GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor a kormány gazdaságpolitikájáról beszélünk a jövõ évi költségvetéssel kapcsolatban, a nemzetközi pénzintézetekre hivatkoznak, hogy milyen sikeresnek tartják a kormány gazdaságpolitikáját. Ha megkérdezzük itt Magyarországon az egyházi iskolák diákjait vagy a magyar mezõgazdasági termelõket, vagy az oktatásban, az egészségügyben dolgozókat, õk nem ilyen sikeresnek látják a kormány kétéves gazdaságpolitikáját, ami - sajnos - a költségvetési törvényjavaslatból kitûnik: jövõre is folytatódik.
Tehát egy nemzeti elkötelezettségû kormányt szeretnének az emberek látni. Sajnos, a költségvetésbõl nem ez tûnik ki. Az agrárterületre térve: mi a tragédia a mezõgazdaságban dolgozó, agráriumban dolgozó emberek számára?
Egy: a kormány célkitûzése, a gazdaságpolitikai célkitûzése továbbra is a visszafogott termelés; a belsõ kereslet nem nõ, a fogyasztás nem nõ, ez nagyon hátrányosan érinti a mezõgazdaságot továbbra is, hisz az elmúlt években jelentõsen csökkent az élelmiszerfogyasztás. Legnagyobb kárvallottjai a mezõgazdasági termelõk. Itt megjegyezzük, hogy nemcsak a támogatás szûkössége - természetesen ez a fõ ok -, hanem még a támogatás elosztásában is baj van.
Mire gondolok? Az elmúlt két év tapasztalata volt, hogy hosszú heteket késett a tisztelt földmûvelésügyi kormányzat, hisz maguk... - például az intervenciós beavatkozásra egyes termékeknél: burgonya, búza, alma, sorolhatnám azokat a termékeket, ahol jöttek a krízishelyzetek, mindig a PM-hez való kérés, engedélyezés hosszú heteket vett igénybe. Ez legutóbb az almánál mutatkozott meg nagyon jelentõsen.
Sajnos, a nemzeti elkötelezettségû kormányt, amelyet a jövõ évi költségvetés-tervezés vitája során is nyugodtan megkérdõjelezhetünk, hogy valóban sikerül-e ebben elõrelépést tenni a kormánynak, mutatja, hogy az Európai Unió országai is jelentõsen védik - pedig sokkal kisebb számú - mezõgazdasági termelõiket, mint a magyar kormány.
Mégis, a magyar termékek annyira nincsenek védve, hogy a viszonylag jó almatermésnél - most, a napokban lehetett hallani, sõt, ez talán egy interpellációt is megér majd, ez a téma -, körülbelül 120 vagon alma jött Romániából, Brassó és egyéb állomáshelyeken bepakolva vagonba, és Zala megyében egy almaléüzembe érkezett.
Megkérdezzük, hogy amikor Szabolcs megyében az almatermelõk nem tudnak mit kezdeni az almával: ott rohadt nagyon sok termelõnek az almafa alatt a földjén az alma, megengedi-e a kormány? Sajnos, úgy néz ki, megengedi. Ezek tényadatok. De ugyanez vonatkozott akkor, amikor a sertésügyben be lehetett volna avatkozni. Nem, a kényelmesebb megoldás: szlovák sertés vagy a környezõ országokból érkezett hús, tej és nagyon sok készítmény.
Nem érezzük azt a nemzeti elkötelezettséget a kormány részérõl, hogy valóban segítené a magyar mezõgazdasági termelõket; és ez a költségvetési támogatás szûkössége miatt még riasztóbb.
Amikor egy - mondjuk - agrártámogatásról beszélünk, jövõre a tisztelt kormányzat 88 milliárd forint agrártámogatás irányoz elõ, feltesszük a kérdést, hogy ez a 88 milliárd támogatás. Hisz a mezõgazdaságban ennek a többszöröse kerül elvonásra különbözõ társadalombiztosítások. tehát a mezõgazdaság a költségvetésnek még mindig, a leromlott termelésalapok mellett is nettó befizetõ.
Amikor a miniszter úr és a kormány más tisztviselõi az eredményes exportról, a tavaly elért 3 milliárd dollárnyi exportról, mezõgazdasági exportról beszéltek pozitívan, azért el kell mondanunk, hogy ennek jelentõs része abból adódik, hogy jelentõsen csökkent a belföldi, a belsõ ellátás, tehát a belföldi fogyasztás, és ennek egy része megy exportra.
A másik: a szakmai problémát abban látom, hogy a genetikai alapok épülnek le folyamatosan - legalábbis az elmúlt 2,5 évben jelentõsen épülnek le. Mire gondolok? Volt 130 állami gazdaság az országban. Ma húszegynéhány maradt meg tartós állami tulajdonban. Itt a jó minõségû tenyészkoca, -süldõ, tenyészüszõ, de sorolhatnám tovább ezt a növénytermesztésben is, a jó minõségû nemzeti genetikai alapanyagainkban, amely valóban bázisa volt például az állami gazdaságban. Vagy akár a jobban menõ szövetkezetek, vagy már az életrevaló magángazdaságok.
Itt nem tud a kormány elõrelépni, hogy ezeket a jó minõségû genetikai alapokat kihelyeznék a kezdõ, formálódó családi magángazdaságba, és a szerzõdéses termeltetési rendszer révén valóban átütõ sikert tudnánk elérni, hisz csak minõségi áruval lehet - ezt senki nem vitatja -, csak minõségi áruval lehet megjelenni a nemzetközi piacon.
Sajnos, mivel kétperces reagálásra kénytelen vagyok idõt hagyni, 17 percben tudtam még, elnök úr, a kisgazdapárti idõt - mert 47 perc volt mai napra elõirányozva, és 30 percet vettek igénybe -, de ezért még egy kétperces idõreagálásra mindenképp kell idõt hagynom, elképzelhetõ, hogy még reagálás a kormány részérõl történik. Ezért 7 perc alatt be kell fejeznem.
Egy agráriumról megállapítható, a kormányzat, a mezõgazdasági kormányzat megbukott, hisz az egész érdekképviseleti szervezet 120-130 milliárd forintot követelt a jövõ évi agrártámogatásra. Ebbõl lett 88 milliárd. Az idén is nagyon kevés volt, szûkös volt ez. Ha az infláció mértékét számítjuk, jóval kevesebb lesz jövõre az agrártámogatás, mint idén volt.
Tehát azt állapíthatjuk meg, hogy ez a jövõ évi költségvetés az agrárágazat számára egy török-tatár-orosz felégetéssel ér véget. A magyar vidék elnéptelenedik elõbb-utóbb. Elõbb a tanyákból falvakba, falvakból városokba, majd maholnap - ha ez a vidék-, agrárpolitika folytatódik -, valóban a magyar vidék tragédiával meg fog szûnni.
Tehát a Kisgazdapárt ezért nem tartotta általános vitára alkalmasnak ezt a költségvetést. Most én csak egyik szeletérõl: az agrárágazatról beszéltem, de sajnos, ezt elmondhatjuk a többi ágazatra is. Köszönöm szépen.