DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Elõször is engedjék meg, hogy egy nagyon rövid gondolattal válaszoljak Kertész István képviselõtársamnak arra az észrevételcsomagjára, amellyel utalt Varga Mihály, a Fidesz-Magyar Polgári Párt gazdasági kérdésekkel kapcsolatos felszólalására.
Három dolgot szeretnék nagyon röviden elõször is, hogy a programok mennyiben hasonlítanak és milyen tartalmúak, azt hiszem, ezen lehetetne vitatkozni, és ezt több tekintetben össze lehet hasonlítani, hogy miben eltérõek és miben azonosak. De azt hiszem, nem a költségvetési vita rendjébe tartozik ez.
Ugyanakkor viszont talán a leállítással kapcsolatosan elmondott gondolatára, hogy miért is kellene a privatizációt leállítani, azt hiszem, hogy néhány gondolatban - talán elkerülte a figyelmét -, hogy az ideiglenes leállítás az azért válna szükségessé, amíg ezek az ügyek rendezõdnek, tényként egyébként is áll a privatizáció, sajnos. Olyan értelemben a gondok, problémák megoldását viszont mindenféleképpen szükséges volna megtenni.
A második gondolat. Ma délelõtt egy olyan helyzet teremtõdött a parlamenti vitában, amikor, azt hiszem, a tévénézõk és a rádióhallgatók, hogy a teremben lévõ néhány képviselõtársam érzékelhette, hogy ma volt itt szó a költségvetés szociális, egészségügyi témáiról, majd mezõgazdasági témáiról is, hát most meg szó volt - természetszerûleg - a biztonság és a védelemmel kapcsolatos kérdésekrõl is.
(13.50)
Én sajnálatosnak tartom azt, hogy amikor a Fidesz-Magyar Polgári Párt részérõl a költségvetés vitája elõtt olyan javaslat hangzott el, hogy a parlament jó lenne, ha ilyen blokkokban tárgyalná a költségvetést..., és legalább itt, ebben a teremben a parlament azon képviselõi egy idõben vennének részt esetleg azon tárcák vezetõivel, akik egy-egy témában, legalábbis a védelemmel összefüggve, szociális kérdésekben, együttesen..., nem ártana, ha évente egyszer itt, a parlament plenáris ülésén együtt hallanának bizonyos érveléseket, ellenérveléseket. Talán ez segítene bennünket a jövõt illetõen.
Nem így történt. Ezért most olyan helyzetben vagyok..., a tévé- és a rádióhallgatók talán nem tudják, de itt a jelen lévõ képviselõktõl elnézést kérek, hogy mezõgazdasági és szociális ügyekkel foglalkozó, õket inkább érintõ kollégák, képviselõtársak elõtt én visszatérek a védelemmel kapcsolatos délelõtti vitára. Ennek kapcsán feltétlenül szeretnék három hozzászólásra, a Mécs Imre úr által elmondottakra, a Juhász Ferenc képviselõtársam által elmondottakra és a Kis Gyula képviselõtársam által elmondottakra visszautalni.
Az elsõ gondolatsorban Juhász és Mécs képviselõ úr érzékeltette itt, hogy az 1997-es védelmi költségvetés milyen tekintetben jelent újdonságot. Mécs úr elfogadta a frakcióvezetõ úgynevezett "vergõdés és remény" jelzõvel illetett költségvetését, míg Juhász képviselõtársam oly módon fogalmazott, hogy a létszámcsökkentés mindig a pénzügyi elvonások következményeként hatott a fegyveres erõkre és a hadseregre. Ebbõl a gondolatból próbálták meg bemutatni - ki élesebben, ki kevésbé élesen - a fegyveres erõk mûködésével kapcsolatos ellentmondásokat. Én ezeket túllicitálni nem kívánom természetszerûleg, ugyanakkor szeretném minden körülmények között hangsúlyozni az alábbiakat.
A demokráciának megfelelõen, azt hiszem, hogy az alkotmány és a honvédelmi törvény elõírásainak megfelelõen évente, amikor az Országgyûlés tárgyalja a költségvetést - az a legnagyobb, legátfogóbb olyan rendszer, amellyel egy ország védelmével, biztonságával kapcsolatos kérdésekrõl érdemben lehet vitázni. Különösen nagy jelentõségû ez abban az esetben, amikor figyelembe vesszük, hogy sajnos azok a célkitûzések, amelyeket a kormányprogram meghirdetett '94-ben, amelyeket 1995-ben a 88-as országgyûlési határozattal e parlament döntõ többsége elfogadott, hogy ezeknek a célkitûzéseknek a megvalósítása mindig egy belsõ vitának a következménye, amely a honvédelmi tárca és a pénzügyi tárca között folyik.
