DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselõtársaim! Kis Gyula képviselõtársam itt a családi pótlék és az adókedvezmény kapcsán említette, hogy adókedvezményt is kellett volna adni a családoknak. Nyilvánvaló, hogy olyan családok szorultak volna ki a támogatottságból, akik amúgy sem fizetnek adót. Tehát sokkal jobb módszer az, ha a családi pótlékot emeljük, nem pedig adókedvezményben részesítünk olyanokat, akik különben sem fizetnek - alacsony jövedelmük miatt - adót.
Valóban, a szegénység támogatásánál nyilvánvaló, hogy a rászorultság elvét kell valamilyen formában érvényesíteni. Mi, szocialista képviselõk is tudjuk, hogy nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy meddig lehet ezt a támogatottságot biztosítani, de valamilyen határt, valamilyen technikát mégis csak kell találni arra, hogy valóban elsõsorban a szegényeket, a rászorultakat támogassuk jobban, nem pedig azokat a nagyvállalkozókat - alanyi jogon -, akiknek talán az a családi pótlék nem is hiányzik. Én a választókerületemben - nem akarom a neveket megemlíteni, de a választókerületemben - több olyan nagyvállalkozóval találkoztam, akik azt mondják, hogy nekik ugyan van gyerekük, de nekik nem számít, hogy kapnak vagy nem kapnak családi pótlékot, mert a jövedelmük elég magas. Hogyha engedélyt adtak volna arra, hogy én megnevezzem õket, megtenném, de hát így nem teszem ezt meg.
Nyilvánvaló, hogyha alanyi jogon adnánk családi pótlékot, olyan személyeket is ellátnánk (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) családi pótlékkal, akiknek - enyhén szólva - nem hiányzik ez, és jobb az, hogyha olyanoknak adjuk ezt az összeget, akiknek viszont hiányzik. (Taps.)
(11.10)