DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a figyelmet, tisztelt képviselõtársaim. Ilyenkor, a költségvetési vita vége felé szólni sokkal kellemesebb, mint az elején, mert az elhangzottak alapján sok minden tisztázódni látszik.
Különösen aktuális ez a megállapítás azért, mert tegnap elfogadtuk az adótörvényeket, tehát tudjuk, hogy mennyi lesz a bevétel, amit a költségvetés majd el tud költeni. Tegnap a miniszterelnök úr sajtótájékoztatót tartott, nyilván már ismerve az elfogadott törvények hatásait, és azt ígérte, hogy jövõre érezni fogja az állampolgár a stabilizációs erõfeszítések, az áldozatok eredményeit, mert érezhetõen javulni fog a lakosság életszínvonala. Magyarul: javulni fog a nép jóléte.
Ehhez képest a költségvetés népjóléti fejezete messze nem javulást mutat. 276 milliárdot költhetett az egészségügy idén, és 275 milliárdot költhet jövõre. Egymilliárddal csökken nominálértékben az egészségügyi költségvetés.
(10.50)
Tudni kell, hogy az inflációt kétszeresen meghaladó az egészségügyi kiadások növekedése a világon mindenütt, nálunk is, éppen a nagy importhányad miatt és az orvostechnikai, technológiai forradalom következtében. Tehát el kell gondolkozni azon, hogy béke idõben, amikor a hadsereg jogos fejlesztésére van pénz, akkor miért nincs egy fillér fejlesztés, sõt visszafejlesztés van csak az egészségügyben. A katonák háborúban harcolnak, az egészségügy békeidõben is harcol minden egyes betegért.
Azon is el kell gondolkozni, hogy amíg be lehet zárni egy gyárat, és a gépeket lehet konzerválni, míg ha nincs elég katona, akkor a fegyvereket be lehet zsírozni, de az élõ embert azt nem lehet egy majdani, gazdasági növekedés függvényében megnövelt egészségügyi ellátással életben tartani, ha közben már meghalt.
És hogy ez nem üres szó, nem szónoki fogás, csak a mai egyetlen napilap, a Magyar Nemzet címoldaláról hadd idézzek két címet: "Kimerülõ vér- és infúziótartalékok. 49 kórházban már infúziót sem tud adni a humánoltóanyag-termelõ, mert nem tudnak fizetni érte." Most itt ugye, nem orvosok ülnek, tehát el kell mondanom, hogy az infúzió az a folyadék, ami ilyen nagy állványon lógva belecsurog a beteg vénájába. Hogy ennek mi az értelme? Például az, hogy egy bélhurutos csecsemõ 8 óra alatt kiszáradhat és meghalhat, hogyha nincs folyadékpótlása. A vérkészítmények jelentõségérõl, azt hiszem, még laikus körökben sem kell beszélnem. A következõ - és magyarázat minderre a katasztrófahelyzetre -, ugyanennek a lapnak a címoldalán a másik cím: "Szabó György lemondott?" - kérdõjellel. A miniszter, a népjóléti miniszter, akirõl nem lehet tudni ugyan, hogy lemondott-e, de tény, hogy nem vett részt a Pénzügyminisztériumban azon a tárgyaláson, ami a költségvetés tárcák közti elosztásáról döntött volt, nem vett részt az MSZP-frakció azon ülésén, amely a népjólét, az egészségügy, a családtámogatások és a többi rendszer, a népjóléti rendszer alapkérdéseirõl szólt. Tehát mindenképpen úgy tûnik, hogy talán kissé gyenge ennek a tárcának az érdekérvényesítõ képessége. Különben nem fordulhatna elõ, hogy abban az országban, ahol Európában a legrosszabbak az egészségügyi mutatók, ahol a legkorábban halnak az emberek, a legrövidebb ideig élnek, ahol az elsõ félév statisztikái szerint többen haltak meg, mint Magyarországon bármikor fél év alatt, amióta statisztikai rendszer van, kevesebben születtek, mint bármikor, amióta statisztikai rendszer van. Hogyha ezekkel szembenéz a tárca, és ha õ nem teszi, a miniszterelnök úr és a kormány, akkor valószínûleg nem kerül elénk ez a javaslat, amely arról szól, hogy 1 milliárd forinttal kevesebb jut névértéken jövõre az egészségügynek, mint jutott idén.
Az Egészségügyi Világszervezet azt mondja, hogy az egészség nemcsak a betegség hiányát jelenti, hanem a teljes testi, lelki és szociális jólét állapotát. Tehát sokkal tágabb fogalom az "egészségügyi minisztérium" megjelölésnél a népjólét, a "Népjóléti Minisztérium" megjelölés. Éppen ezért joggal kérhetjük számon, hogy a nép jóléte Brdekében a testi, lelki és szociális egészség érdekében mi történik ebben az országban.