Nem érzékeljük azt, hogy ebben a tevékenységben a kormányzat más területérõl is befolynak..., és ez a '97-es költségvetés kétségkívül bizonyos tekintetben elõrelépés a korábbiakhoz viszonyítva, hiszen itt már megnevezéssel történik a '97-ben kiemelt kormányzati beruházás egy összege - a védelemmel kapcsolatban ez 4 milliárd forint -, megnevezésre kerül, hogy 1998-ban 1999-ben mire lehet számolni, ami a tervezés szempontjából nélkülözhetetlen, mert a gördülõ tervezés - különösen a védelemben -, amely annyira kapcsolatban van a gazdasággal és a nemzeti iparral, hogy enélkül nem lehet..., ez most megjelenik ebben a költségvetésben.
Ugyanakkor sajnálatos az, hogy a költségvetés belsõ tartalma azokkal a célkitûzésekkel, feladatokkal, amelyeket tulajdonképpen biztosítani kellene, ezekkel sajnos nincs összhangban. Olyannyira nincs összhangban, tisztelt képviselõtársaim, hogy azért hoztam ide föl ezt a vastag könyvet, és szeretném önöknek itt bemutatni, illetve érzékeltetni talán a televíziónézõk elõtt is, hogy az 1997. éves költségvetés XIII. fejezete a Honvédelmi Minisztériummal foglalkozik, és elég részletesen meghatároz különbözõ dolgokat, és ezt követõen pedig van egy olyan része, amelyben felsorolja azokat a szervezeteket, amelyek megszûnnek 1997-ben. Jelenleg a honvédelmi bizottság ülése folyik, ahol kormány-elõterjesztésben most tárgyaljuk azt, hogy milyen belsõ mértékben fog majd alakulni a Magyar Honvédség, ezen belül a szárazföldi haderõ, a légierõ, a központi logisztikai szervezetek. Itt felsorolja, hogy megszûnnek 1997-ben, és - ha tetszenek látni - a '97. évi tervezésnél pedig mindenütt kérdõjel van. Logikus, hogy nem tudták ezt kitölteni, és ez nem a honvédelmi tárcának a bûne, hanem az, hogy nincs kormánydöntés, nincs parlamenti döntés, hogy '97-ben a magyar fegyveres erõk - ezen belül a Magyar Honvédség - milyen szervezeti struktúrában, milyen feladatrendszerhez fog majd igazodni.
Ilyen körülmények között természetesen azt hiszem, hogy a költségvetés pozitív oldala mellett talán ezt is kellett volna egy kicsikét hangsúlyozni a délelõtti vitában. A másik gondolat pedig: én nagy örömmel olvastam annak idején, amikor a kormányprogram meghirdette, hogy 1996-97-tõl várhatóan a védelem reálértékét megõrzik. Ez - ugye - 1994-ben 1,7 százaléka volt a nemzeti összterméknek. Mécs úr itt egy számvetéssel próbálta érzékeltetni, hogy ezt fel lehetne tornászni, hogyha minden területrõl ideszámolunk mindent - 1,4 körül. Egyébként az 1996. évi költségvetés áttanulmányozása kapcsán ez nem jön ki, csak 1,2-re. Ugyanakkor nem volna szabad elfelejteni természetszerûleg azt sem, hogy a környezõ államok - többek között azok is, amelyek felvételüket a közeljövõben várják az euro-atlanti integráció során - 2,5-2,6 százalékát fordítják... És talán önmagában ez nem sokat mond, de azt mondom, hogy a védelmi költségvetésbõl egy katonára jutó érték, az például a Cseh Köztársaság vonatkozásában meghaladja a 11 ezer dollárt, a mi esetünkben ez alig éri el a 7-8 ezer dollárt. Tehát ilyen szempontból azért már lehetne összehasonlítani.
