DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen. Örülök, hogy sikerült némi pezsgést vinni ebbe a kissé ellaposodónak tûnõ költségvetési vitába.
Nos, Takács képviselõ úr a szokásos és tökéletesen megalapozatlan, szakmailag megalapozatlan demagógiát mondta el, adjuk a szegényeknek, mert a gazdaságoknak nem kell. Csak a történet nem errõl szól tisztelt képviselõ úr, a történet arról szól, hogy Magyarországon 40 százalékát a GDP-nek a feketegazdaság termeli, tehát az adóköteles jövedelem nem tükrözi a tényleges állapotot. Itt a hiba 40 százalék tehát.
Az alanyi jognál valóban hibázunk, mert az is kapja, aki mondjuk képviselõ vagy miniszter. De akkor a hiba 10 százalék. A 10 százalék pontosan az, ami a '95-ös és a '96-os családi pótlék között van. Ezért mondja a szociológiai szakirodalom, például a Szociológiai Kutatóintézet, az Akadémia és a szakma - tisztelt képviselõ úr -, hogy nem lehet pontosan célozni, de kisebb a célzottság hibahatára, hogyha inkább minden gyereknek adjuk, mint hogyha az adózott jövedelemhez kötjük. 40 százalék-10 százalék, 30 százalék a célzottság, nagyobb a pontossága. Csak errõl van szó. És én azt mondtam, hogy legyen egy minimum, de afelett legyen differenciálva, lehetõleg a tényleges jövedelem arányában.
Azt, hogy az adóban pedig hogy lehet ezt megtenni, erre Európa 17 országában 17 rendszer van, tessék szíves lenni elolvasni például a Szociológiai Értesítõ '93. évi 1., 2., elég vaskos számát, amely ismerteti ezt a rendszert, és például úgy találja, hogy el lehet osztani adóvisszatérítés formájában, például a tényleges ekvivalens jövedelmek alapján. Szóval ne tessenek akkor itt beszélni, hogyha nem tetszenek ismerni a témát! Köszönöm.
E LNÖK: Megadom a szót kétperces reagálásra Takács Imre képviselõ úrnak, MSZP.