Hallottuk az adatokat. Az elénk kerülõ költségvetés természetesen megpróbálja megfogalmazni azokat a prioritásokat, elsõbbségeket, kiemelt célokat és feladatokat, amikre a kevesebb pénzbõl is igyekszik koncentrálni. Csakhogy a szöveges indokolás és a számok még a részletekben sem felelnek meg egymásnak.
Kiemelt cél lenne az egészségvédelem, a megelõzés, ugyanakkor ennek az állami feladatait ellátó népegészségügyi szolgálat 3,4 százalékkal kapna magasabb támogatást névértékben az ideinél, ami azt jelenti, hogy az inflációt - és az egészségügyben kétszeres inflációt - figyelembe véve, lényegesen kevesebbet tud fordítani. Tehát még a kiemelt célok meghatározásának sincs meg a fedezete.
Azért a kiemelt célokkal foglalkozom, mert a többi aztán már egészen kétségbeejtõ. Az általános vitában nincs mód, hogy részleteiben elemezzük a költségvetésnek még a fejezetcímeit sem, de azért arról szólni kéne, hogy például szociális célú lakásépítésre 120 lakás felépítését írja le a költségvetés, és leírja - szégyenkezés nélkül, idehozza, hogy 120 lakást fognak építeni. 120 lakást egy 10 milliós országban, kérem szépen.
Kiemelt feladat az ifjúság- és a családsegítés. Tudom, hogy a pénzügyminiszter úr nem volt pénzügyminiszter akkor, amikor Bokros Lajos azt ígérte, hogy az elhíresült csomagja következtében a családi pótlék oly módon történõ megváltoztatása és a családok egyéb támogatásainak ehhez kötése, miszerint egy viszonylag alacsony jövedelmi szint alatt járjon, együtt fog járni év végén az eltartottak - vagy legalábbis az eltartott gyerekek - számát figyelembe vevõ adórendszerrel. Én akkor azt találtam innen mondani a pénzügyminiszter úrnak, hogy gratulálok, hogyha ezt meg tudja csinálni, ugyanis eddig 5 pénzügyminiszter ígérte meg, hogy majd jövõre meglesz. Nos, tegnap a szavazásnál tapasztaltuk, hogy idén sem lett meg. És hogyha mi a párizsi békeszerzõdésbõl fakadó kötelmeinket teljesítjük, akkor elvárható lenne, hogy azonos kormányon belül, ha változnak is pénzügyminiszterek, de a kormány ígéretét teljesítsük.
A családi pótlék jövedelmi viszonyokhoz kötése azt jelentette, hogy a KSH szerint 200 ezer gyerek - a Népjóléti Minisztérium szerint mindössze 100 ezer - maradt ki az ellátásból; és a TÁRKI azt jósolja, hogy miután nem emelték a családi pótlékhoz való rászorultságnak a küszöbértékét, ugyanaz a jövedelemhatár maradt, ezért jövõre újabb 45- 50 ezer család marad ki ebbõl a támogatásból. Egyszerûen az infláció miatt a családi pótlékra jogosultak köre szûkül, ugyanekkor a családi pótlék értéke az infláció miatt szintén zsugorodik.
Ehhez képest az elénk terjesztett költségvetés a következõ adatokat tartalmazza. A családi pótlékra 105 ezer milliárd forintot fordított az ország '95-ben. Ez '96-ra 95 milliárdra csökkent, és jövõre 95 milliárd 800 millióra kívánják növelni, 1 százalékkal. Vegyék figyelembe ismét, kérem, az inflációt! Mi az adótörvényekben próbáltuk megoldani a családok támogatását, tegnap leszavazta a Ház ezt a javaslatunkat, úgyhogy most a költségvetési törvényben - tudomásul véve, hogy az adózás rendszerében erre nincs mód - javasolni fogjuk a családi pótlék lényeges emelését, legalább oly mértékben, mint amilyen mértékben elértéktelenedett az utóbbi években.
Itt lehetne szólni arról, hogy a rászorultság elve érvényesíthetõ- e. Az egykori vitában többször kifejtettük, hogy a szakma, szakértõk véleménye szerint a jelenlegi rászorultsági, tehát a jövedelemhatárhoz kötés sokkal nagyobb hibaszázalékkal, sokkal rosszabb célzottsággal mûködik, mint az alanyi jogon járó, éppen azért, mert Magyarországon a jövedelmi adóbevallások a legkevésbé sem tükrözik a tényleges jövedelmeket, és még kevésbé tükrözik az egy fõre esõ tényleges jövedelmeket.
Tehát valami olyan módosító indítványon gondolkozunk - tehát tegnap óta kell, este 10 óta kell ezen gondolkoznunk, amikor szavazott a Ház -, amely alanyi jogon egy családipótlék-minimumot állapít meg, és afölött érvényesíti külön a rászorultságot.
A másik, harmadik, negyedik tétel, amiben módosító indítványokat fog a Magyar Demokrata Fórum beterjeszteni, az, hogy akkor, amikor 10 ezer kórházi ágyat megszüntetnek, ez azt jelenti, hogy megnõ az a távolság intézmények bezárása következtében, amelyen belül a betegnek el kell jutnia a kórházba.