Egyébként pedig a NATO-államoknál az elfogadott 2,5-3 százalékos nemzeti össztermékértékkel számolnak. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem arról van - megítélésünk szerint, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint - szó, hogy ezt az összeget, amely '97-re van, ezt jelentõs mértékben növelni kellene. Hanem arról van szó, hogy összhangot kellene teremteni a célok, a feladatok között, és prioritásokat megállapítani. Arról van szó, hogy végre el kellene dönteni olyan kérdéseket, hogy a határõrség és a honvédség között a feladatok: a rendészeti feladatok, a határvédelmi feladatok, és egyáltalán a válságkezelések milyen formában kell hogy megjelenjenek. Milyen módon kell ezt biztosítani? El kellene dönteni azt, hogy a rendelkezésre álló erõforrásokat hogyan koncentráljuk. Melyek azok a kérdések, amelyeket teljes egészében priorálni kell egy költségvetésnek.
El kellene rendezni végre azt is, hogy azok a különbözõ határozatok és azok a törvényi elõírások, amelyeket az elmúlt években elfogadott a parlament - illetve a kormány hozott kormánydöntéseket -, sajnos olyan hibaszázalékkal kerültek elfogadásra, hogy a 88-as határozat ma már szinte teljes egészében..., nemcsak azért, mert az Állami Számvevõszék azt állapította meg, hogy nem finanszírozható, hanem a célkitûzései és a feladatai nem végrehajthatók. Erre legjobb bizonyíték az, hogy jelenleg van elõttünk az az elõterjesztés, ami alapján a fegyveres erõket megítélésünk szerint..., a kormány szerint meg csak a honvédségrõl van szó; a honvédséget teljes egészében újra kellene tárgyalni, és - mint ahogy Mécs úr is elismerte - bizonyos értelemben ezt az úgynevezett országgyûlési határozatot is módosítani kellene.
Én azt hiszem, hogy összességében nagyon-nagyon lényeges dolog volna, hogyha végre eljutnánk oda, és többszöri erõfeszítést tett a Fidesz-Magyar Polgári Párt 1996-ban is, többek között májusban, a honvédelmi bizottsági ülésen, júliusban pedig megküldtük a miniszterelnök úrnak a levelet, elküldtük a kormánykoalíció két frakciójának a levelet, amelyben azt kértük, hogy üljünk le végre, és egy átfogó koncepciót, melyet Juhász képviselõtársam ugyanezen a helyen - Juhász Ferenc képviselõtársam - ugyancsak kifogásolt, hogy végre dolgoznánk ki egy 2010-15-ig szóló hosszú távú koncepciót, ebben hangolnánk össze az erõforrásokat, és ezt valósítanánk meg, és ennek megfelelõen történnének a törvényi módosítások, és ennek megfelelõen történne gyakorlatilag a kormány végrehajtási programja, legyen ez 3 éves, mint ahogy most szó van róla, vagy esetleg hosszabb távon.
(14.00)
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés alelnöke fogalja
el.)
Befejezésül, tisztelt képviselõtársaim, szeretnék önöknek egy, a Népszava október 1-jén megjelent cikkébõl egy gondolatsort idézni, amely attól a repülõezred katonáitól származik, amely repülõezred Kecskeméten a Magyar Honvédség egyik legkorszerûbb szervezeti egysége. A címet találóan úgy adták meg ennek kapcsán: "Mi toljuk a szekeret, de a bakon nem ül senki?" - kérdõjellel. S benne a gondolatsor, hogy az urak odafönt nem arról a seregrõl beszélnek, amelyikben mi élünk - írják itt a hivatásos katonák, akik egyébként kimondják, hogy gyakorlatilag mi csak azért nem vagyunk korruptok, mert minket nincs mivel korrumpálni. A sereg legjava elment. A mi bérveszteségünk is nagy, pedig a létszámleépítés mérsékelten tépázta meg sorainkat - mondja ezt a repülõezred, az a repülõezred, amelyik talán a Magyar Honvédség egyik legkiemeltebb szervezete.
Többi részét nem kívánom..., csak egyetlen gondolattal zárom hozzászólásomat. Én nagyon-nagyon reménykedem abban, hogy ez a '97-es költségvetés és az a cél, amely itt ennek kapcsán a kormányfõ kijelentésében is többször elhangzott, nem hagyja így ezt a költségvetést, kitöltõdik, hogy ténylegesen mire, milyen módon kívánják ezt az összeget felhasználni. S talán eljutunk oda is, hogy a funkciókat és a feladatokat végre elrendezzük, és nem több hadserege lesz ennek az államnak, ennek az országnak, ennek a nemzetnek, hanem egy, de az mûködõképes és a nemzet biztonságának megfelel, és az euro- atlanti integrációs követelményeknek is hosszabb távon megfelel. Köszönöm türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)