetõ. Hozzá kell tennem azonban, hogy befelé ez érvényes, de amikor a NATO-felvételrõl tárgyalunk és kifelé mutatjuk, akkor hozzá kell ehhez számolni azt az erõfeszítést, azt a hozzájárulást, amit a költségvetésbõl a határõrség fegyveres erõ részére fordítunk, amit a polgári védelemre fordítunk, továbbá hozzá kell számítani azokat a fejlesztéseket, amelyet a szovjet államadósság terhére sikerült Oroszországtól szerezni vagy kapni - vagy hogy mondjam? Tehát ezekkel együtt kifelé azt kell mondanunk, és ez az igazság, hogy ennél magasabb a GDP-hozzájárulás, de még az így felnövelt, mintegy 1,5-1,55 százalékos GDP-arány is nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony.
A másik, hogy mindez a költségvetés egészének 4 százalékát, illetve hogyha hozzászámoljuk az elõbbieket, akkor 4,5 százalékát teszi ki. Ennek optikája külföldön nem a legkedvezõbb, és mindig magyarázatra szorul, amikor a NATO-országok képviselõivel vagy a NATO vezetõségével tárgyalunk.
Ha mindezek figyelembevételével részletesebben is megvizsgáljuk a költségvetés honvédelmet érintõ kiadásait, akkor magam is azonosulok Petõ Iván megítélésével, aki parlamenti beszédében a "vergõdés és remény" Kornai János-idézettel jellemezte. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a kormány, jelesül a miniszterelnök úr, a pénzügyminiszter úrral együtt figyelembe vette a két szaktárcának az igen erõteljes véleményét, valamint a honvédelmi bizottságnak az egyhangú állásfoglalását, amit eljuttattunk a kormány vezetõjéhez. És mindezek alapján, figyelembe véve a 88/1995-ös országgyûlési határozatban vállalt kötelezettséget, hogy a költségvetésnek a reálértéke megmarad, csökkentjük a létszámot és a fennmaradó részbõl javítjuk a humánkörülményeket és szerény fejlesztésre is tartalékolunk, ez az idei költségvetésben megvalósul. Ezt a NATO-felvétel tükrében szükséges minimális feltételnek kell értékelni, de a jelenlegi költségvetési körülmények között, a stabilizációs program további következetes vitele mellett ez igenis jelentõs dolog, és el kell ismerni, hogy a kormány a lehetõségek határain belül itt a maximumot nyújtotta.
Ugyanakkor a honvédségen, a határõrségen belül meg kell szigorítani a belsõ rendet, meg kell akadályozni a pazarlást, a lopásokat, szigorúbban kell fellépni, erõteljesebben kell az ellenõrzést gyakorolni. Ez elsõsorban szaktárcáknak, jelesen a Honvédelmi Minisztériumnak a feladata, de véleményünk szerint a honvédelmi bizottság ellenõrzõ tevékenységének is növekednie kell.
A jövõ évi költségvetés továbbra sem nyújt lehetõséget a kutatás- fejlesztés forrásainak a növelésére. A parlamenti határozattal kiírt haditechnikai tenderek, a radartender, a légvédelmirakéta-tender, majd a jövõ év közepén eldöntendõ repülõgép-beszerzési tenderhez szükséges elõzetes beruházási fejlesztésekre biztosítani kell a költségvetési feltételeket. És már itt kell szólni arról, hogy be kell vezetnünk a programszemléletû költségvetési intézkedéseket, be kell vezetnünk a programköltségvetésnek a rendszerét, intézményét, és ha ez még nem is jelenik meg a '97. évi költségvetésben, de úgy gondolom, hogy a Pénzügyminisztériumnak feltétlenül foglalkoznia kell azzal, hogy a 15- 20 éves hosszra elnyúló fejlesztéseknek, beszerzéseknek, a haderõreform technikai feltételeinek a megvalósításával kapcsolatban programköltségvetésre van szükség, és ezt a programköltségvetést konszenzussal, az ellenzékkel vagy az ellenzék nagy részével egyetértésben kell meghozni, hiszen 15-20 évre vagy akár csak 10 évre is elõre úgy lehet kötelezettségeket vállalni, hogyha erre megvan a kellõ egyetértés.
Amit elmondtam, értelemszerûen a határõrség fegyveres erõ részére is vonatkozik, hiszen ennek a két minisztériumnak a költségvetését sikerült reálértéken tartani, és ezzel szerény fejlesztésre és a kiadásoknak a szinten tartására számíthatunk. Tudatában vagyunk annak, hogy az ország helyzete nehéz, az általános költségvetés rendkívül feszes, és a kiadások csak a megfelelõ bevételek teljesülésével, az ország gazdasági helyzetének további javulásával realizálhatók. A honvédség helyzete romlásának megállítása, a követelményeknek megfelelõ védelmi képességek és a NATO-csatlakozás biztosítása összességében a jövõ évinél nagyobb erõforrások igénybevételét teszi szükségessé. Realitásként és némi felcsillanó reménnyel tudomásul vesszük az általános költségvetés védelemre szánt kiadásainak tervezetét, azt a magam részérõl elfogadom, és képviselõtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps.)