(11.00)
Ezért feltétlenül szükséges a mentõ és a mentésügy igen jelentõs támogatása, hiszen nem mindegy, hogy mennyi idõ alatt jut a beteg a kórházba, ez az életesélyeit jelentõsen befolyásolja, vagy ha nem, akkor legalább a szenvedése idejét rövidíti meg, hiszen nagyon sok urológiai osztály került távolabb a betegtõl, akinek például veseköves rohama miatt igen nehéz elviselni a zötykölõdést ezen a hosszabb távon. Tehát a mentésügyet kiemelten támogatni szeretnénk.
A másik. Nincs benne a költségvetésben - az elõttünk fekvõ költségvetésben - az a szintén tegnap elfogadott csomag következtében fennálló nagyobb önkormányzati kiadási tétel, ami abból ered, hogy az önkormányzatoknak kell hozzájárulni az úgynevezett egészségügyi adó, vagy egészségügyi adónak nevezett adó vagy egészségügyi adónak nevezett tb-járulék, mindegy, szóval annak a finanszírozásához, és erre semmi fedezet nincs. Tehát ennek az önkormányzatok részérõl történõ leosztása mindenképpen szükséges az állami költségvetésbõl azért, hogy az önkormányzatok ezt tényleg a közgyógyellátottak, a gyes és a többi szociálisan rászorult számára oda tudják adni.
Még egy kérdés van, és azt hiszem, ma már többre nem nagyon lesz idõ, majd a részletes vitában talán: az otthonápolás kérdése. Ami azért került elõtérbe, mert hogyha a kórházi ágyakat csökkentjük, akkor a betegeket legalább otthon ápolni kéne. Most erre - az egy éve, másfél éve folyó modellkísérletek szerint - körülbelül 3 milliárd forintra lenne szükség, annak érdekében, hogy minden otthoni ápolásra rászoruló beteg megkaphassa ezt a szolgáltatást. Az elõterjesztett összeg, ami legfeljebb 600 millió, azt jelenti, hogy egyötöde jut ehhez a szolgáltatáshoz, ami messze nem váltja ki a kórházból kiszorulók teljes körét.
Még egy veszéllyel jár az, hogy megint egy újabb hiányt teremtünk az egészségügyben, hiszen a hiány mindig a jogtalan, törvénytelen, tisztességtelen elõnyök szerzésének elõre kikövezett útja. Magyarul: az részesül házi ápolásban, aki hozzá tud járulni saját zsebébõl ehhez. Ez viszont megint csak azt jelenti, hogy az erre fordított pénzt - noha minden adófizetõ fizeti - csak a tehetõsebbek veszik igénybe, magyarul, a szegényebbek pénzét ismét átcsoportosítjuk a tehetõsebbek zsebébe. Ami azért nem egy szocialista, nem egy liberális, hanem a világ egyetlen kormányának sem lehet ennyire nyíltan vállalt célja.
Ezek után azt fogják kérdezni a kormánypárti képviselõk, hogy jó, jó, ezek nagyon nemes célok, de hát mibõl. S a megoldás a következõ. Szükséges-e mind az 1000 milliárd forintos, nem kamatozó, Nemzeti Banknál lévõ adósságot átvállalni a költségvetésnek kamatozó állampapírok formájában, vagy azt meg lehet két vagy három, vagy négy év alatt is csinálni? Semmi nem teszi szükségessé, hogy ezt most azonnal megtegyük. Ugyanis ezeknek a kamatai megint csak az adófizetõk zsebét terhelik, azoknak az adófizetõknek a zsebét, akik ezért az adóért bizony rosszabb egészségügyi ellátást - az orvoskamara, a Kórházszövetség és mindannyian a szakmában már azt mondjuk, hogy nem rosszabb, hanem elégtelen egészségügyi ellátást - kapnak.
Miért a beteg fizesse meg a bankok kamatbevételeit, miért nem lehetett elhúzni ezt a folyamatot? Hiszen önök itt, ugye, legalább még másfél, két évi kormányzásra rendezkedtek be. Van rá két évük.
Éppen ezért én azt javaslom, hogy ne '98-ban hozzák meg azokat tényleg érzékelhetõ, a lakosság számára felfogható, javító - nem mondom, hogy közérzetjavító, mert nagyon lejáratták ezt a szót, de tény az, hogy érzékelhetõ -, életminõség-javulást hozó intézkedéseket. Ne '98-ban, hanem már '97-ben tegyenek erre kísérletet, hiszen '98-ban már nem biztos, hogy eljut a választókhoz ennek az üzenete.
Én nagyon kérem, hogy a részletes vitában kifejtendõ és a mostani elveken alapuló módosító javaslatainkat támogassák, és nagyon kérem önöket - mint kormányt -, hogy igyekezzék legalább akkora figyelmet fordítani a tárcára, a népegészségügyre, a népjólétre, mint amennyit a miniszterelnök úr tegnapi sajtónyilatkozatában a nép jólétérõl elmondott. Köszönöm szépen.